A negyedikesek közül vannak a legtöbben, akik csak próba jelleggel írták meg a központi írásbelit: azért, hogy megtapasztalják, milyen egy éles vizsgahelyzetben helytállni. A felkészülés, a gyakorlás és a vizsgahelyzet olyan tapasztalatot ad a 9-10 éveseknek, amihez hasonlót máshol nem élhetnének át: megtanulják kezelni az izgalmat és beosztani az idejüket. Természetesen vannak olyanok is, akik számára már komoly a tét: ők valóban azért írják meg a vizsgát, hogy bekerüljenek abba a középiskolába, ahová szeretnének.

A legtöbben elégedetten és mosolyogva jöttek ki a teremből

Felszabadultan, sokszor mosolyogva jöttek ki a vizsgatermekből azok a negyedikesek, akiket a központi írásbeli után kérdeztünk. A megkérdezett gyerekek egyöntetűen úgy érezték, összességében jól sikerült a felvételi, senki sem számolt be csalódottságról. Egy szülő azt is kiemelte, hogy lánya „nagyon felszabadultan és vidáman” jött ki a vizsgáról, ami számára legalább olyan fontos volt, mint maga az eredmény.

Volt, aki bevallotta, hogy komolyan félt a vizsga előtt, mert hónapok óta készült rá otthon és az iskolában is. Más sokkal lazábban élte meg a helyzetet: egyikük szerint „csak olyan volt, mintha egy nagy dolgozat lenne."

Iván arról számolt be, hogy már hónapokkal a vizsga előtt elkezdte a gyakorlást: „nyár közepe volt, amikor az első feladatlapomat megírtam." Mások is több korábbi feladatsort töltöttek ki otthon, sokszor szülői vagy tanári segítséggel.

A rokonértelmű szavak mindenkinek mentek

A magyar feladatsorban többen is találtak kifejezetten könnyű részeket. Nóri szerint „a rokon értelmű szavak keresése volt a legkönnyebb feladat”, Janka azt emelte ki, amikor „szólásmondásokba kellett szavakat behelyettesíteni”, Anna pedig az ellentétpárokat sorolta a legegyszerűbbek közé. Eszter számára szintén a szólás-közmondásos rész volt az, amit szinte a kisujjából rázott ki.

Mindenki egyetértett abban, hogy a fogalmazás és a szövegértés vitte el a legtöbb időt. Nóri szerint: „nem volt elég idő befejezni”. Anna pedig arról mesélt, hogy „többször el kellett olvasni” a szöveget és voltak olyan feladatleírások, ahol az értelmezés is időigényes volt.

Nem mindenki értette az utolsó matekfeladatot, de Robot Robi volt a kedvenc

Matekból szinte mindenki az utolsó feladatot említette a legnehezebbként. Janka őszintén mondta: „az utolsó feladatot nagyon nem értettem”, Nóri pedig hiába próbálkozott, azt mondta nem sikerült kiszámolnia, az idő letelt és beszedték a feladatlapot.

Érdekes módon, éppen ez a feladat volt Iván kedvence: ő úgy érezte, „a matekból pedig az utolsó feladat volt nekem a legkönnyebb”, és még azt is felidézte, hogy „ki kellett számolni, mennyit fizettek, meg mennyi volt a visszajáró”. Neki inkább a geometria okozott nehézséget, amit egyértelműen a legbonyolultabb résznek nevezett.

A Robit Robiról szóló feladat volt a legtöbb negyedikes kedvence, ahol azt kellett összeszámolni, hogy hányféle úton juthat el Robot Robi A állomásról F állomásra, ha csak azon az úton haladhat, amit a nyilak jelölnek.

A tanórákon csak elvétve írtak fogalmazást a felvételi előtt

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a fogalmazás különösen érzékeny pont volt a vizsgán, részben azért, mert az iskolában alig gyakorolják. A megkérdezett diákok közül szinte senki nem ír rendszeresen fogalmazást tanórán. Nóri szerint „a suliban csak egy fogalmazást írunk”, Iván pedig úgy fogalmazott: „nem szoktunk, de otthon sokat gyakoroltam”. A legtöbben tehát inkább otthon, felvételi előkészítőn vagy magántanárnál készültek erre a részre.

Bár a feladatok sokszor nehéznek tűntek, a gyerekek többsége végül megkönnyebbülten zárta a napot. Volt, aki még izgult a pontok miatt, de általános volt az érzés: túl vannak rajta. Ahogy egyikük összefoglalta: „nem volt olyan nehéz, mint amilyennek előtte tűnt."

A központi írásbeliről szóló tudósításunkat az alábbi cikkünkben olvashatjátok.