Német-, magyar-, informatika- és kémiatanárt, sőt még testnevelőt is keresnek az egyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyközség általános iskolájában. Egy 1000 lakosú borsodi településen négy óvodapedagógust vennének fel a helyi óvodába, az egyik somogyi községben pedig szinte a lehetetlennel próbálkoznak: matematika-fizika-informatika szakost keresnek. Néhány napja ért véget a tanév, de már most 1865 álláshirdetést lehet találni a közigállás.gov.hu oldalon a „tanár” szóra rákeresve – bár ezek között van egyetemi vagy főiskolai hirdetés is, a legtöbb szakembert az általános és középiskolák keresik. Az alsó tagozatok és az óvodák is új munkatársakat toboroznak: a tanítók országszerte 900, az óvodapedagógusok 802 betöltetlen állás közül válogathatnak.

A pedagógushiány ma már a városokban is érzékelhető, a kistelepüléseken viszont évek óta rossz a helyzet. „Eljutottunk oda, hogy a kisiskolák a nyugdíjba vonuló tanárokat nem tudják pótolni. A szakos ellátottsággal van gond: gyógypedagógust, fejlesztőpedagógust nagyon nehéz találni, természettudományos, informatika szakosokat is” – mondja Neubauer Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. Pedig – teszi hozzá – ez a megye jó helyzetben van, az ország több részéről érkeznek családok a jobb elhelyezkedési esélyek és Ausztria közelsége miatt, „az ide költözők között pedagógusok is vannak”. A városoktól távolabb eső kisebb települések iskolái sokszor így is hiába hirdetik a megüresedett állásokat. „Az óvodákban még nagyobbak a gondok, ott erősen érezhető a munkaerőhiány. A fizetések nagyon alacsonyak, a fluktuáció nagy, és van, hogy csoportokat kell összevonni ahhoz, hogy a gyerekekkel legyen óvodapedagógus, mert nincs elég kolléga” – magyarázza.

„Hontalan tanárok” működtetik a rendszert

„Vannak olyan tanárok, akik három-négy vagy akár öt iskolában tanítanak párhuzamosan. Minden nap máshol tartanak órát – hétfőn az egyik település iskolájába mennek, kedden a másikba, szerdán a harmadik településre, és így tovább” – mondja Neubauer Tamás, hozzátéve: főként a természettudományos tárgyakat tanítók kényszerülnek arra, hogy egyszerre több iskolában dolgozzanak. Az ok egyértelmű: a kisebb települések iskoláiban évfolyamonként egy osztály van, vagyis még egy kétszakos – például kémia-biológia – tanárnak is csak hat-nyolc órája van hetente, ez pedig messze elmarad a pedagógusok minimális heti óraszámától.

A problémára több szakmai szervezet is rámutatott már: a Magyar Kémikusok Lapjában például idén tavasszal kitértek arra, hogy pont azok a tanárok kényszerülnek ingázásra, akikből egyébként is hiány van. „Ez persze összefügg az igen alacsony kémiaóraszámokkal, hiszen egy kis falu általános iskolájában egy kémia-fizika vagy kémia-biológia szakos tanárnak nem tudnak elég órát adni. Így sajnos általánossá vált, hogy egy kémiatanárnak három falu iskolái között kell megosztania a figyelmét és a munkaidejét” – írják.

A rendszer sem a diákoknak, sem az iskolák között ingázó tanároknak nem jó. Ők – fogalmaz a PSZ Győr-Moson-Sopron megyei elnöke – „hontalan pedagógusok”, akik valójában egyik iskola tantestületéhez sem tartoznak szervesen. „Én is dolgoztam egyszerre három iskolában, megtapasztaltam, hogy ez szakmailag nagyon nehéz: az ingázó tanárok annyira kevés időt töltenek egy-egy iskolában, hogy alig tudnak meg valamit a gyerekekről, hiszen megtartják az órákat, és menniük is kell tovább. Így nem lehet kötődni a diákokhoz, nem tudnak benne lenni az életükben, pedig ez lenne a pedagógusi munka alapja. Ezt körülbelül egy-két évig bírják, aztán belefáradnak, és keresnek más megoldást: vagy elmennek egy nagy, évfolyamonként több osztályt indító iskolába, vagy elhagyják a pályát” – mondja Neubauer Tamás.

Én adok egy történelemtanárt. Te adsz nekem egy földrajzost

„Az iskolaigazgatók bartereznek: én adok neked egy történelemtanárt, te adsz nekem egy földrajzost. Ha egy igazgató lelkiismeretes, és azt szeretné, hogy a gyerekek megkapják azt a tudást, ami nekik jár, akkor addig hívogatja a kollégákat, amíg nem talál valakit, aki hajlandó megtartani hetente pár órát” – említ egy kényszermegoldást Neubauer Tamás.

Hozzáteszi: ma már nemcsak az igazgatók hívják egymást segítségért, hanem a pedagógusok is toboroznak új tanárokat, tanítókat. Ha ugyanis az üres álláshelyre senkit nem tud felvenni az iskola, azzal nemcsak a diákok, ők is rosszul járnak: még több órában kell helyettesíteniük. „Amíg nem sikerül felvenni például egy biológiatanárt, addig a biológiaórákat elosztják a többi tanár között. Sajnos tudok olyan iskoláról, ahol a két hetedikes és a két nyolcadikos osztályt négy különböző tanár tanítja ugyanabból a tantárgyból. Csakhogy mindegyiknek más a szakja. Itt már a gyerekek tudáshoz való joga sérül” – magyarázza.

Van, ahol szolgálati lakással próbálják meggyőzni a tanárokat

Neubauer Tamás szerint segítene a helyzeten, ha a településeken lennének olyan szolgálati lakások, amelyekbe pedagógusok költözhetnek. „Korábban önkormányzatok kínáltak például pedagógustelkeket, hogy ha valaki a helyi iskolában kezd el dolgozni, ott építkezhet, ezzel marasztalták. Ma már kevés helyen lehet ilyet látni” – mondja.

Bár a Magyar falu programban száz kistelepülés szolgálati lakásainak kialakítására ötmilliárd forintot különítettek el, sok helyen már korábban a kedvezményes lakásbérlés lehetőségével próbált tanárokat, óvónőket csábítani a helyi iskolába, óvodába. Most is lehet találni olyan álláshirdetéseket a Közigálláson, amelyek szolgálati lakást is ígérnek: van, ahol csak olyan házaspárok kaphatnak lakást, ahol mindkét fél pedagógus, máshol nincs ilyen kikötés. Több település pedig lakhatási támogatást ad az iskolába érkező új tanároknak.

A kedvezményes lakhatási lehetőséggel elsősorban a fiatal tanárokat, tanítókat célozzák – nem véletlenül. A „gyakornok” státuszban lévő pedagógusok bruttó bére mindössze 230 ezer forint: a nettó 150 ezer forint körüli fizetés Budapesten vagy egy megyeszékhelyen még albérletre sem elég, vagyis egy szolgálati lakás komoly segítség lehet számukra. Fiatal tanárokra pedig nagy szükség lenne, Neubauer Tamás ugyanis azt mondja, évente 5-6 ezren végeznek pedagógusszakon, de közülük mindössze alig háromezren helyezkednek el iskolában, óvodában. „Már annak is örülünk, ha két év múlva a pályakezdők fele még iskolában, óvodában dolgozik. A saját diákjaim közül azok, akik tanárok lettek, már otthagyták a pályát” – magyarázza.