Bizonyos illatszergyártó cégeknél van olyan munkakör, ahol a dolgozónak más emberek hónalját kell szagolgatnia, hogy tesztelje, hogyan működnek az általuk előállított izzadásgátlók.
A drágább, luxusminőségű állateledeleket gyártó cégek külön munkaerőt alkalmaznak azért, hogy az megkóstolja a kutya- és macskakaját, és beszámoljon az ízélményről, esetleg javaslatokat tegyen változtatásra.
Bár a CSI sorozatokért sokan rajonganak, keveseknek jut eszébe, hogy egy-egy bűntény után valakinek fel is kell takarítani. Külön erre szakosodott cégek vannak, az itt dolgozó higiéniai technikusok szó szerint a piszkos munkát végzik el.
Krokodilidomárnak sem egy életbiztosítás állni. Napi 4 fontot kapnak a munkájukért, ezért a pénzért pedig bele kell tenniük a fejüket az állat szájába, vagy éppen csókot adni neki.
Arra is külön fizetnek embereket, hogy szúnyogcsalik legyenek. Az esőerdőkben teljesítenek szolgálatot és hagyják, hogy minél több szúnyog megcsípje őket, hogy a tudósok tanulmányozhassák a rovarok viselkedését.
Akármilyen fejlett a technika, a szennyvízcsatornák tisztítását és javítását sok helyen még ma is kézzel végzik. A csatorna-karbantartóknak olykor be kell úszniuk, és elhárítaniuk a dugulást, vagy kicserélni a meghibásodott alkatrészeket.
Van, aki azért kapja a fizetését, hogy nézi, ahogy a fű nő. Egyes vetőmag-forgalmazóknál, például az angliai British Seed Housesnak van emberük arra, hogy figyelemmel kísérje, mérje és jegyzetelje az egyes magokból kikelő fűfajok növekedését.
Nyilvános, vagy mobil wc-takarító – valószínűleg mindenkinek volt már olyan élménye, amikor muszáj volt használni egy toi toi wc-t. Képzeljétek el, hogy azt valakinek ki is kell takarítani.
Szendvicsember – másként. Egy takarítószereket gyártó cég wc-csészéket aggatott a munkatársak hátára, olyan felirattal, hogy „akar valaki pisilni?”.
Bár Magyarországon nincs hagyománya a szumónak, de valószínűleg mindenki látott már ilyet. De abba biztos senki nem gondolt bele, hogy a birkózók „ruháját” valakinek igazítani is kell.
