Amikor a tehetséggondozás a szülőkre marad – egy édesanya tapasztalatai a közoktatásról

A szülő készíti fel a gyereket a versenyre és egy kisebb, 16 fős osztályban is előfordulhat, hogy a pedagógus csak az aktívabb diákokra figyel - egy többgyerekes anya osztotta meg tapasztalatait a közoktatásról.

A Tanítanék Mozgalom korábban készített egy felmérést azzal kapcsolatban, hogy melyek a közoktatás legégetőbb problémái. A felhívásra több mint 6 ezren válaszoltak, akik közül többeket felkerestek, és interjút készítettek velük - írja a szavon.

Az egyik közülük egy többgyerekes édesanya volt, aki azt mondta, hogy volt olyan, hogy egy korábban kiváló tanítónő betegsége miatt jelentős személyiségváltozáson ment keresztül. A feszes tanmenet mindenáron való betartása érdekében például előfordult, hogy nem engedte ki a gyerekeket szünetre.

Szintén komoly problémaként merült fel a differenciálás hiánya és az osztálylétszám kérdése. Bár sokan úgy gondolják, hogy a kisebb létszám önmagában garancia a minőségi oktatásra, az anya tapasztalata szerint ez nem feltétlenül igaz.

Egy 16 fős osztályban is előfordulhat, hogy a pedagógus csak az első padokban ülő, aktívabb diákokra figyel, miközben a csendesebb gyerekek háttérbe szorulnak.

Ezzel szemben a „versenyistállóként” jellemzett nagyvárosi intézményekben a 30 fős osztályok erős tempója ugyan húzza a gyerekeket, de a folyamatos hajtás sokuk számára túlzott megterhelést jelent.

A tehetséggondozás és a versenyeztetés kérdése különösen érzékeny pont. Az anya legkisebb gyereke egy gyermekközpontú intézménybe jár, ahol tudatosan törekednek a stressz minimalizálására. Ennek részeként alsó tagozatban nem támogatják a tanulmányi versenyeken való részvételt. A szülő azonban úgy látja, hogy ezzel éppen a későbbi megmérettetésekhez szükséges rutinszerzés marad el.

Véleménye szerint

a versenyek nem elsősorban a győzelemről szólnak, hanem arról, hogy a gyerekek megtanulják kezelni a vizsgahelyzeteket és a teljesítménykényszert, ami a későbbi felvételik során kulcsfontosságú lehet.

Az anya szerint a tehetséggondozás gyakran teljes egészében a családokra hárul. Előfordult, hogy neki kellett megszerveznie gyereke és társai nevezését egy matematikai csapatversenyre, sőt a felkészítést is ő tartotta meg, mert a pedagógusnak erre már nem maradt energiája.

Hozzászólások

Teljesen átalakítanák a KRÉTA-t: beépített chatet kapnának a tanárok, AI segítené a diákokat

A mesterséges intelligencia személyre szabott tanulási segítséget nyújthatna, biztonságos üzenetküldő felület válthatná fel a Facebook-csoportokat, a szakértők szerint pedig a jelenlegi KRÉTA helyett egy sokkal modernebb, a diákok igényeire szabott rendszert kellene létrehozni. Egy új koncepció szerint a fejlesztés nemcsak technológiai, hanem oktatási szempontból is komoly előrelépést jelenthetne.

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.