Hosszú nyílt levelet írt Balatoni József, vagyis Jocó bácsi, akinek Facebook-oldalát több mint 39 ezren követik. A történelemtanár igen aktuális kérdéseket szegez az oktatáspolitikusoknak, írását itt olvashatjátok.

Tisztelt Politikusok! Tisztelt Oktatásirányítók!
Őszinte tisztelettel, reményekkel tele írom Önöknek ezt a levelet, hátha elolvassák, és elgondolkodnak a válaszokon. Nem teszek mást most, mint kérdéseket teszek fel Önöknek, amikre kérem, magukban, kezüket a szívükre téve, őszintén válaszoljanak, majd tegyenek legjobb belátásuk szerint.

Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak, ha az iskolából fáradtan, kedvetlenül a hazatérnek az iskolából, miért kell neki ezt tenni?
Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk egy leharcolt, festetlen teremben, rozoga padokban töltsön el naponta 6-8 órát?
Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk veszélyes körülmények között, a lépcsőn, raktárban rohangálva tesizzen?
Önök meg tudják magyarázni gyermeküknek, unokájuknak, hogy miért jönnek-mennek a tanárok az iskolában?
Önök meg tudják vigasztalni a gyermeküket, unokájukat, amikor a kedvenc tanáruk elmegy az iskolából, mert nem bírja és emiatt szomorú a kisdiák?
Önök el tudják fogadni, hogy gyermekük, unokájuk szakóráit éppen az a pedagógus tartsa, aki ráér, mert nincs szaktanár?
Önök meg tudják vigasztalni gyermeküket, unokájukat, amikor megszüntetik a kis létszámú osztályát és bekerülne egy nagy létszámú osztályba?
Önök csendben tűrnék, hogy az érettségi előtt álló gyermekük, unokájuk vizsgakövetelményeit, használható eszközeit egyik pillanatról a másikra megváltoztatnák, ezzel jelentős hátrányba hozva őket?
Önök meg tudják otthon magyarázni a gyermeküknek, unokájuknak, miért hemzseg hibáktól minden tankönyv?
Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak, miért fáradt, nyúzott a pedagógusok és miért nincs türelme már semmihez?
Önök engednék, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekük, unokájuk ne kapja meg a neki szükséges fejlesztéseket, mert nincs rá ember?
Önök rá tudnák beszélni felvételiző gyermeküket, unokájukat, hogy miért legyen tanár, mert előremutató életpálya vár rájuk?

Nem? Pedig ma szülők ezreinek kell ugyanezeket a dolgokat megmagyarázni a gyermeküknek. Nekik kell valamit mondani ezekre a kérdésekre, problémákra. Ugye, milyen nehéz ez? Nekik is nehéz, és sokszor nem is megy. Mégis kénytelenek tétlenül nézni azt, ami a gyermekükkel történik. Közben persze a hírekben minden rendben van…

Önök el tudják fogadni, hogy lelkes, nyitott pedagógusok hagyják ott a tanítást, mert nem bírják a terheket, a rendszert?

Tényleg? Mert évek óta ezt történik. Viszik a hátukon a rendszert, próbálnak talpon maradni és megvédeni a diákokat a rendszer hibáitól, viszontagságaitól. De ezt lehet a végtelenségig?

Önök őszintén bele tudnak nézni a gyermekük, unokájuk szemébe és tudnak őszintén bocsánatot kérni azért, amit az elmúlt években az oktatással tettek? El tudnak majd számolni a lelkiismeretükkel, ha felnőttként majd számon kérik Önöktől, miért tették ezt velük, ellenük? Nem az lenne a közös feladatunk, hogy a gyermekek fejlődését, előrejutását és boldogságát biztosítsuk nyugodt körülmények között, meghagyva nekik az önfeledt gyermekkort? Csak mondom, Önök most pont nem ezt teszik, sőt, az ellenkezőjét…
Nem lenne itt az ideje végre nem csak a jelennel, a spórolással foglalkozni, hanem a jövő felnőtt generáció érdekeit nézni, önzetlenül? Nem gondolnak bele, milyen következményekkel jár ez?
Sokan Önök közül ott voltak a rendszerváltó ifjak között. Emlékeznek még arra, mit gondoltak akkor és miért álltak ki? És ma szemébe tudnának nézni az akkori Önmaguknak? Mert most fiatalok tízezrei néznek az Önök szemébe, és várják, hogy tegyenek valamit, ami segít rajtuk.

Kérem Önöket, tényleg gondolják végig a válaszokat, és tegyünk végre valamit, közösen együtt! Mert nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért. Ezt senkinek sem szabadna elfelejtenie…
Kijelentem, semmilyen pártnak sem vagyok a tagja, bérelt embere. Párttól, gondolkodásmódtól függetlenül szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagy baj van...