"A hatalom a néptől ered, a nép érdeke kell(ene), hogy legyen, amit az ott ülő 199 ember mindegyikének figyelembe kell(ene) venni és képviselnie kell(ene) pártállástól függetlenül. Én a nép egy tagja vagyok, elmondom, mi az én érdekem. Vagyis nem az enyém, hanem azoké a gyerekeké, akiket tanítok, azoké a szülőké, akik bizalmat szavaztak nekem azzal, hogy rám bízták a gyerekeiket. Nekem ezzel a bizalommal és felelősséggel kutya kötelességem élni, és élek is" - írja Facebook-oldalán Jocó bácsi, vagy Balatoni József történelemtanár.

"Tennem kell, mert erre esküdtem fel, ezt vállaltam. Pártállástól, kormányoktól, érdekektől függetlenül. Mit is szeretnék?" - írja, majd tizenhat pontban foglalja össze, szerinte milyen irányban kellene elmozdulnia az oktatási rendszernek.

1. Szeretném, ha az iskolába vidám, tanulni akaró gyerek legyen, akik ne úgy gondoljanak a sulira, mint egy börtönre, ahol napi 6-8 órát kell szenvednie.
2. Szeretném, ha az iskolákban szabad tankönyvválasztás, szabad módszerválasztás lenne, amiben én szabadon eldönthetem, mit és hogyan. (én így teszek, de szeretném, ha más is így tenne, tehetne.)
3. Szeretném, ha a nem azt kellene megélnem, hogy leterhelt, unott diákok ülnének a padokban, hanem lelkes diákok, akiknek élményeket tudok adni, miközben tanítom őket.
4. Szeretném, ha a gyerekeknek nem kellene egy felnőttnél is több munkát végezni, mert annyi órája, különórája van.
5. Szeretném, ha nem agyonterhelt gyerekekkel kellene dolgozni, akik örülnek, ha túlélik ezt.
6. Szeretném, ha nem kellene a tankönyvben lévő hibákat folyton javítanom és magyarázkodnom, miért nem úgy van, ahogy ott van.
7. Szeretném, ha a hierarchia a gyerek-tanár-rendszer sorrend lenne, és nem fordítva.
8. Szeretném, ha vidám, lelkes szenvedélyes kollégákkal lennének tele az iskolák, és nem olyanokkal, akik a 26-30 heti óraszámtól terhelten, kizsigerelve, kiégve vonszolják magukat egyik teremből a másikba.
9. Szeretném, ha megszűnne a tanárhiány, ami egyaránt sújt gyerekek és tanárokat, közvetve pedig mindenkit.
10. Szeretném, ha minden arra hivatott gyerekem eljutna egyetemre, államilag finanszírozott szakra, hogy tenni tudjon a jövőért és kiteljesedhetne.
11. Szeretném, ha nem az anyagi helyzet határozná meg egy gyerek továbbtanulási, boldogulási esélyeit.
12. Szeretném, ha a papír, a statisztikai adatok helyett mindenki a gyereket látná és őket, az ő érdekeiket tartanák szem előtt.
13. Szeretném, ha úgy kiengedni a diákjaimat, hogy ne kelljen félniük a létbizonytalanságtól és attól, hogy mi lesz velük.
14. Szeretném, ha a diákok a megszerzett gyakorlati tudásukat, képességeiket itthon, az ország és a jövő érdekében használnák fel.
15. Szeretném, ha képességeket fejleszthetnék játékkal, élményekkel, nem félve attól, hogy a lexikális tudást háttérbe szorítom.
16. Szeretném, ha szeretnének és tisztelnének a gyerekek. Nem engem, hanem egymást, az országot, az életet.