Pogátsa Zoltán: „én jobban szeretném, ha a gyerekek a jövőben inkább zumbaoktatók, rajztanárok és fák gondozói lennének, mintsem tömegek a szemétdombon”

Elkerülhetetlen automatizáció

A robotok először a fizikai rutinfeladatokat veszik át, majd az algoritmusok a rutinizálható szellemi munkát, végül az AI a komplexebb, nem rutinszerű feladatokat is képes ellátni. Pogátsa Zoltán az Economx cikkében rámutat:

Ha nincsen foglalkoztatott, akkor nincsen vásárló sem – a robot nem eszik túrórudit, az AI sem fog fogyasztani.”

Már most is egyre több diszpécser, pénztáros vagy ügyintéző munkáját végezzük el magunk helyett gépekkel” - tette hozzá.

Felszabaduló munkaerő

A jelenlegi jóléti rendszerek addig működnek, amíg a többségnek van piaci jövedelme. Ha a gépek átveszik a munkát, az alapjövedelem biztosítaná mindenki számára a megélhetés minimumát, és fenntartaná a gazdaság működését. Emellett lehetőséget ad a felszabaduló munkaerő értékes felhasználására, például oktatásban, idősgondozásban vagy környezetvédelemben.

Az alapjövedelem luxus?

Az alapjövedelem leggyakoribb kritikája, hogy „nincs rá pénz”. Pogátsa Zoltán szerint azonban ez téves felvetés:

Az államnak van saját pénze. Ha értelmes feladatokat talál, akkor képes ezeket finanszírozni."

A másik visszatérő érv az infláció réme, de Pogátsa szerint ez is félreértés:

Ha a pénz mellé új szolgáltatások és termékek is megjelennek, akkor nincs ok inflációtól tartani."

Példaként azt hozta fel, hogy ma csak a gyerekek egy része járhat nyelvórára, sportra vagy rajzszakkörre – egy alapjövedelem-alapú társadalomban viszont mindenki hozzáférhetne ezekhez. Ugyanez igaz az idősgondozásra, a pszichológusra, a szociális munkásra vagy akár a fák gondozására. Rengeteg feladat van, a kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e társadalomként ezeket finanszírozni.