Szakirányú továbbképzések: rövid kurzus

Elméletben jó az elhelyezkedési esélyeiket javítani kívánó dolgozóknak, kedvező a „tanulékony kollégákat” foglalkoztató cégeknek, és nyernek vele a bevételre áhítozó egyetemek, főiskolák is. Madártávlatból így fest a felsőoktatási szakirányú továbbképzések piaca, amit azért a jelek szerint megtépázott a recesszió.

Pedig sok érv szól a szakirányú továbbképzések mellett: tematikájukkal jól alkalmazkodnak a gazdasági szféra igényeihez, reagálnak a munkaerőpiac gyors változásaira, gyakorlatias tudásanyagot adnak a jelentkezőknek, az oktatói gárda pedig általában az adott terület elismert, sikeres szakembereiből áll. Ilyen, legalább két, legfeljebb négy félévnyi, költségtérítéses képzések – amelyekhez többnyire felsőoktatásban szerzett oklevél a belépő és rendszerint például szakközgazdászi-jogászi, vagy szakértői oklevelet adnak – egyébként a legtöbb felsőoktatási intézményben indulnak, kínálatukról külön felvételi tájékoztató jelenik meg évente. Az előző tanévben összesen több mint 18 ezer hallgató vett rész továbbképzésen, túlnyomó többségük levelező tagozaton (lásd ábránkat). 2006 óta jelentősen megnőtt a szakok száma: az Oktatási Hivatal eddig 1130 képzést vett nyilvántartásba (korábban 300 volt), 19 regisztrációja folyamatban van.

„A továbbképzés rendkívül érzékeny a gazdaság állapotára, a cégek, az állam és az emberek is ezen spórolnak elsőként” – mondta a HVG-nek Andor György, a budapesti Műegyetem oktatási rektorhelyettese, hozzátéve: tíz éve még a költségtérítések nyolcvan százalékát a cégek fizették, most fordított az arány. Andor úgy véli, nem elsősorban a gazdasági válság, sokkal inkább a bolognai rendszer miatt változott meg jelentősen a szakirányú továbbképzések szerepe. Tapasztalata szerint a műszaki-gazdasági területen a kilencvenes években szakirányú továbbképzésen néhány ezer ember tanult, számuk mostanra a tizedére esett vissza, és ők már nem szakmát akarnak váltani, hanem saját területükön akarnak speciális tudást szerezni.

Úgy tűnik ugyanakkor, hogy minden rosszban lehet valami jó. „A gazdasági válság ösztönzésként is hathat” – állítja Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, hozzátéve, hogy „a tanulás értékét a magyar társadalom magasan jegyzi”. Ezt tapasztalják egyébként a Budapesti Kommunikációs Főiskolán is, ahol a 24 regisztrált szakból most 15 működik, az ideálisnak mondott 15-20 fős létszámmal. A két idei sláger az újmédia-grafikusi és a digitálismarketing-képzés, az előbbi 190, az utóbbi 195 ezer forintért. A BKF-en a legolcsóbb félév 140 ezer forintba kerül, de van 390 ezerért is képzés. „Az emberek egy része talán spórol, aki viszont érzi a piacot, tudja, hogy tanulni kell. Tipikusan erre való a szakirányú továbbképzés” – mondja Szilágyi Ágnes, a BKF szakirányú továbbképzéseinek igazgatója, hozzátéve, hogy egy stabil réteg mindig összeszedi a szükséges pénzt. Ez megéri az igazgató szerint, mivel a továbbképzéseken már bizonyított szakemberektől lehet tanulni. A BKF-en külön profitorientált központ foglalkozik a továbbképzésekkel. „Ez jó üzlet és presztízskérdés is” – indokolja önállóságukat az igazgató, aki szerint a továbbképzésnek nem is annyira a pénz, mint az időhiány az akadálya.

Hiába kötelező a tanároknak, attól még nem biztos siker az ő szakirányú továbbképzésük. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán például a meghirdetett 14 képzés közül mindössze három indult el szeptemberben. Az egyetem vezetése az érdektelenség legfőbb okát a közoktatás alulfinanszírozottságában látja, és abban, hogy a pedagógusok hétévente kötelező továbbképzése olcsó, néhány órás tanfolyamokkal is teljesíthető. Ráadásul akik ennek ellenére tanulnának, a költségtérítéses szakirányú továbbképzés helyett a mesterkurzust is választhatják, akár állami finanszírozású helyen is.

Nem ennyire borúlátóak Egerben: „az egykori állami pedagógiai főiskola szellemét” is ápoló Eszterházy Károly Főiskola 20 akkreditált képzéséből 13 él, és összesen 274-en tanulnak első és második évfolyamon. „Keresik, szeretik a képzéseinket – mondta a HVG-nek Lőrinczné Thiel Katalin oktatásfejlesztési rektorhelyettes, aki a népszerűségük bizonyítékát abban látja, hogy képzéseiken szinte nincs lemorzsolódás. A siker másik titka minden bizonnyal anyagi jellegű: a 2–4 féléves, hathavonta átlagosan 125 ezer forint költségtérítést a hallgatók több mint felének uniós programból fizették. Ugyanebből egyébként az ELTE pedagógia karán tanulókat is segítik.

A munkaadók viszont már évek óta nem támogatják a dolgozók továbbképzését, legalábbis ezzel magyarázzák, hogy az ELTE természettudományi karán szeptemberben csupán a négy féléves mikrobiológus-továbbképzés indult, és évek óta egyre kevesebb a hallgató az Állam- és Jogtudományi Kar nagy múltú továbbképzésein is. Ebben a szemeszterben 16 meghirdetett képzésből mindössze kilencre jelentkeztek elegen.

Más a helyzet, ha jogszabályban előírt szakképzettséget lehet szerezni továbbképzéssel: a gyógypedagógus szakvizsgát is kínáló Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon például a viszonylag magas, 170–250 ezer forintos költségtérítés ellenére komoly érdeklődés tapasztalható. Itt az utóbbi években valamelyest nőtt a hallgatók száma, igaz, ebben a továbbképzéseket támogató támop program és az esélyegyenlőséget segítő pályázatok is szerepet játszottak.

Nem a népszerűségvesztés miatt fut csupán egyetlen továbbképzési szak a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán. „Ezt a képzési filozófiánk magyarázza” – mondta a HVG-nek Helgertné Szabó Ilona oktatási rektorhelyettes, hozzátéve, ők hiánypótló képzéseket akarnak megvalósítani. A kínálati bőséggel pedig végképp nem akarják elkápráztatni az érdeklődőket. „Azért, hogy csak ott legyen, nem akarunk képzést nyilvántartásba vetetni” – tette hozzá Helgertné, aki a jövőben látványos fejlődésre számít Gyöngyösön, ahol újabb négy általuk alapított szak regisztrációja van folyamatban.

HVG