Jogosan szednek–e az iskolák osztálypénzt?

A közoktatási törvény kimondja: az oktatási intézmények nem kérhetik a szülőktől a nevelési, pedagógiai program megvalósítását szolgáló rendezvények költségeinek megtérítését. Az ingyenes szolgáltatások egy része nem tételesen meghatározott, hanem az iskola sajátosságaihoz igazodik, vagyis a nevelési, pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódik. Az iskola költségvetésének terhére kell megszervezni az előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést, az intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát.

Az uralkodó gyakorlat azonban az, hogy mind az általános, mind a középiskolákban szednek osztálypénzt a különböző eseményekre, kirándulásokra, ballagási ruhára – persze szülői hozzájárulással.

„Esetünkben az volt a fő gond, hogy a szülő csupán egy szülői értekezleti jelenléti ívet írt alá, nem pedig az osztálypénz hozzájárulásról szóló nyilatkozatot” – mondja az ombudsman vizsgálatát lefolytató Dr. Borza Beáta az Országgyűlési Biztos Hivatalának főosztályvezetője, aki hozzátette: lehet osztálypénzt szedni, de csak a szülők közös egyetértésével. Akkor jogsértő az osztálypénz szedésének gyakorlata, ha erről a szülő előzetesen nincs tájékoztatva, ehhez nem járult hozzá.

Sok szülő azonban egész egyszerűen nem járul hozzá az osztálypénz kifizetéséhez, de mivel a többség megszavazza, ezért más választásuk nincs. „A baj az, hogy a szülőknek ez több tízezres költség, ha az iskoláztatás teljes idejét nézzük, akkor, akár a százezreket is megközelítheti.  Az ember azonban kifizeti, mert nem akarja, hogy a gyereke kilógjon a sorból, netán leszólják amiatt, hogy épp ő nem tud elmenni kirándulni, vagy nem egyen - ballagási ruha van rajta” – mondja Zsuzsa, akinek lánya most másodéves gimnazista.

„Én nem szavaztam meg elsőben az osztálypénzt, de egy – két szavazat mit sem ér a többség akaratával szemben” – teszi hozzá. „Sokszor a szülők is hibásak. Jóval kisebb összegekből is meg lehetne úszni az iskolapénzt, ha nem drága vidéki vagy akár külföldi kirándulásokat kérnének a szülők, vagy az iskolák nem nagyzolnának a ballagási, szalagavatói bankettekkel, ruhákkal” – hallhatjuk a kritikus véleményt. 

Senki nem maradhat ki semmiből

„Nálunk, amikor a szülők először jönnek szülői értekezletre, kapnak egy nyomtatványt, amin hozzájárulnak az osztálypénz fizetéséhez” - mondja Kovács Valéria angol – magyar szakos tanár a Veres Pálné Gimnázium osztályfőnöki munkaközösségének vezetője. „A pénz szedését, alapvetően a szülők szervezik meg, ez havi lebontásban körülbelül ezer forintot jelent. Szinte mindig aláírják, nem nagyon szokott előfordulni, hogy valaki nem fizeti be. A szülők tudják, hogy nehéz anyagi helyzetben vannak az iskolák – mondta a tanárnő.

Ha valaki nem tudja fizetni ezt az összeget, akkor elvben az iskola finanszírozhatja a diák kirándulását, vagy például a ballagási ruháját, de ez három – négyszáz diák esetében elég problémás lenne. „Jó helyzetben vagyunk, hiszen ez egy budapesti belvárosi iskola, de el tudom képzelni, hogy más szegényebb régióbeli iskolákban ez problémát jelenthet” – tette hozzá.

„Az alkotmány szerint a közoktatás ingyenes, az iskola meg kell, hogy találja a kiegészítő forrásokat, akár alapítványi, akár más formában. Szintén az alkotmány szerint nem kerülhet hátrányos helyzetbe egyetlen gyerek sem. Egyetlen diák sem maradhat ki semmiből, azért mert nincs rá elég pénze a szülőnek” – fogalmaz a főosztályvezető.

Pedagógus-vélemények

Az iskolákat a szegényes intézményi finanszírozás készteti arra, hogy osztálypénzt szedjenek, s ezt nem jókedvvel, hanem kényszerből teszik - közölte az ügyre reagálva Kerpen Gábor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Szerinte az alapvető jogok akkor sérülnek az oktatásban, ha nem áll rendelkezésre elegendő forrás. 

A szakszervezeti vezető elmondta, hogy, mivel a fenntartók forrásai folyamatosan szűkülnek, egyre kevesebb pénz jut a tanórákon kívüli tevékenységekre is, éppen ezért elfogadhatatlan a források csökkentése - jegyezte meg a szakszervezeti vezető. Kitért arra is, hogy az elmúlt évek forráskivonásai sok helyen ellehetetlenítették az erdei iskolákat, színházlátogatásokat és a többnapos kirándulásokat, amelyek a nevelés fontos eszközei.

Kerpen Gábor szerint, az ombudsman helyesen állapítja meg a térítésdíjas, illetve a díjmentes szolgáltatások rendszerét, de indirekt módon arra utal, mintha az intézményvezetők illetve a tanárok a nevelési tevékenységhez önkényes alapon kérnének hozzájárulást. A pedagógusok a közösség felhatalmazásával, a gyerekek érdekében kérnek esetenként támogatást, de nem önkényesen, vagy személyes érdekből.

A kérdés tisztázására a szakszervezet kerekasztal tárgyalást kezdeményez, hogy egy olyan oktatás-finanszírozási rendszer kidolgozását tegyék lehetővé, amely sem a szülőkre, sem az oktatási intézményekre nem hárítja a felelősséget, ugyanakkor szem előtt tartja a gyermekek érdekeit.

Schäffer Dániel

Eduline