„Semmit rólunk nélkülünk!” – ezzel a címmel indított projektet még 2024 júniusában az Oktatói Hálózat (OHA), amelyhez később a Civil Közoktatási Platform (CKP) és a Tanítanék Mozgalom is csatlakozott. A kezdeményezés célja, hogy az oktatásban érintettek és a szakértők ne csak a már elkészült döntéseket véleményezhessék, hanem részt vehessenek az oktatási rendszer problémáinak feltárásában és a megoldások kidolgozásában is.
A szervezetek munkacsoportokban dolgozták ki a részvételi oktatáskormányzás modelljét. A most nyilvánosságra hozott dokumentum egyelőre az országos rendszerre koncentrál, az iskolákra és a felsőoktatási intézményekre vonatkozó részletes ajánlásokat későbbre ígérik.
A koncepciót a készítők a tájékoztatásuk szerint már a kormányzatnak is bemutatták. Június 3-án az Oktatói Hálózat, a CKP és a Tanítanék képviselői Lannert Judit oktatási miniszterrel és munkatársaival találkoztak, ahol ismertették a projektet és válaszoltak a minisztérium kérdéseire. A szervezetek szerint azt az ígéretet kapták, hogy a tárca reagál majd a javaslataikra.
Nem akkor kérdeznék meg a pedagógusokat, amikor már elkészült a döntés
A tervezet abból indul ki, hogy Magyarországon korábban ugyan létrejöttek olyan oktatásügyi testületek, amelyekben az érdekcsoportok képviselői találkozhattak a döntéshozókkal, ezek azonban nem biztosítottak valódi lehetőséget arra, hogy az érintettek már a döntések előkészítésének korai szakaszában beleszóljanak a folyamatokba. A tervezetben úgy fogalmaznak:
A testületek működésmódja, feszes SZMSZ-e nem adott lehetőséget alapos helyzetelemzések, alternatív javaslatok megvitatására. Szinte csak arra volt mód, hogy a testületbe delegáltak megfogalmazzanak néhány, a döntéselőkészítés előrehaladott stádiumában lévő tervezet javítására vonatkozó javaslatot.
A szerzők a jelenlegi társadalmi egyeztetési gyakorlatot is bírálják. A tervezet szerint az oktatást érintő jogszabályokhoz az elmúlt években a rövid véleményezési határidők ellenére is számos javaslat érkezett szervezetektől és magánszemélyektől, ezeket azonban „szinte kivétel nélkül semmitmondó indoklással elutasították”.
A három szervezet ezért olyan rendszert szeretne, amelyben a pedagógusok, diákok, szülők, intézmények, civil és szakmai szervezetek, illetve más érintettek már a problémák azonosításától kezdve bekapcsolódhatnak a folyamatba.
Létrehoznának egy országos oktatáspolitikai testületet
A javaslat központi eleme egy autonóm országos oktatáspolitikai részvételi testület lenne, önálló költségvetéssel és titkársággal. Ebben az óvodáktól és más kisgyermekkori intézményektől kezdve a közoktatáson és felsőoktatáson át a felnőttképzésig különböző intézménytípusok, szakmai egyesületek, érdekképviseletek és szakszervezetek jelennének meg. Helyet kapnának a pedagógusképzéssel és oktatáskutatással foglalkozó szervezetek is, a tagok kiválasztásának módját pedig törvényben szabályoznák.
A testület nem egyszerűen a minisztérium által elé tett dokumentumokat véleményezné. Oktatáspolitikai koncepciókat és jogszabálytervezeteket vitatna meg, saját ajánlásokat és jelentéseket készítene, és társadalmi-szakmai konzultációkat, konferenciákat, részvételi paneleket vagy akár deliberatív közvélemény-kutatásokat is szervezhetne.
Lannert Judit tárgyal a rektorokkal. 2026.06.15.
Facebook/Lannert Judit
Egy online felületen bárki követhetné, mi lett egy javaslatból
A modell másik fontos eleme egy nyilvános online részvételi platform lenne. Ide az oktatás szereplői problémákat és javaslatokat küldhetnének be, de a felület nem egyszerű panaszdobozként működne: azt is követhetővé tenné, hogy mi történik egy-egy felvetéssel.
Elengedhetetlennek tartjuk egy olyan digitális részvételi platform létrehozását, amely nemcsak a részvételi projektek számára biztosít interaktív nyilvánosságot, de az érintettek és szervezeteik javaslatainak, jelzéseinek befogadására, feldolgozására, utánkövetésére és szemléltetésére is alkalmas.
Ez azt jelentené, hogy a beküldők láthatnák, hogyan dolgozzák fel a javaslatukat, milyen szakértői anyagok születnek, milyen ajánlást fogalmaz meg róla a testület, és végül hogyan reagál rá a kormány. A platformot a szervezetek szerint nem kellene rögtön teljes méretben elindítani. Első lépésként egy egyszerű ügykövető felületet és egy kiemelt részvételi projektet javasolnak, majd a működési tapasztalatok alapján bővítenék a rendszert.
A kormánynak meg kellene indokolnia, ha nemet mond
Fontos, hogy a javasolt rendszerben a végső döntés joga továbbra is a kormánynál maradna. A változás abban lenne, hogy a döntéshozók nem hagyhatnák válasz nélkül a hozzájuk eljutó szakmai és társadalmi javaslatokat.
A dokumentum szerint a kormánynak érdemi, szakmailag alátámasztott választ kellene adnia, amelyet nyilvánosan is követni lehetne. A tervezet garanciális szabályai között pedig ennél is konkrétabban fogalmaznak:
A döntéshozónak írásban kell reagálnia a Testület ajánlásaira, és indokolnia kell, ha az ajánlástól eltérő döntést hoz.
Emellett előre meghatározott válaszadási és feldolgozási határidőket vezetnének be, nyilvánossá tennék a jelentéseket, ajánlásokat, kisebbségi véleményeket és kormányzati válaszokat. A testület képviselője évente az Országgyűlés oktatási bizottsága előtt is beszámolna a működés eredményeiről és az elmaradásokról.
A részvételt is tanítani kellene
A szervezetek szerint önmagában új intézményeket létrehozni nem lenne elég. Ahhoz, hogy pedagógusok, szülők, diákok és más érintettek ténylegesen részt tudjanak venni a döntésekben, az ehhez szükséges módszereket is el kell sajátítaniuk.
Ezért azt javasolják, hogy a részvételi, úgynevezett deliberatív technikák oktatása jelenjen meg a felsőoktatásban és a pedagógus-továbbképzésekben. A tervezet szerint ezek az eszközök az intézmények mindennapi működésére is hatással lehetnének, például javíthatnák a szülők és tanárok, a pedagógusok és diákok, valamint a tantestületek tagjai közötti együttműködést.
A javaslat készítői hosszabb távon olyan oktatáspolitikai rendszer kialakítását tartják szükségesnek, amelyben a szakmai tudás, az érintettek részvétele, az átláthatóság és az elszámoltathatóság egyszerre érvényesül. Szerintük az oktatás sajátosságai miatt különösen fontos lenne, hogy „politikai ciklusokon átnyúló, tartós oktatáspolitikai konszenzus” alakuljon ki a fejlesztés irányairól és módszereiről.
A Pedagógusok Szakszervezete szerint a szakképzési törvény tervezett módosításáról nem egyeztettek velük, sőt a jogszabálytervezetről is csak véletlenül szereztek tudomást. Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke úgy gondolja, hogy a szakképzési rendszert átfogóan át kellene világítani, és az önkormányzati iskolafenntartás visszaállítása előtt is alapos hatástanulmányra lenne szükség.
