Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
MTI / Kelemen Zoltán Gergely
Nagyon elhanyagoltuk a készülő felsőoktatási törvényt, legfőképpen azért, mert a közoktatás totális újraszabályozása összehasonlíthatatlanul több kárt okoz, mint a beterjesztett felsőoktatásról szóló tervezet. Előre jelzem azonban, hogy ez a bejegyzés sem magáról a hallgatókat és az intézményeket bután bizgető törvénytervezetről szól, hanem arról, amiről véleményem szerint a törvénynek szólnia kellene - olvasható az OktpolCafé legfrissebb bejegyzésében.
A felsőoktatási törvényről lassan egy éve zajló diskurzus tartalmát a kormányzat ötletelése és ügyetlenkedése határozza meg. Az egész tehát nem szól másról, mint az intézmények és férőhelyek számáról, a felsőoktatásból kinyerhető költségvetési forrásokról, a jelenleg intézményi autonómiának hívott konstrukció szűkítésének mértékéről, és a lassan az élet szinte minden aspektusát maga alá „szabályozó” államnak a felsőoktatási képzések „elosztásában” játszott szerepéről.
Mindennek köze sincs a felsőoktatás valódi problémáihoz, a kormányzat csupa olyan problémát menedzsel, amit saját maga állít elő. A törvény természetesen relatíve kis kárt okoz majd, mert a felsőoktatás establishmentje (ebbe beleértve a státus quo fenntartásában erősen érdekelnek látszó hallgatói önkormányzatokat is) politikai háttéralkukkal fel fogja puhítani a legnagyobb érdeksérelmeket okozó szabályozási nünükéket. Ennek persze ára lesz: a felsőoktatás el fog szenvedni egy jelentősebb forráskivonást és némi közvetlen politikai kontrollt. A teljes bejegyzést az OktpolCafén olvashatjátok el.
