„Nekem is megfordult már a fejemben a pályaelhagyás, ahogy mindenkinek, aki ma tanít” – írja a wmn.hu-n megjelent cikkében Balatoni József történelemtanár, vagyis Jocó bácsi.
„Sokáig sorolhatnám a negatív dolgokat is, de inkább arról írok, miért maradok” – kezdi az írását. „Mindig izgalommal telve megyek be az első tanítási napon. Mert tudom, hogy az egész napot az osztályommal fogom tölteni. A viszontlátás öröme, a nyár emlékei színessé, meghitté teszik ezt a néhány órát. Olyan jó őket újra látni, beszélgetni velük, vagy csak állni és hallgatni, ahogy egymással beszélgetnek, mesélnek a nyári munkáról, a fesztiválokról, a strandolásokról, nyaralásról, vagy éppen az édes semmittevésről. Boldog vagyok, hogy újra együtt lehetünk. Mert az igenis jó” – írja Balatoni József arról, mit jelent számára az új tanév.
Hozzáteszi: olyan jó látni és végigkövetni azt, ahogy az esetlen kamaszból szép lassan felnőtt lesz. Jocó bácsi szerint persze azt sem szabad eltitkolni, hogy vannak nehezebb napok, van sikertelenség, néha kudarc is.
A teljes cikket itt olvashatjátok el.
Hogyan kellene működnie egy oktatási rendszerben az óraszámok elosztásának? Érdekes kérdést tett fel Jocó bácsi a nemrég indult órarendtervezésekkel kapcsolatban.
|
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!
|
