Amikor épp csak "utánanéztek a Wikipédián", az olyan, mintha beleesnétek a nyúl üregébe. Lehet, hogy a mezei egerek vándorlásáról írnátok beadandót, de egyszerre mégis az összeesküvés elméletekről szóló oldalon találjátok magatokat.

Amikor valamit épp el kellene végeznetek, de a közösségi média sosem volt még ilyan lebilincselő.

Amikor nyugodt szívvel mondhatjátok, hogy "épp dolgozom rajta", hiszen senki sem tudja pontosan, mennyi időt vesz igénybe az a beadandó. Lehet, hogy csak nagyon alaposak vagytok.

Amikor kitakarítjátok az egész házat és minden egyet e-mailre is válaszoltok, mielőtt egyáltalán fontolóra vennétek, hogy esetleg valamikor hozzáfogtok a feladatotokhoz.

Amikor úgy érzitek, minden egyes eredményes napra legalább négy olyannak kell jutnia, amikor nem csináltok semmit.

Amikor arra a zuhanyzásra, szunyókálásra, táncmaratonra, és a legjobb barátotokkal való két órás telefonbeszélgetésre is égető szükségetek volt.

Amikor már hozzászoktok, hogy nyolc óra alatt hajtotok végre olyan feladatokat, amelyekre egy teljes hónapotok volt.

De visszatérve a közösségi médiára: amikor úgy érzitek, ideje lenne posztolnotok végre valamit, hiszen legalább három órája nem tettetek ilyesmit.

Amikor már új kifogásokat kell kitalálnotok, ha késtek a barátaitokkal való találkozóról, mert már mindet ellőttétek valamikor.

A legrosszabb viszont az a borzasztó pillanat, amikor rájöttök, hogy egyszerűen nem lesztek kész a feladattal. Ilyenkor csak az jár a fejetekben: Mit tettetek?!