A tanév rendjének tervezete szerint a diákoknak 2023. szeptember 1-jén, vagyis pénteken kell majd először iskolába menniük, ezzel együtt pedig megvannak a tervezett tanítási szünetek időpontjai is. A kormány a következő tanévre is hosszabb téli szünetre készül - csakúgy, mint 2022-ben a magas rezsiárak miatt - de a megszokottnál tovább tarthat majd a tavaszi szünet is, így viszont a tanév is egy héttel hosszabbodhat: az utolsó tanítási nap várhatóan 2024. június 21., péntek lesz, az első félév pedig 2024. január 19-én ér majd véget.
Több kritika is érkezett amiatt, hogy csak 21-én érne véget a tanév: a PDSZ szerint az előterjesztők nem vették figyelembe Magyarország klimatikus viszonyait, mivel a tanítás zömében nem légkondicionált helyiségekben történik. Szerintük ezeket a tanítási napokat azért sem lehet teljes értékűnek tekinteni, mivel a beiratkozás a középiskolába 2024. június 24. és június 26. között lesz, éppen ezért az évzárókat és a bizonyítványosztást június 21-ig le kell bonyolítani. A Civil Közoktatási Platform véleménye, hogy a tanítási év, és a téli szünet meghosszabbítását pedagógiai okok nem támasztják alá, egyszerűen csak a fűtési költségeken szeretnének spórólni.
"Úgy gondoljuk, hogy a közoktatáson nem szabadna tovább spórolni a tanítás eredményességének rovására" – írják közleményükben.
Ugyanakkor annyira nem ritka a tervezetben megjelenő elosztás. Rengeteg országban több hosszabb szünetből épül fel a tanév, ami valóban azzal jár, hogy a nyári szünidő lerövidül. Angliában például a legtöbb iskola az évet három félévre osztja fel, minden félévet nagyjából egy hét szünet követ, kivéve a nyárit, mert akkor 4-6 hétig nem látnak tankönyveket a tanulók. Németországban bár tartományonként eltérően járnak el az intézmények nyáron, de többnyire ott is csak hat hét szünet van: július végén kezdődik a pihenés és szeptember második felében kell visszaülni a padba.
Melyik az ideális felosztás, és milyen hatása lehet az új tervezetnek Magyarországon?
A rövidebb nyári szünet a pedagógusoknak fog többletterhet jelenteni, főként adminisztratív szempontból. A tanév szakmai zárása, a bizonyítványok írása, középiskolában az érettségiztetés, mind aktív pedagógiai időszakban fog zajlani, – mondta Németh Szilvia oktatáskutató, a T-Tudok, Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatója. Hozzátette: állandó probléma – ami a státusztörvény kapcsán is visszatér –, hogy a kontaktórák számában mérik a tanárok teljesítményét. Az alapján tehát hogy hány órát tanít, mennyi időt tölt az iskolában, meddig tart a nyári szünete, táboroztat-e. Mintha nem vennék figyelembe, hogy a minőségi oktatás biztosításához hozzátartozik a megfelelő felkészülés, a kellő szakmai tervezés és reflexió is.
A szünetben a tanárok nagy része táboroztat, ráadásul nekik tovább tart a tanév és előbb is mennek vissza az iskolába. Szerinte ezekről nem beszélünk, pedig fontos lenne társadalmilag megértetni, hogy az adminisztratív többletterhelés fokozása a tanórák minőségének a rovására is mehet.
Az oktatáskutató szerint a tervezetben megjelenő hosszabb tanév a diákok teljesítményében nem tud nagy változást okozni, egyedül a tavaszi szünet lesz markánsan hosszabb, a téli szünet már az előző tanévben is tovább tartott – a fő mozgató rugó ezúttal is a fűtési szezon átvészelése lehet. Szakértői vita tárgya szokott lenni, hogy a rövidebb nyári szünet segítheti-e a diákok teljesítményjavulását, de fontos hangsúlyozni, hogy az ezzel kapcsolatos kutatások nem egy hetes változás hatását mérik.
"Kutatási eredmények azt mutatják, hogy nagy különbség van a hátrányos helyzetű diákok, és a nem hátrányos helyzetűek nyári fejlődése között. Ez feltehetően Magyarországon még inkább így van, mert a nemzetközi felmérések alapján nálunk határozza meg leginkább a családi háttér a diákok iskolai teljesítményét. Voltak olyan kutatások, amelyek eredményei szerint, nyáron mintegy egy hónappal maradnak el a hátrányosabb helyzetű családból jövő gyerekek tanulási teljesítményükben a többiektől, de ezen ez az egy hét nem fog változtatni, inkább egy adminisztratív turbulenciát fog okozni az iskolákban."
– véli Németh Szilvia, aki szerint a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradásán csak a jelentősen hosszabb nyári szünet csökkentené.
Arról eddig nem voltak mérések Magyarországon, hogy a nyári szünet valóban okoz-e visszaesést bizonyos tanulói csoportok teljesítményében, de mivel idén volt bementi mérés a tanév elején, és kimeneti mérés a tanév végén, ezért, ha ismét lenne ősszel bementi mérés, akkor konkrét adatok alapján lehetne vizsgálni a szünidő hatását. Az országos kompetenciamérés és a bemeneti mérés egyes összehasonlítható részeinek elemzése szintén választ adhatna arra a kérdésre, hogy mely csoportok számára lenne kiemelten fontos a nyári fejlesztő hatású élményszerzés, hogy a nyár ne okozzon leszakadást azokhoz képest, akiknek a családjuk biztosítani tudja az ingergazdag nyári programokat. Egyelőre azonban csak a nemzetközi mérések alapján gondolják, hogy a nyári szünet Magyarországon is okozhat lemaradást.
Az oktatáskutató szerint tehát a gyerekek teljesítményére nem lesz számottevő pozitív hatással az új tervezet, a szülőknek pedig esetleg azzal segíthet, hogy nyáron kevesebb ideig kell megoldaniuk gyermekeik felügyeletét. Arról, hogy miért alakult ki nálunk ilyen hosszú szünet a nyári hónapokban azt mondta a szakértő, hogy ennek hagyományosan éghajlati okai vannak.
"Magyarországon a klimatikus viszonyok miatt is kivitelezhetetlen lenne, hogy hat hét legyen a nyári szünet, illetve a gyerekeknek is fontos ez az időszak: az iskolában megalapozott kompetenciákat nyáron a gyakorlatban tudják továbbfejleszteni, megerősíteni. Az élményalapú nyári táborok, sporttáborok, minőségi kreatív foglalkozások, olvasótáborok, vagy a családi kirándulások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanulók végrehajtó funkciói, tanulási képességei fejlődjenek, tehát a nyárnak nagyon is jelentős indirekt hatása van a gyerekek teljesítményére"
- indokolja.
