A hallgatók harmada már az egyetemen kiég a folyamatos teljesítménykényszer miatt

„Kutatások szerint a felnőttekhez hasonlóan a hallgatók 15-22 százalékát veszélyezteti a kiégés világszerte, egy 2019-es hazai vizsgálat szerint pedig a kiégés előfordulásának gyakorisága a felsőoktatási hallgatók körében már 31,5 százalék. Vagyis a hallgatók közel egyharmada már a munkaerőpiacra lépés pillanatában komoly pszichológiai problémákkal küzd” – mondja az Eduline-nak Karner Orsolya, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa, a Mentális Jóllét és Alkalmazott Egészségpszichológia a Felsőoktatásban Kutatócsoport vezetője.

A múlt csütörtökön számoltunk be arról, hogy az EFOTT és a HÖOK több mint ezer hallgató részvételével az egyetemisták lelki egészségéről készített felmérésén mások mellett az derült ki, a fiatalok több mint 41 százaléka tapasztalt szorongást az utóbbi időben, 62 százalékuk sokszor túlterheltnek érezte magát és a résztvevők több mint fele tapasztalt már alvásproblémát vagy a kiégés jeleit. Ez utóbbi kapcsán kérdeztük meg a szakembert.

Ugyanis világszerte egyre nagyobb figyelmet kap, hogy nem csak a munkában, de már az egyetemen sokakat érint ez az állapot, mely – teszi hozzá Karner –, a krónikus stressz következménye, így annak testi-lelki zavarokban megmutatkozó tünetei is hasonlítanak annak, illetve a depressziónak a megjelenési formáihoz, igaz, vannak köztük lényeges különbségek. „A stressz határozott reakciókban nyilvánul meg, például hiperaktivitásban vagy tenni akarásban, míg a kiégés tehetetlenségérzést vált ki” – magyarázza.

Teljesíteni, folyamatosan

„A hallgatók a napi 4-8 órát töltenek az intézményekben folyamatos teljesítményhelyzetekben, folyamatos társas alkalmazkodási elvárásoknak kell megfelelniük, hosszú időn keresztül kell intenzíven koncentrálniuk. Mindezek miatt stresszt élnek meg, tartós érzelmi és mentális terhelésnek vannak kitéve”

– fejti ki Karner Orsolya. Hozzátéve: később az otthoni tanulás mellett kevés idő marad pihenésre, töltődésre, így az egyetemet a hallgatóknál nyugodtan tekinthetjük a munkahely analógiájának. Vagyis kevéssé meglepő, hogy a dolgozóknál ismert kiégés a diákokat is eléri.

Felidézi: Wilmar Schaufeli munkatársaival már 2002-ben leírta a hallgatói kiégés jelenségét, amikor az diákok kimerültnek kezdik érezni magukat a követelmények miatt, cinikusak és távolságtartók lesznek a tanulmányaikkal és inkompetensnek tartják önmagukat. Ugyanakkor a kiégés önmagában nem önálló diagnosztikus kategória, többféle kifejeződése is lehet – teszi hozzá. Ilyen az álmatlansággal, megbetegedési hajlammal is járó emocionális kimerültség, az említett cinizmus mellett bűntudatot, visszahúzódást is hozó dehumanizáció, illetve a személyes hatékonyság csökkenése és a teljesítménnyel való elégedetlenség, a túlterheltség mellett is hiányzó elismerés.

Tehetünk azért, hogy anélkül diplomázzunk le, hogy kiégnénk.

MTI / Mohai Balázs

Az intézet kutatócsoportja a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesülettel együtt 2021-ben felmérte országosan a magyar hallgatók mentális egészségét 10 000 feletti kitöltéssel, az ország 47 egyeteméről. „Fontos és meglepő eredmény volt a kiégés és munkaórák számának összefüggéséban szignifikáns különbség van a csoportok között. Az a hallgató, aki 30 óránál többet dolgozik, annak kisebb a kiégés pontszáma" – osztja meg. Ez utóbbi azért meglepő, mert ez a többletteher nagy stresszforrás lehet.

„Mi azzal magyarázzuk ezt az összefüggést, hogy a tanulmányokban való motivációvesztés, a hatékonyság csökkenésének az élménye kevésbé tud megjelenni, ha valaki komolyabban dolgozik egy munkahelyen, hiszen így a gyakorlatban is kipróbálhatja magát és megélheti a kompetenciáit a hallgató, jobban látja a tanulmányainak célját, mint a csak tanulmányokat folytató diák.

A kiégés valahol annak is szól, hogy a tanulásban mint tevékenységben fáradt el a hallgató, hiszen 6-7 éves kora óta erről szól az élete, ehhez képest az, hogy új szerepben van, és dolgozik, egy megújulást is jelent, ahol végre a gyakorlatban is használhatja azt, amit eddig csak elméletben tanult".

– fejti ki. Hozzátéve: szintén meglepő eredmény, hogy összevetve a kiégés mértékét és a tanulmányokkal való haladás ütemét, azoknak magasabb a kiégés-pontszáma, akik a mintatantervhez képest lassabban haladnak”.

Az is kiderült: a természettudományi, műszaki és informatikai területeken volt legmagasabb a kiégésről szóló teszt eredménye a hallgatók között, a sporttudományi és egyéb területé pedig a legalacsonyabb. Emellett az is kiderült, az alapképzésen tanulók szignifikánsan magasabb kiégés pontszámmal rendelkeznek, mint az mesterképzést végző és a PhD-sek. Annak pedig, aki nem sportol, szignifikánsabb nagyobb a kiégés pontszáma, mint bárkinek, aki valamilyen gyakorisággal végez rendszeres testmozgást – teszi hozzá.

„Megnéztük, hogy milyen összefüggésben van a kiégés az örömteli tevékenységekkel kapcsolatban: akik nem csinálnak olyasmit, ami örömet okoz nekik, azoknak mindenkinek alacsonyabb a pontszáma” – hangsúlyozza Karner Orsolya. Hozzátéve: ok-okozatot egy ilyen vizsgálatból még nem, csak együttjárásokat lehet látni, azaz előfordulhat az is, hogy aki kiégett, az kevésbé kezd el sportolni.

Erre jött rá a járványhelyzet

A kifejezetten szociálisan szorongókat leszámítva a pandémia a kamaszokra és a fiatal felnőttekre általánosan komoly negatív hatással volt. „Számos kutatás hívja fel a figyelmünket arra, hogy a pandémia és az ezzel együtt járó korlátozások és társadalmi változások különösen súlyosan érintették a hallgatókat. A mentális problémák előfordulása a fiatal felnőttek körében is megnőtt az utóbbi időszakban” – emeli ki a szakember.

Az adatok szerint ugyanis a koronavírus időszaka alatt és után érzékelhetően megszaporodtak a kritikusabb, súlyosabb problémák az egyetemi tanácsadókban dolgozó kollégák és a nemzetközi hallgatókkal foglalkozó adminisztratív munkatársak és oktatók jelzései alapján – teszi hozzá.

A pandémiás hatások különösen sújtották a hallgatókat.

MTI/Illyés Tibor

Az online oktatás okozta problémákról mi is többször írtunk már. Karner azt mondja, ha távoktatásos órán kell részt venni, sokkal nehezebb megtalálni a motivációt a tanuláshoz, és a napi rutinok is elcsúsznak, hiszen a diákoknak még fel sem kell öltözniük rendesen. „Az online térben teljesen elvesznek a szociális interakciók és sokan azt érezhetik, hogy nem tapasztalhatják meg az igazi egyetemi életet” – húzza alá.

Figyeljünk a jelekre!

Bár azt már két évtizede kimutatták kutatók, hogy egyre gyakrabban kimarad a friss diplomások lelkesedése és már a pályakezdők is motiválatlanul, alacsony önértékeléssel lépnek be a munkerőpiacra. Ezek a tünetek előjelei lehetnek a későbbi kiégés-szindróma kialakulásának, ami reflektálatlanul súlyos pszichés megbetegedéseknek ágyazhat meg. Ugyanakkor nehezíti a felismerést, hogy a kiégés egy fokozatosan, észrevétlenül végbemenő pszichológiai folyamat – figyelmeztet Karner Orsolya.

Hozzátéve: a hallgatói kiégésnek vannak egyértelműen megfigyelhető jelei. Ilyenek:

• a tanulmányi követelmények miatti kimerülés
• a cinizmust és távolságtartás a tanulmányok kapcsán
• inkompetenciaérzés, hatékonyság- és teljesítménycsökkenés.

Persze a puszta önvizsgálatnál létezik komolyabb felmérés is erre, a leggyakrabban használt teszt a Maslach Burnout Inventory, amely a munkaszituációval kapcsolatos, a kiégéssel összefüggő érzéseket, gondolatokat térképezi fel. „A mérőeszköz jogdíjas, de számos helyen megtalálható, így az átolvasása, a tételek megismerése és a kitöltés orientálhat minket a jelenség felismerésében” – fogalmaz a szakember.

Másokon is észrevehetjük a kiégés jeleit.

Wikimedia/Takkk

A jeleket azonban nem csak önmagunkon, de másokon is észrevehetjük. A külső szemlélőknek a figyelmeztető jelek lehetnek:

• a tanulmányi eredmények romlása,
• többször előforduló tévedések,
• motiváció hiánya,
• cinikus megszólalások akár tanárok akár diáktársak felé,
• figyelem elvonása a tanulástól,
• döntésképtelenség,
• kimerültség,
• indulatosság.

Hangsúlyozza: ha esélyes, hogy érintettek lehetünk, érdemes segítséget kérni. Fordulhatunk ilyenkor egyetemi tanácsadóhoz és pszichológushoz is.

Csökkentsük a stresszt, találjunk hobbit!

Természetesen a Pszichológiai Intézetén egyetemi adjunktusától azt is megkérdeztük, mit tehetünk, hogy le tudjunk diplomázni anélkül, hogy kiégnénk. Mint mondja, a megelőzés leginkább a stresszforrások kezelését célozza. „Ide tartozik a hallgatói feladatok újratervezése, vagy a hallgatói támogató csoportok, tanulókörök, mentorok” – fogalmaz.

Emellett a stressz tüneteinek csökkentése is sokat segíthet már, azaz a kognitív-viselkedésterápiás módszerek, a meditáció, a relaxáció, a légzésgyakorlatok, a testgyakorlatok, a naplóvezetés és az időmenedzsment. „Kiemelten fontos a fizikai aktivitás fenntartása a kiégés megelőzésében. A leggyakrabban a futást vagy gyaloglást – esetleg a nordic walkingot –, a kerékpározást, az úszást, a jógát, az aerobicot vagy az edzőtermi erősítést ajánlják” – teszi hozzá. A testedzés hangulati hatásainak hátterében jól ismertek a biológiai következmények, a neurotranszmitterek és neuromodulátorok változásai, például az endorfinok szintjének növekedése – magyarázza. De a pszichológiai hatások mellett fontos például a testtömeg-index csökkentése és a mozgásszervek betegségeinek megelőzése is.

„Lényeges a világos célok kitűzése, lehetőleg társak találása a tevékenységhez és a rendszeresség”– húzza alá.

Emellett természetesen a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés, alvás, a rekreáció, valamilyen örömteli tevékenység és egy rendszeres hobbi, amitől azt érezzük, hogy töltekezünk. Vannak újabb módszerek is, mint a „mindfullness”-en alapuló technikák. Emellett fontos a rugalmasságunk növelése is és a humor is. Ez utóbbinak régóta ismert a stresszoldó hatása, de meglepő módon kifejezetten munkastresszcsökkentésre és a kiégés megelőzésére csak újabban alkalmazzák – jegyzi meg Karner Orsolya.

(Kiemelt kép: Tangerine Newt, Unsplash)