A dicséret ugyanis a gyerekek önérzetével összefonódva nárcizmussá alakul – állítja Dr. Carol Craig, a Glasgow-i The Centre for Confidence and Well-being vezetője, aki szerint a napjainkra túlzottan elharapódzott önérzettel való dobálózás divatja az Egyesült Államokból érkezett kontinensünkre.

A tanári kar és a szülők attól félve, hogy felzaklatják a gyerekeket, nem kritizálják őket – állítja a szakember – rájuk hagyva a „minden csak rólam szól” mentalitást. Az édesanyák és édesapák gyakran mondogatják a tanerőnek, hogy ha megbukik a gyerek helyesírásból, „az árt az önbecsülésének”, vagy ha kihagyják az iskolai színi előadásból, boldogtalan lesz.

2007 óta Anglia minden egyes alsó és felső tagozatos általános iskolájának törvény által előírt kötelezettsége a diákok jólétének javítása. Ennek érdekében nagy hangsúlyt fektetnek az oktatási intézmények a szociális és érzelmi képességek fejlesztésére is, mely során többek között azt is megtanítják a diákoknak, hogyan lehet egészséges barátságokat kialakítani és fenntartani. Az iskolák felügyeletét ellátó OFSTED (Office for Standards in Education) elképzelései szerint nemsokára elkezdődik a tevékenységek eredményességének mérése olyan szempontok alapján, mint például a tinédzserkori nemkívánatos terhességek számának alakulása.

De Dr. Craig azt állítja: „Rosszul gondoljuk, ha úgy hisszük, feltettük az i-re a pontot. Amíg csak arról tudunk beszélni: a legfontosabb dolog az, mi magunk hogyan érzünk, akkor amint egy gyerek megbukik matematikából, és rosszul érzi magát, elcsábul afelé, hogy másokat – például szülőjét, tanárait – okolja mindezért.”

„A szülők füle már nem nyitott arra, hogy meghallják, ha a gyerekük valamit nem megfelelően csinált. Ez az önérzet-mánia másik oldala. A probléma az, hogy amennyiben azt sulykoljuk a szülők fejébe, rendkívül fontos, hogy a gyerekei jól érezzék magukat, letérítjük őket arról az útról, hogy egészséges keretek között javítsák a gyerekeik önérzetét.”

Szerinte ez az egész önérzet-mizéria csupán gőgöt szül a fiatalokban.

„A nárcizmus márpedig elviselhetetlenné teszi kapcsolatukat a partnereikkel, a szüleikkel, a kollégáikkal. Ez nem egy pozitív tulajdonság, veszélyes vizekre evezünk, ha támogatjuk. És csak becsapjuk magukat, amikor úgy gondoljuk, hogy a visszafogott kritikával nem ássuk alá a tudást.

Dr. Craig szerint az iskoláknak ki kell tartaniuk amellett, hogy oktatási intézmények. „A tanintézetek nem helyettes pszichológusok, vagy mentális szakemberek.”

„A tanulás szociális és érzelmi nézőpontjait hangsúlyozó SEAL (Social and Emotional Aspects of Learning) program segíti az iskoláknak abban, hogy egy biztonságos és érzelmileg egészséges iskolai környezetet teremtsenek a tanulók számára, ahol a gyerekek a leghatékonyabban tudnak tanulni. Az elsajátított készségek segítenek a tanulóknak, hogy magabiztos egyénekké váljanak, akik képesek stabil, egészséges és boldog életet élni, valamint felelősségteljes állampolgárokká válva pozitívan hozzájárulni társadalmunkhoz.”

Meggyőző nemzetközi tények azt igazolják, hogy a szociális és érzelmi oktatási programok, mint a SEAL, segít a gyerekek viselkedésének, jólétének és önmegvalósításának javításában – tette hozzá Dr. Craig.