A képviselőtestület mindössze egyetlen szavazattöbséggel, 12:11 arányban, a kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párthoz tartozó képviselők voksaival utasította el az emlékévvé nyilvánításra vonatkozó javaslatot.

A konzervatív tanácsnokok szemében a zsidó származású Zamenhof eszméje teljességgel utopisztikus, az eszperantó nyelv halott, vagyis nem képvisel semmiféle értéket az emberiség számára - tájékoztatta az AFP-t a bialystoki eszperantisták egyesületének elnöke, Przemyslaw Wierzobowski.

A 19 század végén kidolgozott mesterséges nyelv példátlan sikert ért el, nyelvészek szerint a világon még napjainkban is egymillióan beszélik alkalmanként.

A PiS-frakció szóvivője azt mondta az AFP-nek, hogy Zamenhof jelentős személyisége a városnak, méltó arra, hogy megemlékezzenek róla, "de 2017-et már Jozef Pilsudskinak szentelték a lengyel függetlenség atyja születésének 150. évfordulója alkalmából". A szóvivő szerint az is közrejátszott az elutasításban, hogy a város (más pártállású) polgármestere, Tadeusz Truskolaski úgymond politikai célokra akarja felhasználni a Zamenhof-centenáriumot és vissza akarja szerezni az ellenőrzést a Zamenhof Központ fölött.

Az ellenzéki Polgári Platform (PO) frakciójának vezetője szerint az elutasítás valódi oka az, hogy a PiS környezetében ferde szemmel néznek mindenre, ami etnikailag nem színtisztán lengyel. Zbigniew Nikiforowicz szerint "erősödik a katolikus nacionalizmus, amely a legszívesebben elfejtené a város múltját, azt, hogy Bialystok a 19. században és a 20. században a második világháborúig csaknem félig zsidó város volt".

A helyi eszperantisták vezetője rossz és szomorú döntésnek nevezte a városi tanács határozatát. "Éveken át azt hittük, hogy Zamenhof városunk vitán felül álló ikonja, egy olyan szimbólum, amely szerte a világon ismertté tette Bialystok nevét" - mondta Wierzbowski.

Ludwik Lazarus Zamenhof lengyel orvos, a legelterjedtebb mesterséges nyelv, az eszperantó létrehozója 1859. december 15-én született. Az akkor Oroszországhoz tartozó Bialystokban nőtt fel, zsidó családja otthon az orosz, a jiddis és a lengyel nyelvet is használta. Zamenhof a városban együtt élő öt nemzetiség - lengyel, zsidó, orosz, német és fehérorosz - állandó forrongását a meg nem értéssel, azt pedig a közös nyelv hiányával magyarázta. Úgy vélte, hogy egy mesterséges nyelv semleges közvetítő közegként szolgálhatna a különböző nemzetiségű és vallású emberek között.

Zamehof 1887-ben tette közkinccsé az általa kidolgozott mesterséges nyelvet. A siker azonnali és elsöprő volt, de inkább csak külföldön, mivel a gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette. 1889-ben megjelent az első eszperantó újság, 1903-ban megalakult az Eszperantó Világszövetség.

A világirodalom szinte minden jelentős művét lefordították eszperantóra a Hamlettől Goethéig, az Andersen-meséktől a Bibliáig, sőt vadonatúj műveket is írnak eszperantóul. A siker a nyelv egyszerűségének és rugalmasságának köszönhető: ábécéje 28, csakis egy hangot jelölő betűből áll, írása fonetikus. A szóhangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik, a névelőnek egy alakja van. Szókincsének nagy része sok nyelvben azonos tövekből ered.

A könnyen megtanulható és könnyen használható eszperantó ("reménykedő") nyelv atyja 1917. április 14-én halt meg Varsóban, az ottani zsidó temetőben nyugszik. Világszerte ezernél több helység, utca, sőt egy kiségitest is viseli Zamenhof nevét.