A táborba minden évben 400 diák látogat el a világ minden pontjáról, és a koreai elit gyerekei is részt vesznek azon. Számukra ez remek lehetőség külföldi kapcsolatok építésére.

Míg a tábor első osztályú, remekül felszerelt, minden igényt kielégítő állapotokkal várja a résztvevőket, addig az ország lakóinak többsége szörnyű szegénységben él, az éhínségek sem ritkák.

Komoly haszna a rezsimnek nincs a táborból, hetente mindössze 300 dollárt kóstál a részvétel, ami egy puccosabb magyarországi tábor esetén is reális ár. Persze ezért a pénzért külföldi diákként Kim Dzsongilt, Kim Irszent vagy Kim Dzsongunt éltető dalokat lehet énekelni. Egy tanzániai tanárnő, aki évek óta eljár a táborba egy csoport helyi gyerekkel, arról számolt be a Quartznak, hogy alaposan megtanítják, mennyi jóságos cselekedet fűződik az ország vezetőinek nevéhez.

Na, mit gondoltok? A bakonyi kézműves tábor helyett jövőre inkább mennétek Phenjanba? A Time oldalán van néhány kedvcsináló fotó.