„A szülők sokszor azt hiszik, hogy azzal segítenek, ha megóvják a gyerekeket minden nehézségtől. De a való életben a megküzdési stratégiák hiánya vezet a legnagyobb problémákhoz. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a stresszt, hogyan birkózzanak meg a csalódással.” – mondta a pszichológus a Pénzcentrumnak adott interjúban.
A gyerek nem a felnőtt barátja – de nem is zárható ki a felnőtt világából
Bojti szerint a szülők sokszor túlzottan bevonják a gyereket a saját problémáikba – politikai vitákba, anyagi gondokba, párkapcsolati feszültségekbe –, ami komoly terhet ró rájuk.
A szülő ne a gyerekkel beszélje meg a saját szorongását. Nem kell elrejteni előlük mindent, de az arány a lényeg. A gyerek partner lehet, de nem tanácsadó
– mondta a pszichológus.
A pszichológus szerint a bizalom alapvető, de az életkornak megfelelő kommunikáció kulcsfontosságú. Ha a gyerek kérdez, válaszolni kell, de nem kell minden részletet megosztani.
A pszichológus szerint a legrosszabb, amit egy szülő tehet, az az, ha eljátssza hogy magabiztos, miközben belül bizonytalan. Nem baj, ha a gyerek látja, hogy a szülő is elbizonytalanodik. Sokkal hitelesebb, ha kimondjuk: "Ezt én sem tudom, de utánanézhetünk együtt."
Iskolapszichológusok: mindenhol ott vannak, de sehol sincsenek
Hiába van elvileg minden iskolának pszichológusa, a valóságban sok intézményben csak utazó szakemberek dolgoznak, akik hetente egyszer, néhány órára tudnak megjelenni.„A legtöbb pszichológus nem megelőzni, hanem ‘tüzet oltani’ jár az iskolákba. Krízishelyzetekre van kapacitás, de a szexuális edukációra, drogprevencióra vagy érzelmi nevelésre már nem jut idő" - fejti ki Bojti.A szakember szerint a megelőzés hosszú távon sokkal eredményesebb lenne, de ehhez több forrásra és időre van szükség.