A Hóvége portálnak nyilatkozó, 20 éve pályán lévő budapesti pedagógus szerint a magyar oktatási rendszer a 19. századi modellre épül, és nem tud lépést tartani a digitális világ, a folyamatos információáradat és a gyerekeket érő stressz növekvő terheivel.

Többszörösére nőtt a problémás gyerekek száma

Az elmúlt 5–10 évben egyértelműen nőtt a magatartásproblémákkal, szociális nehézségekkel küzdő gyermekek aránya”

– mondja a pedagógus.

A neurodivergens diákok, például autizmussal, ADHD-val vagy diszlexiával élők száma is folyamatosan gyarapszik. A problémák ritkán járnak egyedül: anorexia, depresszió vagy szociális fóbiák gyakran társulnak hozzájuk, ami komoly terhet ró az osztályokra és a tanárokra.

Magára hagyott pedagógusok

„Ez az oktatási rendszer mindennel foglalkozik, csak ezzel nem” – fogalmazott a tanár. Az iskolák ma is a kadétiskolai modell alapján működnek: becsöngetnek, jelenteni kell, a pedagógusok pedig gyakran magukra csukják az ajtót, egyénileg próbálják kezelni a kihívásokat. A rendszer nem biztosít elég szakmai támogatást, nincsenek közös konzultációk vagy önszerveződő fórumok a problémás helyzetek megbeszélésére.

A gyereket nem a tanár tanítja igazából. Nem a tanár nevel, hanem az iskola” – emeli ki a pedagógus.

A tanárok csak részesei a rendszernek, amelynek a működéséhez az igazgató, a gondnok, a takarító és maga az intézmény épülete is hozzátartozik.

A digitális tér és a telefonhasználat hatása

Az állandó online elérhetőség és a mobiltelefonok, valamint a függőségre tervezett applikációk is jelentősen befolyásolják a mai gyermekek viselkedését. „Az otthoni körülmények nem a tanárok hatáskörébe tartoznak, a szülők felelőssége, hogy határokat szabjanak” – mondja a pedagógus.

A pandémia idején a digitális eszközök oktatási célú használata jól jött, de mára a gyerekek zsebében ott van egy mini számítógép korlátlan, felügyeletmentes hozzáféréssel, ami további kihívások elé állítja az iskolát.