Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
A jelenséget jól összefoglalja egy, a Zooniverse platform egyik kutatója: „A tudományt ma már nem néhány szakértő írja – milliók alkotják együtt.”
Galaxisok osztályozása otthonról
A Citizen Science egyik legismertebb projektje a Galaxy Zoo, ahol a résztvevők galaxisok fotóit vizsgálják. A feladat egyszerű, mégis lenyűgözően fontos: meg kell állapítani, hogy a fotón látható galaxis spirál-, elliptikus- vagy valamilyen rendhagyó formát mutat-e. Amikor 2007-ben elindult a projekt, a kutatók néhány ezer önkéntesre számítottak – ehelyett több mint százezer ember jelentkezett.
A galaxisok morfológiájának osztályozását egyszerűen nem tudtuk volna ilyen gyorsan elvégezni kutatói kapacitással
– mondta a projekt egyik társalapítója.
Az önkénteseknek köszönhetően végül olyan objektumokat is találtak, amelyeket a csillagászok addig még sosem láttak: furcsa, zöldes fényű, ritka galaxisokat, amelyek később külön kutatási területté váltak. A projekt ma is aktív, és folyamatosan újabb adathalmazok érkeznek a modern távcsövektől – minden alkalommal több százezer feladatot bízva a közösségre.
Bolygók születését kutatják amatőrök segítségével
A Disk Detective projekt első ránézésre talán kevésbé látványos, mégis döbbenetesen izgalmas. A résztvevők csillagok körüli por- és gázkorongokat keresnek – ezek az úgynevezett protoplanetáris korongok, amelyekből később bolygók születhetnek. A kutatók rengeteg hosszú infravörös felvételt gyűjtenek össze, de az adatok között sok a zaj, és egy-egy korong csak apró, halvány jelként tűnik fel.
Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban. De ha százezren keresik, sokkal gyorsabban megy
– nyilatkozta egy NASA-kutató, aki a projektet vezeti.
A Disk Detective önkéntesei az elmúlt években több száz olyan objektumot jelöltek meg, amelyekről kiderült: valóban bolygókeletkezési helyszínek. Ezek közül jó néhány olyan rendszerhez tartozik, amelyet a tudósok valószínűleg észre sem vettek volna a közösség segítsége nélkül.
shutterstock
Madarak megfigyeléséből épül az egyik legnagyobb globális adatbázis
A közösségi tudomány élményének talán legkézzelfoghatóbb formája a természetfigyelés: a madarak számlálása, a rovarok dokumentálása vagy a helyi élővilág megfigyelése. A Cornell Egyetem madárkutató projektje például a világ egyik legnagyobb civil adatbázisára épít. A résztvevők saját kertjükből, parkokból vagy erdőkben gyűjtik az adatokat, majd feltöltik azokat egy központi rendszerbe.
Egy természetvédelmi kutató így fogalmazott:
A világ madarainak állapotáról ma többet tudunk, mert átlagemberek hajlandók voltak kiállni a kertjükbe, és feljegyezni, milyen madarat láttak.
Az adatok segítségével olyan trendeket sikerült feltárni, amelyek a klímaváltozás vagy az élőhelyek átalakulásának hatásaira utalnak. Mindez pedig egy formálódó tudományos forradalmat indított el, amelyben a szakértők és laikusok együtt dolgoznak.
Bárki bekapcsolódhat, nincs szükség előképzettségre
A közösségi tudomány sikerének több oka van. Egyrészt bárki bekapcsolódhat: nincs szükség előképzettségre, drága felszerelésre vagy laboratóriumi háttérre – elég egy laptop, némi idő és kíváncsiság. Másrészt a részvétel élményt ad: valódi kutatómunka részévé válni nem sok hobbitevékenység teszi lehetővé ilyen gyorsan.
A legtöbb projekt a Zooniverse platformon érhető el, és csupán egy gyors regisztrációra van szükség. Ezután azonnal elkezdődhet a „kutatás”: galaxisok osztályozása, aszteroidák vizsgálata, madarak vagy rovarok megfigyelése. Bár a feladatok egyszerűnek tűnnek, a mögöttük álló tudományos munka komoly, és az önkéntesek nélkül sokszor elképzelhetetlen lenne.
