szerző:
Csik Veronika
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Majdnem 300 ezer diák tölt ki ma délelőtt egy matematika- és egy szövegértési tesztet, egy év „kényszerszünet” után ugyanis újra megtartják az országos kompetenciamérést. A felmérés évről évre komoly problémákra hívja fel a figyelmet. Például arra, hogy a tizedikes szakközépiskolások szövegértési képessége és matematikai eszköztudása a hatodikos általános iskolásokét sem éri el.

Az egyik légitársaságnak közvetlen járata van Budapest és Baku között. Bakuban az időeltolódás miatt 3 órával később van, mint Budapesten. Mennyi a repülési ideje annak a járatnak, amelyik 23 óra 45 perckor indul Budapestről, és helyi idő szerint 5 óra 30 perckor érkezik Bakuba?

Majdnem 300 ezer diáknak kell ehhez hasonló kérdéseket megválaszolnia, ma tartják ugyanis az országos kompetenciamérést a 6., a 8. és a 10. évfolyamon. A mérést 2001 óta minden évben megszervezik, a feladatsorokkal a diákok szövegértési képességét és "matematikai eszköztudását" tesztelik. Utóbbi azt jelent például, hogy nem azt kérik a tanulóktól, írják le a kör területének kiszámítási módját, hanem azt, hogy számolják ki, melyik a nagyobb: két 18 cm-es vagy egy 32 cm-es pizza.

2019-ben matematikából a 8. és 10. évfolyamon az elmúlt tíz év legjobb átlageredményei születtek, és szövegértésből is javultak átlagok – azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy ez egyedi eset volt, vagy a magyar diákok képességei javulást mutatnak, tavaly ugyanis a koronavírus-járvány miatt nem tartották meg a kompetenciamérést.

Az előző évek kompetenciaméréseinek elemzését azonban így is érdemes elolvasni, az ugyanis meglepően őszintén szól a magyar oktatási rendszer égető problémáiról. Ezek közül szemezgetünk.

A szakképző iskolákban siralmasak az eredmények

Az egyik legmegdöbbentőbb megállapítás, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a szakképző iskolások (a korábbi szakiskolások, a szakképző intézmények átnevezése után szakközépiskolások) eredményei kifejezetten rosszak. A tizedikes szaközépiskolások átlageredménye nemcsak a velük egykorú, ám gimnáziumban vagy technikumban tanulók teljesítményétől marad el jelentősen, de

ez az eredmény gyengébb az általános iskola 6. évfolyamára járó tanulók átlageredményénél is

Ez persze nem azt jelenti, hogy a szakképző iskolások képességei valamikor a 6. és a 10. osztály között romlottak - sokkal inkább a magyar iskolarendszer szelektivitásáról árulkodik. Máshogy megfogalmazva: a szakképző iskolások eredményei nem azért gyengébbek, mert ők szakképző iskolába járnak, hanem azért járnak szakképző iskolába, mert eredményeik gyengébbek. Ahogy az elemzés fogalmaz: az egyes képzési típusok eredményeinek különbsége elsősorban az ott tanuló diákok összetételével, a középfokú beiskolázás kiválasztási mechanizmusával magyarázható.

Az adatokból egyértelműen kiderül: a később szakképző iskolákban továbbtanulók már hatodikosként is gyengébb eredményt értek el szövegértésből és matematikából, a 8. évfolyamra fejlődésük mértéke matematikából kisebb volt, mint a technikumban vagy gimnáziumban továbbtanuló évfolyamtársaiké. A szakképző iskola 9-10. évfolyamán a matektudásuk lényegében nem fejlődött tovább, szövegértési készségeik pedig a kortársaiktól kisebb mértékben fejlődtek.

Az egyértelműen kirajzolódik az adatokból: a tizedikesek 20 százaléka (ők a szakképző iskolások) nem képesek elérni a hatodikosok átlagos matematikai és szövegértési képességszintjét sem.

Nem mindegy, hogy Budapest vagy Borsod

Vajon miért van az, hogy akár a hatodikosok matektudását, akár a tizedikesek szövegértési készségét nézzük, a legmagasabb pontszámot a Pest, a Győr-Moson-Sopron, a Zala és a Veszprém megyében élők, a legalacsonyabbat pedig a Nógrád, a Heves, a Jász-Nagykun-Szolnok, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy a Baranya megyében élők szerzik? A kompetenciamérésből nemcsak az derül ki, hogyan teljesítenek a diákok a különböző iskolatípusokban, hanem azt is, hogy mindhárom évfolyamon, mindkét területen a Budapesten tanulók átlageredményei a legjobbak – míg Észak-Magyarország és az Észak-Alföld jócskán lemarad.

Az elemzés azt azonban kiemelik: nem az számít, hogy egy diák az ország mely pontján írja meg a kompetenciamérés feladatsorát, hanem az, hogy milyen családi háttere van. Ahol azonban több hátrányos helyzetű, anyagi problémákkal küzdő család él, ott értelemszerűen az iskoláknak is több feladatuk van (nem véletlen, hogy a lemorzsolódással veszélyeztetett diákok aránya az ország legrosszabb helyzetű megyéiben, Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb.  

©

A településtípusok közötti különbség – a községi iskolákban alacsonyabb a diákok összpontszáma, mint például a budapesti intézményekben – is elsősorban az eltérő szociális-gazdasági összetételre vezethető vissza. A hasonló családi hátterű, de egészen más típusú, méretű teleülésen élő diákok szövegértési és matekeredményei nem különböznek.

Hány könyved van otthon? Megmondom, hány pontot fogsz elérni

A kompetenciamérés külön kérdéssorában előkerül többek között a szülők iskolai végzettsége, az otthon található könyvek és a diákok saját könyveinek a száma, a család által használt számítógépek száma is – ezek ugyanis jól mérik a sokat emlegetett szociokulturális helyzetet.

Komoly különbség van azok teljesítménye között, akiknek nincs otthon sok könyvük és azok között, akiknek a szülei is sokat olvasnak. Nem meglepő, hogy a „kevesebb mint egypolcnyi” családi könyvvel rendelkező diákok a sereghajtók. Ez pedig nem csupán a szövegértési készségeket, a matektudást is komolyan befolyásolja. Az is nagyban meghatározza a diákok eredményét, van-e otthon számítógép – azok, akiknek nincs, átlagosan 100 ponttal érnek el kevesebbet a teszteken.

Egyértelmű az összefüggés: minél előnyösebb családi háttere van egy diáknak, átlagosan annál jobb eredményeket képes elérni a felmérésen. Ez már a 6. évfolyamra kialakul, és a magasabb évfolyamokba lépve lényegében nem változik.

Az sem meglepő, hogy a családi háttér nemcsak az eredményeket, hanem a diákok jövőképét is befolyásolja. Míg a diplomás szülők gyermekeinek 91–93%-a felsőfokú végzettséget szeretne szerezni, addig a szakiskolát végzett anyák gyermekeinek körülbelül harmada, az érettségizettek gyermekeinek pedig 60 százaléka tervezi ugyanezt.

Milyen voltál hatodikban? Jobb leszel két év múlva?

©

A felmérés összegzése alapján a 6. és a 8. évfolyam között átlagosan 105, illetve 127 ponttal javult a diákok szövegértési képessége, illetve matematikai eszköztudása (összehasonlításképpen: a matek átlageredménye hatodikban 1495, nyolcadikban 1624, tizedikben pedig 1670, a szövegértés átlageredménye a legkisebbeknél 1499, nyolcadikban 1608, tizedikben pedig 1661 pont volt).

A fejlődés a 8. és a 10. évfolyam között azonban komolyan lelassul, matekból szinte alig észrevehető.

Ez a legutóbbi kompetenciamérés eredményeinek elemzése szerint nagy valószínűséggel azt jelzi, hogy a középiskolai matematikaoktatásban a korábbiaknál is nagyobb súlyt kell fektetni arra, hogy a diákok a gyakorlatban is alkalmazni tudják a tanultakat, ez a készség ugyanis spontán nem fejlődik. Az elemzés ugyanakkor arra is rámutat: meglepő, de a családi háttér és a fejlődés mértéke között nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!