Kínosan érzed magad bemutatkozáskor? Pedig nincs okod rá

Biztosan nektek is okozott már fejtörést – vagy akár kínos pillanatokat -, amikor bemutattak valakinek, de egyikőtök sem tudta eldönteni, hogy puszit is adjatok egymásnak, vagy elég csak egy kézfogás. Az Oxford University legújabb tanulmánya szerint a legtöbben ódzkodnak attól, hogy vadidegen puszit adjon nekik, de az érintések alapvető fontosságúak az emberi kapcsolatokban.

  • Eduline

Az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy bemutatkozáskor puszit adnak egymás arcára a felek, ám a tanulmány szerint a legtöbb ember ódzkodik ettől.

dailymail.co.uk

Robin Dunbar evolúciós pszichológus, az Oxford University tanulmányának vezetője szerint sok ember úgy próbálja elkerülni az első találkozáskor elcsattanó puszit, hogy előre nyújtja a kezét, jelezve, bőven elég lesz a kézrázás is.

Bár az efféle közelség sok embernek érthető módon nem tetszik, a professzor szerint ennek ellenére ma már a puszi nem számít tolakodónak, főleg, ha egy barát mutatja be egymásnak a két embert.

Az egyetem kutatásához egy térképet is mellékelt, amin bejelölték, hogy hol és mennyire fogadja az adott illető az érintést családtagjától, ismerősétől vagy egy vadidegentől. A felmérést öt ország 1500 állampolgára részvételével végezték. Talán meglepő, hogy az olaszok sokkal kevésbé viselik az érintést, mint az oroszok vagy a finnek, pedig a sztereotípiák azt sugallnák, hogy az északi népek zárkózottabbak. A finnek egyébként a legkevésbé szégyenlős nép a vizsgáltak közül, így az első találkozáskor adandó puszival az északi országban lehet a legkisebb eséllyel felsülni.

Dunbar figyelmeztet: szerinte az érintés alapvető fontosságú az emberek közti kapcsolatok terén, és az utóbbi időben a telekommunikáció térnyerésével a személyes kapcsolat egyre kevésbé jellemző. A puszik, kézfogások és ölelések, esetleg vállveregetések nélkül azonban a szoros baráti kapcsolatok is könnyen kihűlhetnek a professzor szerint.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.