szerző:
Campus Plusz

Világszerte egyre többen szereznek diplomát, nyelvvizsgát vagy új szakmát otthon, a laptop előtt ülve. Választék van bőven, számtalan virtuális egyetem, e-továbbképzés és online nyelvtanfolyam között lehet válogatni. Van, amelyikért fizetni sem kell.

Meglepetés érte a BBC2 nézőit 1971. január 3-án, késő este. A szokásos adásszünet helyett a csatorna egy matematikai oktatófilmet vetített – ez volt a két évvel korábban alapított, távoktatásra szakosodott Open University első kurzusa. A hetvenes években teljesen újszerű, a többi brit egyetemnél nem csupán a nevében nyitottabb, felvételi vizsgát például nem szervező intézményben már az első tanév több mint 25 ezer hallgatóval indult – miközben akkor egész Nagy-Britanniában összesen 130 ezer egyetemista volt. A diákok postán kapták meg a tananyagot és a teszteket, az oktatókkal telefonon és személyesen tartották a kapcsolatot, és a hallgatók egy része államilag elismert végzettséget szerzett.

Negyven év alatt az Open University lekörözte az Oxfordot és a Cambridge-t, legalábbis méretben. 250 ezer hallgatójával ma ez Nagy-Britannia legnagyobb egyeteme, a beiratkozókat nyolcezer tanár oktatja – igaz, ma már teljesen más eszközökkel, mint 1971-ben. A kétezres évek elején több tízmillió fontból hozták létre az e-learning-centrumot, így a diákok ma már e-mailben, Skype-on és a közösségi oldalakon kommunikálnak egymással és tanáraikkal, a tesztek nagy részét online töltik ki, és az előadásokat is bármikor megnézhetik. Persze nem ingyen: 2500–5000 font éves tandíj fejében.

Nagy üzlet

Nem az Open University az egyetlen online oktatási centrum, amely egyre több hallgatót vonz fizetős kurzusaival. A virtuális egyetemek és az e-learninges módszereket használó képzőcégek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az oktatási piacból: az Egyesült Államokban például ma már több mint hatmillióan tanulnak otthon, többségük azonban nem BA- vagy BSc-, hanem mesterszakot, szakirányú továbbképzést vagy céges kurzust választ. A legnépszerűbbek az MBA- és egyéb gazdasági képzések – ezeket kifejezetten olyan menedzserekre szabják, akik munkájuk miatt nem tudnának beülni a hagyományos egyetemi képzésre –, de több tízezren jelentkeznek egészségügyi és informatikai kurzusokra is. Jól jelzi a műfaj erősödését, hogy a „hagyományos” felsőoktatási rangsorokra szakosodott U.S. News 2012-ben már elkészítette az online egyetemek rangsorát is.

©

Az e-learning ugyanis az elmúlt években 56 milliárd dolláros üzletté nőtte ki magát, és a szakemberek arra számítanak, hogy ez az összeg 2015-re megduplázódik. Az egyesült államokbeli vállalatok több mint kétharmada szervez online tréningeket munkavállalóinak, ezzel csökkentve oktatási kiadásait. Így aztán nem meglepő, hogy a legtöbb bevételt az Észak-Amerikában működő e-learning-centrumok könyvelhetik el, és míg Kelet- és Közép-Európában ez az oktatási forma még mindig eltörpül a hagyományos mellett, Ázsiában egyre többen tanulnak ilyen módon.

A Coursera és az edX

Korai lenne megjósolni, hogy lesz-e üzlet abból a globális oktatási programból, amelyet 2012 áprilisában indított az Egyesült Államok négy patinás egyeteme: a Princeton, a Stanford, a University of Pennsylvania és a University of Michigan. A Coursera több száz, elsősorban matematikai, irodalmi, informatikai, statisztikai, természettudományi, gazdasági és dizájntémájú kurzust kínál azoknak, akik regisztrálnak a program oldalára.

Ezzel egy időben a Harvard és a Massachusetts Institute of Technology is létrehozta edX nevű online felületét, amely a Courserához hasonló modell alapján működik, vagyis a jelentkezőknek egyszerűen regisztrálniuk kell, a videoórákhoz online laboratóriumot és e-tankönyveket kapnak, teljesítményüket pedig automatizált rendszer értékeli. Az edX-hez és a Courserához egyre több egyetem csatlakozik a világ minden részéről. Úgy tűnik, nemsokára a brit felsőoktatás is előrukkol hasonló kezdeményezéssel: az ígéretek szerint még 2013-ban elindul a Futurelearn, amelyet tizenkét brit intézmény, köztük az Open University, a King’s College London, a Bristoli Egyetem és a St. Andrews hoz létre.

©

A kurzusokért a hallgatóknak nem kell fizetniük, így aztán kérdés, hosszú távon miből finanszírozzák majd a programokat. Egyelőre maguk a felsőoktatási intézmények sem tudják, üzletileg is megtérül-e majd a befektetett pénz – az edX-et például 60 millió dollárból indították el –, de ahogy Setényi János oktatáskutató fogalmaz az OktpolCafe blogon, „egyszerűen félnek kimaradni a változásokból”. És persze gyorsan ráébredtek arra, hogy az ehhez hasonló programoknak jelentős marketingértékük van. Jonathan Kydd, a Courserához fél éve csatlakozott University of London dékánja egy interjúban óvatlanul kikotyogta: azt reméli, hogy az online kurzusokra regisztráló hallgatók egy része előbb-utóbb kedvet kap az intézmény hagyományos, fizetős képzéseihez is.

Elkezdik. Elvégzik?

Az ingyenes online kurzusokon mindenesetre csak „tudásdarabokat” szedhetnek össze a hallgatók, teljes szakokat még nem lehet ingyen elvégezni, és államilag elismert bizonyítványra sem számíthatnak a távtanulók. Igaz, próbálkozások már vannak. A Google például az Udacity nevű virtuális oktatási program végzőseinek olyan záróvizsgás projektmunkát biztosít, amelynek alapján – ha megfelelő színvonalú a végeredmény – a munkaerőpiacon értékes Google-tanúsítványt ad. Ehhez persze először el kell végezni a kurzusokat, ez pedig – úgy tűnik – nem is olyan könnyű. A lemorzsolódási adatok egyelőre siralmasak: a Massachusetts Instiutute of Technology első, fizetős online képzésén a beiratkozók kevesebb mint négy százaléka, 155 ezer hallgatóból 5800 ment át a vizsgán, és a Courserán regisztrálóknak is csupán a tíz százaléka szerez tanúsítványt.

Szakemberek egy része attól tart, hogy „tantermi inger” nélkül a hallgatók könnyen elvesztik a motivációjukat. Különösen nagy ez a veszély azoknál a képzéseknél, amelyek ingyenesek, és amelyeket önszorgalomból, nem pedig munkahelyi elvárások miatt kezdenek el. Ennek ellenére abban mindenki egyetért, hogy az e-learning térhódítása változásra kényszeríti a felnőtt- és felsőoktatást, így megvalósulhat az igazi „blended learning”, azaz a „kevert oktatás”. Az edX-en és a Courserán közzétett online kurzusokat már most számos egyetem felhasználja saját hallgatói oktatására. Néhány éven belül aligha fog meglepődni bárki azon, ha a budapesti Corvinus hallgatói is a Harvard közgazdászprofesszorainak előadását hallgatják, a kurzus végén pedig ugyanúgy kreditet kapnak, mintha valamelyik „sima” tanegységet vették volna fel. Az új trendre lassan a magyar oktatáspolitika is reagál. Maruzsa Zoltán felsőoktatási helyettes államtitkár egy áprilisi előadásán azt mondta: kérdés, hogy a modern eszközök használata mellett mind a négy magyarországi orvosi egyetemen kell-e anatómia-előadást tartani, hiszen a hallgatók online is bekapcsolódhatnak a másik intézmény óráiba.

Cikkünk a Campus Plusz 2013 című kiadványban jelent meg. Rendeld meg a www.hvgplusz.hu oldalon.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!