Szabó Fruzsina
Szabó Fruzsina

Pénz, pénz, pénz - ez kellene ahhoz, hogy a vezető magyar egyetemek a kormány célkitűzésének megfelelően a világ kétszáz legjobb felsőoktatási intézménye közé kerüljenek 2020-ra. A jelenlegi állami támogatás azonban nemhogy az előrelépéshez, a stagnáláshoz is kevés - olyan egyetemekkel kellene ugyanis versenyezni, amelyek háromszor-négyszer annyi pénzből működnek, mint a legnagyobb hazai intézmények.

©

„Ez olyan eredmény lenne, mintha a magyar futballválogatott a FIFA-ranglistán a legjobb hét közé kerülne” – így kommentálta Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a „Milyenek legyenek az egyetemi rangsorok?” című konferencián azt a hangzatos kormányzati célkitűzést, miszerint a vezető magyar egyetemeknek 2020-ra a világ kétszáz legjobb felsőoktatási intézménye közé kellene kerülniük. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a TOP200-nak keresztelt program a nyár végén elkészült felsőoktatási stratégiában is szerepel: a dokumentumban az áll, hogy elsősorban a leendő nemzeti tudományegyetemeknek, így például az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a debreceni, a pécsi és a szegedi egyetemnek kellene nagyot javítania rangsorhelyezésén.

Erre azonban egyelőre esély sincs. „A jelenlegi finanszírozás mellett azt is csodának tartom, hogy a sanghaji ARWU-rangsorban két magyar egyetem szerepel” – tette hozzá a rektori konferencia elnöke, aki szerint az ehhez hasonló célok kijelölése „kényszeres, állandó versenybe hajszolják a magyar intézményeket”, amelyeknek így éppen arra nem marad energiájuk, hogy azzal foglalkozzanak, akikkel kell: a hallgatókkal.

Nemzetközi rangsorok: hol állnak a magyar egyetemek?

Ráadásul a magyar egyetemek a finanszírozási problémák ellenére is több nemzetközi rangsorban szerepelnek. A brit Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es világrangsorában a Szegedi Tudományegyetemet az 501-550. helyre sorolták, az ELTE megőrizte tavalyi, 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először 2012-ben került fel a nyolcszázas listára – a 601-650., míg a Budapesti Corvinus Egyetem a 651-700. helyet szerezte meg.

A sanghaji Jiao Tong University által összeállított világrangsorban az ELTE (301-400.) és a szegedi egyetem (401-500.) képviseli Magyarországot, három intézmény pedig a Times Higher Education (THE) huszonkét ország egyetemeit minősítő új rangsorára került fel. Igaz, a nemzetközi rangsorok elsősorban nem az oktatási, hanem a kutatási-tudományos eredményeket, valamint a nemzetközi ismertséget és vonzerőt honorálják, a kutatásokhoz, publikációkhoz, a külföldi oktatók és hallgatók bevonásához azonban pénz kell – hangzott el a konferencián.

Hazai rangsorok - módszertani viták

Az elsőhelyes jelentkezők vagy az összes jelentkező számát vegyék figyelembe a hazai felsőoktatási rangsorok készítői? Csak a hallgatók tanulmányi eredményeit, vagy az oktatói kiválóságot is érdemes vizsgálni? "Az egyik alapelv a sok szempontú rangsorolás" - mondta a konferencián Fábri István szociológus, a HVG-rangsorokat készítő TudásTárs Kft. szakértője, hozzátéve: a HVG 2014-es felsőoktatási rangsorának összeállításakor - csakúgy, mint az előző években - az elsőéves hallgatók tanulmányi eredményei, így például az elsőhelyes jelentkezők száma, a felvettek pontátlaga, a nyelvvizsgával felvettek aránya, valamint a középiskolai versenyeken helyezettek száma mellett a tudományos fokozattal rendelkező oktatók számát és arányát, valamint a minősített oktatók és hallgatók arányát is figyelembe vették.

A tudományos fokozattal, akadémiai teljesítménnyel rendelkező oktatók jelenléte az egyetemeken és főiskolákon ugyanis felpörgeti a kutatói tevékenységet, gyorsabban frissül az adott tudományterület ismeretanyaga, de a minősített oktatók a hallgatóknak segíthetnek a nemzetközi kitekintésben is - minderről a kizárólag a hallgatói teljesítmény alapján összeállított rangsorok nem adnak információt a felvételizőknek.

A felsőoktatási változások ugyanakkor időről időre új kérdéseket vetnek fel. Kérdés, kell-e az összes képzési területen rangsorokat készíteni - Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a napokban például kijelentette, hogy problémás például a Heti Válasz által közölt Felvi-rangsor, amelyből a közhivatalnokok, rendészek, katonák képzését végző szakokat kihagyták -, és az is kérdés, figyelembe kell-e venni a rangsoroláskor a felsőoktatás Budapest-központúságát, és hogyan kell reagálni a felvételi szabályok módosítására. Azzal például, hogy tizenhat népszerű, több ezer felvételizőt vonzó szakon központilag és magasan húzzák meg a ponthatárokat, új helyzet állt elő: a diákok jelentős részének továbbtanulási tervbeit a korábbinál jóval komolyabban meghatározza a család anyagi helyzete. "Ennek ellenére az idén is az elsőhelyes jelentkezők számát vettük figyelembe, az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a diákok túlnyomó többségét az első helyen megjelölt szakra veszik fel, vagyis reálisan választanak" - tette hozzá Fábri István.

„Aki a globális rangsorokban előre akar kerülni, annak publikációs gyárat kell létrehoznia. Publikáció azonban csak kutatásból lesz, kutatás pedig pénzből. Ahogy külföldi oktató is csak akkor jön hozzánk kutatni-tanítani, ha versenyképes fizetést tudunk neki biztosítani” – mondta Fábri György egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjának vezetője, aki hozzátette: a magyar publikációs teljesítmény javul, és az idegen nyelvű publikációk is egyre meghatározóbbak, ennek ellenére „ha nem lesz hosszú távon kiszámítható a finanszírozás, nem a TOP200-ról kell majd gondolkodnunk, hanem a fennmaradásról”.

Van, ahol nem csak a finanszírozási problémák fogják vissza az intézmény tudományos eredményeit. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora szerint náluk például romlott a publikációs teljesítmény, a 62 évesnél idősebb oktatóknak ugyanis az idén már választaniuk kellett a fizetés és a nyugdíj közül. Sokan az utóbbit választották, „őket pedig nem lehet pótolni”.

Pénz, pénz, pénz

Könnyen megjósolható az is, hogy a jelenlegi állami támogatás a talpon maradáshoz sem lesz elég, nemhogy a fejlődéshez – a magyar intézményeknek ugyanis olyan külföldi egyetemeket kellene megelőzniük, amelyek háromszor-négyszer annyi pénzből működnek, mint az ELTE, a Műegyetem vagy a szegedi egyetem. A QS-világrangsorban 158., az ARWU-rangsorban a 151-201. helyen szereplő Bécsi Egyetem éves költségvetése például több mint 500 millió euró – szemben a hazai intézmények 100-220 millió eurós költségvetésével.

„Persze dönthet úgy egy ország, hogy mindenképpen bejuttatja valamelyik egyetemét az élmezőnybe. Így tett a tajvani kormány 2010-ben, amikor a nemzeti egyetemet öt év alatt a sanghaji lista első százába szánta, és egyben ötmilliárd dollár többlettámogatást adott az intézménynek” – mondta Fábri György, hozzátéve: hasonló lépés nélkül kizárt az első kétszázba kerülés, de még a kétszázadik-háromszázadik hely elérése is álom marad.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!