"Államszocialista centralizáció" - milyen volt Hoffmannék első éve?

"Az oktatási államtitkárság legfrissebb oktatáspolitikai kezdeményezése a napi kötelező testnevelésbe illesztett kötelező lovaglás, ami jól illeszkedik a kötelező határon túli kirándulások és a kötelező önkéntes munka által fémjelzett sorozatba. Igazságtalan lenne azonban, ha úgy tennénk, mintha a reformszándékok kimerültek volna ezekben a nagy jelentőségű ügyekben" - olvasható az Oktpolcafe legfrissebb bejegyzésében.

  • Eduline

"Az új közoktatási törvény koncepciója például olyan nagy tömegű komoly változást helyezett kilátásba, hogy aki olvasta, levegőért kapkodott. Az államtitkárság gyakorlatilag fenekestől tervezte felforgatni a rendszert: régi alapokra helyezte volna a tartalmi szabályozást, a finanszírozást, a tanügyigazgatást, a minőségértékelést, a szakmai szolgáltató rendszert, az intézmények működését és minden mást.

A tavaly év végén meghirdetett tervek összességében kísértetiesen emlékeztettek a hetvenes évek végének oktatásirányítási rendszerére. Ha meg szeretnénk ragadni a tervezett változások lényegét, röviden így írhatnánk le: amolyan államszocialista típusú centralizáció. Mindenki, akikben az intézményi és fenntartói autonómiák felszámolása és a központi pártirányításon kívül másra nem alkalmas rendszer felélesztésének szándéka nem ébresztett nosztalgikus elérzékenyülést, elkezdhetett szorongani. Ez azonban még nem verte ki a biztosítékot a közoktatás szereplőinél, mert az államtitkárság az államosítást a pedagógus fizetések jelentős emelésének ígéretével édesítette meg.
"Ma már csak kullognak az események után"
Túry Gergely

Az oktatási államtitkárság a vitairat megjelentetése pillanatában volt a csúcson. Volt két hónap, amikor azt hihettük, hogy a kormány oktatáspolitikájával szembeni viszonyunk kialakításához az államtitkárság vitairatát kell csak boncolgatnunk. A felsőoktatási szabályozási koncepció sorsa pedig azt valószínűsítette, hogy az oktatáspolitika belső frontvonala a Fidesz vezető szakpolitikusai és az államtitkárság között húzódik. A Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomag azonban világossá tette, hogy az oktatáspolitika alkotásért felelős államtitkárság a kormányzaton belül is szigetként működik.

Mielőtt a jó oktatásirányítás és a gonosz pénzügyesek harcaként kezdenénk el látni a kormányon belüli iszapbirkózást, szögezzük le gyorsan: az államtitkárság hatalmas új forrásokra bejelentett igényt tartalmazó tervei már megszületésük pillanatában teljesen irreálisak voltak. A pedagógusfizetések (életpályamodellnek nevezett) emelése, a központi bérfinanszírozásra való átállás, az ingyenes tankönyv, a Nemzeti Tehetség Alap, a nulladik évfolyamok, az új megyei oktatási hivatalok hálózatának felállítása, a szakfelügyelet visszaállítása és a sok más pluszforrást igénylő változtatási terv olyan mértékű oktatási ráfordítás növekedést igényelne, ami miatt – ha másért nem – már az államtitkárság koncepciója sem volt több mint világtól elszakadt ígéretgyűjtemény.

Azóta az oktatásirányítás csak kullog az események után, hűségesen végrehajtja az utasításokat és bátortalan kísérleteket tesz a Széll Kálmán-terv vadhajtásainak nyesegetésére. Mindez nyilvánvalóan felemészti az energiáit, mert – amennyire ez partvonalon kívülről látható – a Vitairat forradalmi elképzelései részleteinek tervezése nem zajlik, és az uniós forrásokra épülő fejlesztési programok változatlanul nem indulnak be." A teljes bejegyzést az Oktpolcafén olvashatod el.

eduline

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.