Az Euro Nyelvvizsga íráskészséget mérő második feladata valamely kifejtő, elemző írásművet kér a vizsgázóktól. Ezek között gyakran választható az úgynevezett „Review”, azaz kritika műfaja, valamilyen újság, leggyakrabban diákújság, vagy helyi lap számára egy film-, koncert-, színház- vagy könyvélményről. Ha még nem találkoztál hasonló típusú feladattal, akkor egy példát itt tölthetsz le.

Természetesen itt is döntő kérdés meghatároznunk, ki fogja olvasni az írásművünket. A diákújság és a helyi lap közönsége az író számára nem teljesen ismeretlen, e lapok stílusa kevesebb formalitást igényel, mint egy országos napilap vagy kulturális magazin. Mégsem teljesen informális, hiszen nem mind személyes ismerőseim, jóbarátaim az olvasók. Ha a feladat nem jelöli meg, hogy milyen orgánum számára írjuk a kritikát, inkább válasszunk hivatalosabb stílust, ugyancsak a fenti okokból – nem tudjuk, kinek írunk, nem közvetlenkedhetünk. Ha meghatároztuk a stílust és a regisztert, ennek jegyében elkezdhetjük az írásművet.

A kritikát célszerű lehet például a következőképpen tagolni:

Bevezetés (Introduction):

Először is pontosan, tényszerűen meg kell jelölnünk a művet, amiről a kritikánk szólni fog. Cím, elkészülés ideje, könyv esetén szerző, színdarab vagy film esetén a rendező és a főbb szereplők, színészek, valamint a játszó színház neve is alapinformáció, amellyel az olvasó pontosan beazonosíthatja, miről lesz szó. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a vizsgázók általánosságban írnak egy műről, rendezvényről, de sem címet, sem más konkrétumot nem adnak meg.

Ezt követően jöhet a szerző „tézise”: egy rövid, tiszta, világos és érthetően megfogalmazott személyes vélemény a műről, amit a későbbiekben megfogalmazott gondolatok, értékítéletek támasztanak alá.

Tárgyalás (Body Paragraphs):

Kezdhetjük a kifejtést egy rövid összefoglaló leírással. Ha regényről, filmről, szindarabról írunk, leírhatjuk pár szóval a cselekményt, a szereplőket, a fő konfliktust. Kerüljük a „spoilereket”, ne mondjuk el a végét, a csattanót, ne áruljuk el, ki a gyilkos, mert hiszen általában az a célunk, hogy olvasóink maguk is kedvet kapjanak a műhöz.

Ezután jön a fő rész: próbáljuk megtámogatni a bevezetésben lefektetett véleményünket. Leírhatjuk, milyen munkát végeztek az alkotók (író, rendező, színészek, jelmez- és díszlettervező, stb), mi tette ránk a legjobb vagy legrosszabb benyomást. Ha lehet, kibővíthetjük a véleményünket némi háttérinformációval – ha egy vizsgahelyzetben még ilyesmire is van erőnk  a szerzőről, rendezőről, színészekről, vagy összehasonlíthatjuk a választott művet más alkotásokkal. Olyasmiről írjunk itt, amit fontosnak gondolunk a mű jobb jellemzése szempontjából.

Befejezés:

Végezetül foglaljuk össze röviden a fentiek fényében, miért ajánljuk, vagy éppen nem ajánljuk a művet az olvasóknak, vagy vannak-e olyan csoportok, akiknek szól vagy akiknek semmiképpen nem való az adott műalkotás, esemény.

A különböző részeket, sőt a nagyobb egységeken belül a különböző gondolatköröket tagoljuk külön bekezdésekbe, a mondatokat és a bekezdéseket rendezzük logikus sorrendbe, és kössük össze logikai és időbeli nyelvi összekötő elemekkel, hogy gördülékeny és könnyen olvasható legyen.