9 éves korában Hódmezővásárhely belvárosában sétált az akkori osztálytársaival és tanárával, amikor meglátott egy jól öltözött, jól szituált embert és megkérdezte a pedagógustól, hogy vajon mivel foglalkozhat. A tanár némi gondolkodást követően azt mondta; szerinte az az ember ügyvéd. Ekkor döntötte el Jankó Attila, hogy ha felnő, ő is ügyvéd szeretne lenni.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ötödéves roma származású hallgatója Hódmezővásárhelyen járt általános iskolába, a középiskolai tanulmányait pedig az ország egyik legkiválóbb vidéki gimnáziumában, a HVG 2024-es középiskolai rangsorában az 50. helyen szereplő Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban végezte.

Családjában ő lesz az első diplomás, az első értelmiségi, ugyanakkor a továbbtanulásra már egészen fiatal kora óta biztatták; szüleinek mindig is fontos volt, hogy a gyerekeik egyetemen tanuljanak, képezzék magukat.

Egymást biztatták

"Jó képességű gyerekek voltak az osztálytársaim, akikkel támogattuk egymást abban, hogy jó gimikbe menjünk, és talán egy kicsit versenyeztünk is. Kérdés sem volt számomra, hogy ebből én sem szeretnék lejjebb adni, és mivel már tudtam, hogy jogász szeretnék lenni, egyértelmű volt, hogy ehhez sokat kell majd tanulnom és a lehető legjobb eredményeket megszerezni" - emlékszik vissza Attila, aki az Arany János Tehetséggondozó Program diákjaként kezdte meg a tanulmányait a gimnáziumban.

A programba elsősorban olyan általános iskolás diákok jelentkezését várták akkor - és várják ma is -, akik kilencedik évfolyamon tervezik folytatni a tanulmányaikat és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek, hátrányos helyzetűek, vagy olyan településen élnek, aminek az állandó lakosságszáma nem haladja meg az ötezer főt. A sikeres pályázókat egy speciális program alapján készítik fel az érettségire és a későbbi egyetemi tanulmányokra, segítik őket a nyelvvizsga és akár a jogosítvány megszerzésben, továbbá ösztöndíjat is kapnak.

"Szerintem a hódmezővásárhelyi és a szegedi tanáraim is mindvégig látták bennem az akarást, a szorgalmat és azt, hogy lehetőségeket kell biztosítani nekem, mert én abból profitálni tudok. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok nekik, ahogy a családomnak és a barátaimnak is, akik támogattak" - mondja az iskolai éveiről Attila, aki azt is megjegyzi, hogy a lehetőségeknek igyekezett mindig úgy eleget tenni, hogy "érdemes legyen" a következőre.

Magas ponthatárok

Mivel a gimnáziumi tanumányait Szegeden végezte, Attila számára kezdetben egyértelműnek tűnt, hogy az egyetemi tanulmányait is ott szeretné folytatni a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, osztatlan jogászképzésen. Végül egy barátja élményeit hallva - aki akkor másodéves volt az ELTE jogi karán - mégis inkább a fővárosba adta be a jelentkezését.

Az osztatlan jogászképzés egyébként évről évre az egyik legnépszerűbb képzés az egyetemi felvételiben; több ezren próbálják megugrani a jellemzően rendkívül magas ponthatárokat. A nappali tagozatos, állami ösztöndíjas szakra való bekerüléshez 2019-ben például legalább 440 pont kellett, az elmúlt években pedig a ponthatár még tovább emelkedett (2024-ben például 476 volt az ELTÉ-n).

Állami ösztöndíjas képzésre épp emiatt rendszerint nagyon kevesen kerülnek be. Attilát is önköltséges formára vették fel, akit viszont ez nem rémített meg; diákhitelt vett fel a tanulmányai finanszírozására, majd miután megszokta az egyetemet és az új várost, dolgozni kezdett.

Büntetőjoggal foglalkozna, TDK-ra készül

"Igyekeztem mindig olyan munkát találni, ami ha nem is feltétlenül jogi terület, de közel áll hozzá, vagy ami az önéletrajzomban kecsegtető tudna lenni" - meséli a 23 éves fiatal.

Dolgozott például bankban, önkormányzatnál és állami cégnél is az egyetem alatt. Volt, hogy egyszerre ráadásul két munkahelyen, miközben készült az órákra és a vizsgáira, valamint szakkollégistaként a Jezsuita Roma Szakkollégium foglalkozásain is részt vett.

Bár az osztatlan jogászképzés elvégzése önmagában sem egyszerű feladat, Attila azt mondja; számára a munka és az egyetem összeegyeztetése egy megszokáson alapuló folyamat volt, és fokozatosan pakolta magára a terheket. Elsőévesként például "csak" a szakkollégiumi elfoglaltságokat és az egyetemi tárgyak, órák, vizsgák kivitelezését tűzte ki céljául. Amikor ezt megszokta munkát vállalt, később pedig még nagyobb terhelést tett magára azzal, hogy a tanulás mellett egyszerre két munkahelyen is teljesített.

Az volt a lényeg mindig, hogy nagyon előre el kellett terveznem az egész hetemet, és ezt jól kellett menedzselnem, mert enélkül el lehet veszni ennyi fontos teendő mellett. Én jól menedzseltem az időmet, ezért sikerült mindent kivitelezni

- mondja.

A szeptembertől ötödéves egyetemista jelenleg egy nagynevű, Magyarországon a 90-es évek óta jelenlévő nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozik. Angol és német nyelvtudásának köszönhetően fordításokkal, illetve jogszabálykövetésekkel és különböző kutatásokkal segíti az ügyvédek munkáját.

Itt főként munkajoggal és társasági joggal foglalkozik, a szakkollégiumnak köszönhetően pedig lehetőséget kapott arra, hogy egy a szakmában elismert szakemberrel dolgozhasson együtt, akivel az elmúlt félévekben a jog számos területén kutatott. Beleásta magát például az alkotmányjogba, kutatott magyar állam- és jogtörténetet, büntetőjogot, jelenleg pedig a büntetés-végrehajtás területén folytat kutatásokat.

Erről írja a szakdolgozatát is, amiben azt vizsgálja, hogy a magyarországi női büntetés-végrehajtásban milyen lehetőségeik vannak a raboknak arra, hogy a büntetésük letöltése után visszaintegrálják őket a társadalomba, és hogy a vallásnak, a hitnek milyen erősítő szerepe az erre való törekvésben. Ezen dolgozott a nyár folyamán is a munkája mellett, és ha jól halad, szeretne a Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) is részt venni vele, később pedig szívesen dolgozna egy büntetőjoggal foglalkozó ügyvédi irodában.

Roma joghallgatókat segítene

Ahogy azt korábban már megírtuk, hivatalos nyilvántartás hiányában nincsenek adatok arról, hogy évente körülbelül hány roma fiatal szerez diplomát Magyarországon. Jankó Attila szerint ugyanakkor ez egyáltalán nem ritkaság; csak a saját ismerősi körében körülbelül 8-10 olyan roma fiatalt ismer, akik mostanában, vagy a következő egy-két éven belül hozzá hasonlóan jogi diplomát szereznek, de más szakokról is szép számmal vannak roma származású, diplomás ismerősei és barátai, valamint távolabbi rokonai is.

"Nem tudom, hogy mások hány jogászt ismernek, de számomra semmiképpen sem meglepő, hogy sok roma származású fiatal szerez jogi diplomát" - mondja.

Roma identitású joghallgatókkal és jogászokkal összefogva Attila hosszabb távú céljai közé tartozik, hogy létrehozzanak egy olyan polgári értékeken alapuló közösséget, ami kifejezetten a roma joghallgatókat segítené. Ez azonban egyelőre a jövő zenéje, egyelőre ugyanis a legtöbben szakdolgozatírással és az államvizsára való felkészüléssel foglalkoznak, hiszen a diplomájuk előtt állnak.

Azzal kapcsolatban, hogy a tanulmányai alatt, vagy esetleg a munkaerőpiacra belépve tapasztalt-e bármilyen negatív megkülönböztetést a származása miatt, azt mondja; nem tudja, hogy ez a szerencsének köszönhető-e, vagy csupán annak, hogy igyekszik mindig jó emberekkel körülvenni magát, de soha semmilyen megkülönböztetést nem tapasztalt.

A jövőbeli céljai között szerepel egyébként az is, hogy saját verseskötete jelenjen meg. Egy iskolai ünnepségen ugyanis a barátai észrevették, hogy egész jó verseket ír, ügyesen tudja rímekbe foglalni az érzéseit, gondolatait. Ezt követően csatlakozott a szegedi slam poetry közösséghez, a slam poetry esteken pedig gyakran előadta a költeményeit, amikből aztán egy barátja képeivel közösen Szegeden és Hódmezővásárhelyen is kiállítás született.

Azt mondja; ezek szépen összefoglalják a középiskolás éveit, ezért szeretné, ha ezek kézzelfogható formátumban is megjelenhetnének.