
A Rákóczi szabadságharc 1703-1711 között tartott, ebben az időszakban Magyarország a Habsburg birodalom része. A szabadságharc kirobbanásának oka, a növekvő jobbágyterhek, az elviselhetetlen adóztatás, amit az osztrákok azért vezettek be, mert a török kiűzése komoly anyagi megterhelést jelentett II. Lipót (1657-1705) államának. A szabadságharchoz rövid időn belül a nemesek is csatlakoztak elsősorban a hivatalok betöltésében való hátrányos helyzetük, a protestáns vallás udvari elutasítása és a birtokok török hódoltság utáni visszaszerzésének lehetetlensége miatt. 1703-ban a szabadságharc az ország Észak-keleti területeiről (Rákóczi és Bercsényi birtokai) a fokozatosan terjeszkedett a Duna-Tisza köze és a Felvidék területeire. A szabadságharc kezdetén a parasztokat a nemesség elleni gyűlölet is vezérelte és a nemesség félt a felkelőktől. Azonban a bécsi udvar nem bánt megfelelően a magyar nemesekkel, nem orvosolta sérelmeiket, így azok közül végül többen csatlakoztak Rákóczihoz (pl. Károlyi Sándor). Rákóczi Kiadta a vetési pátenst (rendelet), aminek értelmében a szabadságharchoz csatlakozó jobbágyok és családtagjaik mentesültek az adóterhek alól. Sok jobbágy beállt a szabadság harc seregébe (80.000 fő is volt a sereg létszáma), míg a nemesek munkáskéz nélkül maradtak.
1705-ben a szécsényi országgyűlés megválasztotta Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé. 24 tagú szenátus állt mellette, melynek elnöke Bercsényi Miklós lett. Rákóczi teljhatalommal rendelkezett a külügyek, a pénzügyek és a hadügyek terén. Felhasználhatta a kancelláriát, amely a legfontosabb hivatal volt. Ennek vezetője Ráday Pál. Az egész ország területén vallásszabadságot hirdetett, Magyarország államformáját lengyel mintára konföderációban határozta meg (szövetségi állam).
XIV. Lajos, francia király 1708-ig támogatja a szabadságharcot, mert a spanyol örökösödési háborúban a Habsburg-Angol szövetség elleni harcban kedvező volt számára a keleti szövetséges. A kuruc állam bevételei a nemesfémbányákból, a vámokból, a fejedelmi birtokokból származtak. Saját pénzt veretett rézből (rézlibertás), ami gyorsan inflálódott, gyengült az értéke. Rákóczi tervezte a közteherviselés bevezetését, de szembefordultak vele. Megszervezte a Gazdasági Tanácsot, amely a szabadság harc gazdasági ügyeit intézte: fegyverellátás, ruházat, élelmezés. Manufaktúrákat alapított és tárházakat (raktár) létesített. Magyarország ipara elmaradott, ezért a hadsereg ellátása és az állami kiadások előteremtése nehéznek bizonyult.
Kuruc hadsereg: A szabadságharc kezdetén szervezetlen és fegyelmezetlen a sereg. Képzetlenek voltak. Végvári, császári, külföldi katonák és Thököly seregéből származó harcosok is harcoltak itt. A többség könnyűlovas, a kisebbség gyalogság (talpasok), és van egy kevés tüzérség is. Létszám eleinte 80 ezer fő, de visszaesett 30 ezerre. Két nagy tábort találunk: a) mezei katonák (irreguláris csapat), b) tanult, kiképzett csaptok (reguláris, hivatalos csapat). A kuruc sereg a gyors, hirtelen támadás módszerét alkalmazta, a nyílt ütközeteket kerülték. Komoly problémát jelentett a hadseregben a nemesek és a parasztok közötti ellentét, amit nehéz volt Rákóczinak tompítani.
1707-ben beiktatták Rákóczit erdélyi fejedelemé. Ugyanebben az évben országgyűlést tartottak Ónódon. A győzelmek mellett megerősödött az ellenzék, akik támadták Rákóczit. Ennek oka a vetési pátens és annak következményei, a hosszú háború, az értéktelen pénz, a béketárgyalások kudarca. Az országgyűlésen a hadikiadásokra kétmillió forint hadiadót szavaztak meg, aminek a befizetése a nemességre is vonatkozott, így bevezették a közteherviselést. Döntöttek a hadirokkantak, az özvegyek és az árvák állami gondoskodásáról. A nemesség egy része ezzel nem tudott azonosulni. Ezen az országgyűlésen történik meg a Habsburg ház trónfosztása.
Bercsényi vezeti fel: „eb ura fakó, József császár nem királyunk”: a németek császára lehet, de Magyarországnak nem, idegen származású nem ülhet a trónon (= detronizáció). Rákóczi célja a terjeszkedés északnyugati irányba (Morvaország+Szilézia), így èletre akar hozni egy magyar-morva-sziléziai konföderációt. 1708-ban legjobb seregével indul Morvaország irányába (I. Frigyes Vilmost szeretné magyar királynak), viszont Trencsén mellett döntő vereséget szenved a császári csapatoktól. Ez fordulópontot jelentett.
1708-tól a védekezésre maradt csak energia és folyamatos visszavonulást figyelhetünk meg , csökkent a szabadságharc anyagi háttere: nem érkezik támogatás Franciaországból, külpolitikailag egyre inkább elszigetelődik, a nemesek pedig hazakényszerítik a jobbágyokat, nem tartják be a vetési pátenst. Megbomlik a nemzeti egység. Árulók kerülnek ki a kuruc seregből, pl.: Bezerédy Imre. 1708-ban a sárospataki országgyűlésen minden jobbágynak szabadságot ígért Rákóczi (jobbágyfelszabadítás), viszont a kiegyenlítetlen erőviszonyokon már nem tud változtatni.
1710-ben a Romhányi ütközet után elindultak a titkos tárgyalások Rákóczi és az udvar között (Pálffy János). Rákóczit Károlyi Sándor képviselte.
II. Rákóczi Ferenc nagy energiákat fektetett abba, hogy a nemesek és a parasztok között összhangot teremtsen, de a törekvése sikertelen maradt.
1711. április 30-án megkötötték a szatmári békét és ezzel véget ért a szabadságharc. Május 1-jén a kuruc csapatok letették a fegyvert a Nagymajtényi-síkon.