Vajon ki siet hamarabb a segítségünkre, ha nem találunk valamit: a kisgyerek, a kutya vagy a macska?

Izgalmas felfedezést tettek az ELTE kutatói, akik megvizsgálták, mely fajok hajlamosak spontán proszociális - azaz másokat segítő - viselkedést mutatni anélkül, hogy jutalmat kapnának érte.

Az ELTE Etológia Tanszék és a HUN-REN–ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport friss kutatásukban azt vizsgálták, miként viselkednek a képzetlen, kedvencként tartott kutyák és macskák, valamint a 16–24 hónapos gyerekek, amikor egy ismerős személy a közelükben egy elrejtett tárgyat keres.

A kísérlet során a gazdi vagy a szülő egy olyan tárgyat kezdett el „aggódva” keresni, amelyet a kísérletvezető korábban az alany – a gyerek, a kutya vagy a macska – szeme láttára rejtett el. Fontos volt, hogy nem kértek közvetlen segítséget, csak a keresés viselkedésével jelezték, hogy szükségük lenne rá.

A kutatók azt figyelték meg, hogyan reagálnak erre a helyzetre: odanéznek-e felváltva a tárgyra és az emberre, odamennek-e a rejtekhelyhez, vagy akár oda is viszik-e a keresett dolgot.

A kisgyerekekről korábban is ismert volt, hogy ilyen helyzetben segíteni próbálnak, és a mostani eredmények ezt megerősítették. A legnagyobb meglepetést azonban a kutyák okozták: többségük a gyerekekhez nagyon hasonlóan kapcsolódott be a keresésbe, és több mint háromnegyedük valamilyen formában segítő viselkedést mutatott.

A macskák ezzel szemben ugyan észrevették, hogy gazdájuk furcsán viselkedik, és figyelték is őt, ám általában nem próbáltak segíteni. Kivételt csak az jelentett, amikor a saját játékukat vagy élelmüket rejtették el – ilyenkor aktívabbá váltak.

„Mindez arra enged következtetni, hogy az emberekre jellemző, spontán segítő viselkedések megjelenéséhez nem elég az, ha egy háziasított faj szoros társas kapcsolatban él az emberrel” – magyarázza Gácsi Márta, a kutatás vezetője.

Hozzászólások