Az ELTE szerkesztőségünk részére is elküldött közleményéből kiderült, hogy a koponya története önmagában is rendkívüli, hiszen két darabban került elő, négy év különbséggel: először a részleges koponya, majd évekkel később ugyanazon a lelőhelyen a jellegzetes, pengeszerű, recézett fogakat hordozó felső állkapocs.
A legnagyobb meglepetésünkre a két darab tökéletesen illeszkedett egymáshoz, kétségtelenül ugyanahhoz az egyedhez tartozott
– emlékezett vissza Ősi Attila, az ELTE-s Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetője, aki hozzátette, hogy korábban csupán fogak és néhány töredék árulkodott a Doratodon carcharidensről; most azonban végre ‘arcot kapott’ a ragadozó, amely apróbb gerincesekkel táplálkozott 80-85 millió évvel ezelőtt.

Zsoldos Márton illusztrációja a Doratodon carcharidens-ről
ELTE Kommunikáció
Nem Afrikából jött
Első pillantásra ez a krokodil hasonlított azokra a szárazföldi, húsevő krokodilfélékre, amelyeket korábban kizárólag Afrikából és Dél-Amerikából ismertek. Azt feltételezték róla, hogy Afrikából juthatott el Európába egy feltételezett, mára eltűnt szárazföldi összeköttetésen keresztül.
Szegszárdi Máté, a kutatásban résztvevő PhD-hallgató úgy fogalmazott, hogy a koponya arányainak és finom részleteinek elemzése, valamint az evolúciós kapcsolatok átfogó vizsgálata alapján kiderült, hogy a Doratodon egyáltalán nem áll közeli rokonságban az afrikai és dél-amerikai formákkal, ehelyett egy északi eredetű krokodilcsoporthoz tartozott, amelynek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.
A félelmetes, dinoszauruszszerű megjelenés az evolúciós konvergencia látványos példája annak, hogy a különböző leszármazási vonalak egymástól függetlenül fejlődtek hasonlóvá azért, mert a fajok hasonló életmódot folytattak.
Újra kell gondolni az elképzelést
A helyzetet árnyalja, hogy a Doratodon kulcsszereplője volt annak az elméletnek, amely szerint Európa és Afrika a kréta időszak nagy részében szárazföldi kapcsolatban állt egymással, lehetővé téve a dinoszauruszok és más fajok vándorlását. Ha azonban a „bakonyi krokodil” nem délről érkezett, akkor az egész elképzelést újra kell gondolni.
Ennek kapcsán több, korábban Afrikából érkező, mára már kihalt európai gerinces maradványa kapcsán az valószínűsítik a kutatók, hogy ezek az állatok ősi, még a kontinensek feldarabolódása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai voltak, amelyek Európában elszigetelten maradtak fent.
„Így megoldódni látszik az ellentmondás, az őslénytani bizonyítékok mégsem mondanak ellent a korábbi geológiai adatoknak: Európa minden bizonnyal Ázsiával és Észak-Amerikával együtt korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről” – tette hozzá Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem kutatója.
Közel 30 évvel ezelőtt tanulni érkezett Dél-Afrikába, ma pedig már ő maga is itt tanít a kontinens egyik legjobb, de a világon is az élvonalba tartozó egyetemének egyikén Bordy Emese geológus, kutató és egyetemi tanár, akivel Fokvárosban találkoztunk és beszélgettünk.