Miért döntöttél úgy, hogy a profi karriered befejezése után visszaülsz az iskolapadba?

Annyi kis kiigazítást tennék, hogy amikor jelentkeztem a főiskolára, még tartott a profi karrierem, javában edzettem, és kint éltem Németországban. A második szemeszter alatt költöztem haza. Az utolsó három évet már abszolút civilként végeztem. Azért döntöttem a tanulás mellett, mert igen nagy hibát követtem el, amikor gyerek fejjel, kicsit sem foglalkoztam a tanulmányaimmal és a nyelvtanulással. A középiskolai érettségit megszereztem, de úgy éreztem, hogy az a tudás és műveltség, ami addig rám ragadt, vajmi kevés az életben. Igaz, hogy a sportban sokkal több ismeretre nem volt szükség, inkább a teljesítményemre kellett koncentrálnom. Amikor úgy éreztem, hogy elkezdődik a nagybetűs élet, akkor átgondoltam, hogy milyen hiányosságokkal bírok. Remek választás és lehetőség volt számomra az IBS, ahol erős nyelvi képzésben részesültem. Gyakorlatilag ennek köszönhető a jelenlegi munkáim jelentős része, hiszen az ott megszerzett kommunikációs tudás, és angol, valamint német nyelv most nagy segítségemre van. Igaz, hogy nem közgazdászként, de mégis az üzleti világban mozogva üzletemberként, újságíróként és sportdiplomataként a főiskolán tanultakból táplálkozom most is.

Milyen szakra jártál és miért ezt választottad?

Magyar gazdálkodás szakot végeztem. A választásomnak több oka is volt. Egyrészt akkor már elkezdtem vállalkozásokkal foglalkozni, és addig meglehetősen kevés rálátásom volt az üzleti élet alapjaira és szabályaira. Amit az iskolában megtanul az ember, az egy etalon, egy kiindulópont, de az életben egészen másként működnek a dolgok. Amikor egy marketing-, vagy üzleti tervet elkészít az ember, jó, ha tudja, hogy ezek ideális környezetben hogy működnek. Persze a magyarországi helyzet ettől eltér, de mégis nagyon nagy segítség. Másrészt fontos volt, hogy az iskola lehetővé tette számomra, hogy úgymond „vegyes tüzelésű” tanulmányokat folytassak az első évben. Csak a legfontosabb konzultációkra kellett bejárnom, és a vizsgákon kellett megfelelnem, de nem kellett a csoporttársaimhoz hasonlóan mindennap 8-14-ig az iskolában lennem, mert ez nem fért volna bele az akkori életembe.

Szerettél tanulni?

Az angol nyelvet nagyon szerettem tanulni. Biztos léteznek olyan emberek, akik szeretnek statisztikát vagy makroökonómiát tanulni, de nekem ezek a tantárgyak sosem tudták lekötni a figyelmemet. Megtanultam, megpróbáltam megjegyezni az anyagot, de valószínűleg a vizsga után el is engedte az agyam a tanultakat. Most nem biztos, hogy át tudnék menni ezeken a vizsgákon, sőt talán már az érettségi is gondot jelentene. Ami fontos volt és érdekelt, azt mindig gyorsan és könnyedén megtanultam, ami viszont nem érdekelt, vagy amiről - jól, vagy rosszul - úgy döntöttem, hogy soha többé nem kell majd az életben, azt csak a vizsgára tanultam meg, és talán már a vizsga másnapján el is felejtettem. Magolni soha sem tudtam. A feleségemnek van egy olyan csodálatos képessége, hogy végig olvas egy oldalt, úgy, ahogy oda van írva, el tudja mondani, még akor is, ha nem is érti, hogy mit jelent.

Nehezebb idősebb korban tanulni, mint egészen fiatalon?

Nem biztos, hogy nehezebb. Nem hiszem, hogy az agykapacitás jelentősen romlana már 30 éves kor környékén – én harmincegy-kettő voltam, amikor az IBS-be jártam. Inkább azt figyeltem meg, hogy a terhelhetőség lényegesen csökken. Egy 18-20 éves ember szervezete sokkal nagyobb terhelést képes elviselni, mint mondjuk egy harmincvalahány évesé. Többször tapasztaltam, hogy a fiatalság milyen hihetetlen agyi és fizikai kondícióval bír. Hiába voltam sportoló, nem tudtam tartani az iramot. Volt, amikor viszont előnyömre vált, hogy én idősebb voltam  a többieknél. Sokkal józanabbul, higgadtabban, rutinosabban és több ismeretanyaggal a hátam mögött én másként láttam jó pár dolgot, mint ők. Talán én könnyebben és gyorsabban megértettem a dolgokat, ők viszont talán hamarabb megjegyezték.

Milyen tanulási módszert alkalmaztál?

Aláhúztam a szöveget. Sokat jegyzeteltem, illetve elkértem mások jegyzeteit is, és megpróbáltam abból összeállítani az én mindent verő jegyzetemet, amelyben a lehető legrövidebben a lehető legtöbb információ benne van. Talán ez a tanulás egyik legnagyobb feladata, hogy a nagy információmennyiségből a lehető legfontosabbat ki tudjuk emelni, Így lehet csak hatékonyan tanulni. Nekem ebben sikerült nagyot fejlődöm az IBS-ben eltöltött 3-4 év alatt. Egy 10 oldalas szövegből meg tudtam találni azt a 30 mondatot, amit mindenféleképpen tudni kellett.  Persze ez csak egy ketteshez volt elég, de sikerült kiválasztanom azt a 30 mondatot, amiben a lényeg benne foglaltatott. 

Mennyire veszed hasznát manapság az iskolában tanultaknak?

Bizonyosan használt veszem valamennyire, bár nem készítek üzleti terveket, és nem végzek jövőbeni megtérülési számításokat, mert egészen mások a magyarországi piaci viszonyok. Az iskolában egy ideális helyzetben elképzelt számítási rendszert tanultunk, nálunk pedig semmi sem ideális. Amit ma is sikeresen tudok használni, az az üzleti angol. Sokszor kerülök olyan szituációba, amikor erre szükségem van. A kommunikációs részt is nagyon jól tudom hasznosítani, hiszen az iskolai vizsgakényszer kialakított bennem egy fajta beszédkészséget. Biztosan nagyon sok dolgot tanultam a középiskolában és a főiskolán is, amit jelenleg is használok, anélkül, hogy tudnám.

Számodra mit jelent az élethossziglan tartó tanulás?

Éppen most voltam Amerikában. A 9 nap alatt rádöbbentem, hogy még mindig mennyit kell fejlődnie az angoltudásomnak ahhoz, hogy még bátrabban ülhessek le egy tárgyalásra, még lelkesebben tudjak elmenni egy esti sörözésre a külföldi partnerekkel és haverokkal. A mostani konferencián nagy részben spanyolul zajlott a társalgás. Évek óta próbálom rászánni magam, de most meg történt a végső löket, hogy következő nyelvként megtanuljam a spanyolt. A cél adja meg mindig a motivációt a tanuláshoz. Nincs bennem hatalmas tanulási vágy, de amikor van valami, amit csak tanulással tudok elérni, akkor nekiállok és tanulok.

Van nyelvérzéked? Mennyire könnyen tanulsz nyelveket?

Négy és fél évet éltem Németországban, az volt az első nyelv, amelyet elsajátítottam. Biztos vagyok benne, hogy nem jól beszélek németül. A ragozást, a der-die-das-t nem jól használom, de olyan szinten vagyok, hogy bárkivel bármiről tudok beszélgetni németül. A kintlétem végén már stúdióvendégnek is hívtak német TV műsorokba. Az angolban egy kicsivel mélyebb a nyelvtani tudásom, de talán egy kicsivel kevesebb szót ismerek, és talán kevésbé tudom őket összerakni. A spanyolban teljesen a nulláról indulok, spanyolul azon a 10-20 nemzetközileg is ismert szón kívül nem ismerek többet. 

Bele fogsz szólni, hogy a gyermekeid milyen pályát válasszanak?

Mindkét gyermekem jól beszél már németül. Mivel Németországban éltünk egy ideig, a nagyobbik ott kezdte az óvodát. Amikor Magyarországra költöztünk, akkor kerestünk egy olyan tagozatos iskolát, ahol mind a szellemi, mind a lelki és testi fejlődést is szem előtt tartják. Meg is találtuk. Ő most nyolcadikos és egy jó erős tanulmányi eredménnyel rendelkező gyerekeket befogadó gimnáziumban fog továbbtanulni, ahol megjelenik majd az angol nyelv is. Én ezt a két dolgot erőltettem mindig is, a testnevelést és a nyelvet, nem azért, mert nem szeretném, ha más területeken boldogulnának, hanem mert szerettem volna, hogy minél nyitottabbak legyenek a világra. Azt gondolom, hogy a testi és lelki fejlődés sokkal fontosabb, mint hogy környezetből, vagy matematikából élenjáróak legyenek. Ennek ellenére szerencsére ezekből a tárgyakból is jók, de hogy merre mennek tovább, az egyelőre bizonytalan. Most abban a korban vannak mind a ketten (a kisebbik fiam 11 éves), hogy kéthavonta változik az áhított szakma. Ezért tartom jónak a gimnáziumot, mert 4 évvel elodázza a döntést. Nekem egyébként teljesen mindegy, hogy mi lesz belőlük, a lényeg, hogy legyenek olyan boldogok és egészségesek, amilyenek eddig voltak, és akkor minden rendben lesz.