Van, hogy a kezdeti lendület után elfogy a lelkesedés az egyetemi évek alatt. A Redditen egy felhasználó arra kereste a kérdést, hogy akinek mégsem jött be az egyetem vagy felsőoktatás, annak mi volt az oka. Szemezgettünk a válaszokból.

Volt, akik pontokba szedte az általa tapasztaltakat:

„Sosem volt gondom a tanulással, és diplomát is szereztem, szóval nem savanyú a szőlő alapon írom ezeket" - írta egy felhasználó, aki aztán pontokba szedte a panaszait.

Ezek szerinte a következők:

• igazságtalanságok sora
• hatalommal való visszaélés
• hallgatóellenes hozzáállás
• hallgatók megalázásának normalizálása
• kettős mérce: az oktatóknak semmit sem kell nyújtani, mert túl nagy emberek a "kinti világban" is, a hallgatótól minden elvárható, erőn felül is
• nehézkes adminisztráció
• kirekesztő, elitista hozzáállás, klikkesedes vertikális és horizontális viszonyokban is
• az egyetem és a kar hírneve mindenek felett: elsikálnak mindent, ami kínos lehet
• látszatintézkedések sora
• jutalmazás és elismerés hiánya”

Egy másik felhasználó így vélekedett:

• „Abszolút szervezetlenség
• Diákokon kiélt frusztráltság
• Pofátlanul alacsony ösztöndíjak + megbecsülés hiánya
• Elavult felszerelés, pénzhiány, állandó seftelés a spórolás érdekében

Voltak, akik konkrét történetet meséltek:

„Gondoltam megpróbálom azt csinálni, amiben jó vagyok.

Nem jött össze. Szerintem elég éretlen voltam ehhez, bár az egyéni probléma, de most is úgy gondolom, hogy bizonyos művészeti egyetemek hozzáállása a hallgatókhoz elég abszurd" - írta, majd a történteket bővebben is kifejtette.

18-20 éves fiatalokat úgy kezelni, mint akik kiforrott jövőképpel rendelkező művészek, mint akiknek az alkotásai már simán galériákba valók; elég abszurd. Akadémikus tudást minimálisan adta át az egyetem. Úgy jöttem ki képgrafikusként, hogy a hagyományos technikák negyedét sem tanították meg. Közre átszik, hogy MINDENT nekünk kellett megvenni, ami szintén nagyon gáz, de akkor is.
Én nagyon akartam benne hinni. Megbuktattak, mondván, hogy tehetségtelen vagyok. Később kiderült, hogy ez egyetemi svindli volt (attól még az előbbi állításban lehet igazság, nem véletlenül engem választottak). Nehezen tudtam feldolgozni, hogy az egy dolog, amiben azt hittem, hogy jó lehetek, darabjaira hullott. Egy világ omlott bennem össze. Persze ösztöndíjra, később koli helyre is teljesen esélytelen voltam, a csókosok ezt is mind megkapták.

És voltak olyanok is, akik egy általánosságban hozott rossz döntést emlegettek fel:

„Valószínű, szaktól is függ. Én nem mondanám, hogy ‘nem jött be’ mert jó jegyekkel lediplomáztam és lett onnan 1-2 barátom, de összességében csalódás volt az egész."

A kommentelő szerint "nagyon sok ‘tölteléktárgy’ volt, amiket csak azért raktak be, hogy xy tanár tarthasson valami órát, de amúgy totál érdektelen volt. Ezen kívül rengeteg olyan tárgy volt, ahol a tanár a saját magát fényezte, az ő tanulmányait, kutatásait, nézőpontját nyomatta, meg néhány másikét, akik beletartoztak a kis bennfentes körbe es vizsgán ezeket kérte szó szerint számon."

A hozzászóló emelett panaszkodott az egyetemi élet hiányára és arra is, hogy kevés gyakorlatias, ‘életre, munkára’ készítő tárgyuk volt, és azokat is, amik voltak "félvállról véve oktatták, plusz sokszor a leginkompetensebb alakok tartottak ezeket az órákat."

De valószínű ez részben az elhibázott egyetem/szakválasztás miatt is lehetett - tette hozzá.