Kevés pályázat, siralmasan alacsony támogatási összeg és ellenőrzések - az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint nagy a baj a hazai kutatói hálózatban.
"A napokban lesz egy éve, hogy lemondott az akkor még Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak nevezett szervezet vezetője, Maróth Miklós. Nem sokkal ezután lépett a helyébe Gulyás Balázs, akinek eddigi „vezetői” tevékenységét számos törvénymódosítás, átszervezés, átnevezés, átvilágítás és nehezen értelmezhető orientációs workshop megszervezése fémjelezte" - olvasható az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF)
Facebook-oldalán.
A posztban felhívják a figyelmet arra, hogy Gulyás részmunkaidőben megtartotta szingapúri professzori állását, a neve alatt 6 kurzus fut, és és 8 doktorjelölt hallgatóból négynek ő egymaga a témavezetője, további négyet társ-témavezetőként irányít. Mindezek mellett 14 kutatási projektet is vezet.
Kutatási területen kevésbé jártasak számára: a fenti számok hazai szemmel kiugróan magasak, lényegében elérhetetlenek, és óriási feladatot jelentenek.
- fejtették ki a bejegyzésben, majd kitértek arra, hogy Gulyás nem sokkal a vezetői kinevezése után létrehozta az „Elnök Köre” névre hallgató, nagynevű külföldi professzorokból álló testületét, akik közül ADF szerint alig valakinek volt bármilyen konkrét ismerete a magyar kutatóintézeti hálózatról és a hazai tudományos életről.
"Az utóbbi évben nagyjából negyedévente tartottak valamilyen többnapos rendezvényt, amelyeken Gulyás és az általa felkért előadók jellemzően a kutatóhálózatban uralkodó puritán körülményektől élesen elütő környezetben próbálta áthangolni a kutatási intézmények vezetőit, a kutatóhálózatban dolgozók érdemi meghallgatása nélkül. Azokat az előadásokat is figyelmen kívül hagyta, amelyekben a meghívott külföldi vendégek az övétől eltérő vezetési elveket és módszereket ismertettek.
2024 elejétől az időközben magyarul is HUN-REN-re átkeresztelt hálózatnak már nem Titkársága, hanem Központja, annak pedig vezérigazgatója van Jakab Roland személyében, aki ezen kívül más hazai szervezetekben további 5 hasonló súlyú vezetői pozíciót tölt be. Nemrégiben pedig soktagú bizottságok látogatták végig a kutatóhelyeket – de ezeket a testületeket nem maga Gulyás Balázs vezette, hanem a feladatot egy személyes megbízottra osztotta ki. Nehéz átlátni, hogy ebben a rendszerben ki kinek a strómanja" - írták.
A bejegyzésben részletesen ismertették, hogy a látogatóbizottságok olyanokat számon kértek az állam által alapított kutatóhálózati egységektől, mint, hogy miért nem definiálták jobban a saját küldetésüket, sőt megvizsgálták a pályázati sikerrátát is.
Ez utóbbi az ADF szerint azért is érdekes, mert "egy olyan országban, ahol nemhogy párhuzamosan menedzselhetné valaki kutatási programok tucatját, hanem jó esetben 4 évente nyerhet el egyet vezetőként az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok pályázataiból.
Ennek összege persze siralmasan csekély a nyugati országok hasonló pályázataihoz képest, és a nyertes pályázatok száma is olyan kicsi, hogy egy-egy tudományterület minden meghatározó hazai műhelyének sem jut évente egy! Utóbbi kapcsán nem kutatócsoportokról vagy professzorokról beszélünk, hanem olyan, sok tucat kutatót foglalkoztató központokról, amelyeknek az éves költségvetése sokszor kevesebb, mint egy-egy jobb nyugati tematikus kutatási pályázat nyújtotta forrás."
A kutatók alacsony fizetésével az alábbi cikkünkben foglalkoztunk.
