Gabóda Béla, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola pedagógiatanára 2004-ben szerzett doktori fokozatot a Debreceni Egyetemen. Titulusát azonban 2009-ben visszavonta az intézmény doktori tanácsa, miután kiderült, hogy a szerző 70 oldalt emelt át mások műveiből disszertációjába anélkül, hogy a forrásokat feltüntette volna. Hasonló esetek a Budapesti Corvinus Egyetemen is történtek tavaly. Az iskola egyik doktoranduszának – akinek a dolgozata 14 százalékban volt forrásmegjelölés nélküli másolat – 2012-ig újra kell írnia az értekezést.

A másik esetben a hallgató - pechére - éppen a bíráló műveiből vett át szövegrészeket hivatkozás nélkül, őt kizárással büntette az intézmény. A történtek után mindkét egyetem doktori iskoláiban szigorították a PhD-hallgatók munkájának ellenőrzését, és kötelezővé tették a plágiumkereső szoftverek használatát. „Aki egyszer már megégette magát, nem engedheti meg, hogy még egyszer előforduljon ilyen eset” – mondja Csehné Nárai Szilvia, a Corvinus doktori tanácsának titkára.

Plágiumbotrányok külföldön

Az elmúlt hónapokban több magas rangú vezető és elismert tudós keveredett plágiumbotrányokba világszerte. A legnagyobb port kavaró ügy Karl-Theodor zu Guttenberg német védelemi miniszter esete volt, akiről februárban derült ki, hogy 2007-ben benyújtott doktori disszertációjában több mint száz plagizált szövegrész szerepel. A beyreuthi egyetem jogi karának doktori tanácsa visszavonta a fokozatot, a miniszter néhány nappal később beadta lemondását.

Tavaly márciusban Wang Huit, a pekingi Tsinghua Egyetem professzorát vádolták plágiummal. Támadói szerint az irodalomprofesszor, aki a kínai Új Baloldal egyik szellemi vezetője, 1985-ben beadott disszertációjában hivatkozások nélkül vett át részeket mások műveiből. Az egyetemi oktatók nagy része Wang Hui pártjára állt: véleményük szerint a hiányos forrásmegjelölések oka a hanyag idézéstechnika volt. A botrány nem okozott törést a professzor karrierjében, de nagy visszhangot váltott ki a kínai akadémiai körökben – ahol egyelőre nincs konszenzus arra nézve, hogy mi számít plágiumnak.

Kevesen plagizálnak – vagy csak kevesen buknak le?

Más intézmények doktori programjain nem használnak kereső szoftvert – a megkérdezett iskolák szerint ugyanis erre nincs szükség. „A folyamatos témavezetői ellenőrzés, a többlépcsős, külsős szakértők bevonásával történő bírálati eljárás valamint a doktoranduszok és témavezetők között kialakuló mester-tanítvány jellegű viszony következtében elképzelhetetlen, hogy valaki plagizáljon” – mondja Bartholy Judit, az ELTE TTK doktori tanácsának elnöke. Bélyácz Iván, a Pécsi Tudományegyetem gazdálkodástani doktori iskolájának vezetője szintén azon az állásponton van, hogy a konzulensi figyelem elegendő a plágium kiszűréséhez. A kar alapképzésein azonban más a helyzet. „Nappali tagozaton használják a programot, miután néhány éve az egyik szakdolgozatról kiderült, hogy a 85 százalékát egy helyről másolták” –indokolta döntést a vezető.

A Pécsi Egyetemhez hasonlóan más intézményekben is inkább az alap- és mesterképzéseken bukkannak fel plagizált dolgozatok, számuk azonban itt sem jelentős. A megkérdezett karok két-három plágiumesetről szereznek tudomást évente, tehát ezek alapján úgy tűnhet, hogy a magyar egyetemisták nem szeretnek mások tollaival ékeskedni. Az angol nyelvterületen készült statisztikák azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a hallgatók körében elharapódzó tendencia a forrásmegjelölés nélküli másolás. Az amerikai Center for Academic Integrity felméréséből kiderül, hogy az ottani egyetemisták 40 százaléka plagizál tanulmányai során, és az ő kétharmaduk erre nem tekint súlyos etikai vétségként. A netes kultúrában élő diákoknak természetesnek tűnik a szövegek hivatkozás nélküli másolása” – mondja Juhász Gábor, az ELTE TáTK oktatási dékánhelyettese, aki szerint az a néhány diák, aki lebukik, csak a jéghegy csúcsa.

Szúrópróba

A plágiumkeresők alkalmazása a magyar egyetemeken szúrópróbaszerűen történik – a megkeresett iskolák egyikében sincs erre vonatkozó központi szabályozás. Bár a szakdolgozatokat egyre több intézmény elektronikus formában is bekéri, az oktatók általában csak a gyanús szövegeket ellenőrzik. A szoftver szisztematikus használata annak ellenére sem bevett gyakorlat, hogy a plágium az összes egyetemen súlyos vétségnek számít. Ha a másolásra egy szakdolgozat esetében az opponens bukkan rá, a hallgató automatikusan egyest kap, és fegyelmi eljárás indul ellene. A fegyelmi szankció a plágiumvétség súlyával arányos – legrosszabb esetben a tanulót akár ki is zárhatják az intézményből.

A másoláson kapott diákok sokszor arra hivatkoznak, hogy nem ismerik a helyes idézési technikákat, így több karon külön kurzus keretében tanítják a forrásmegjelölés szabályait. „A képzéseinken nagy hangsúlyt fektetünk a megelőzésre” – mondja Károly Krisztina, az ELTE BTK oktatási dékánhelyettese. „Az elmúlt öt év alatt benyújtott több tízezer dolgozatból mindössze háromban találtunk plágiumot” – teszi hozzá. Igaz, rendszeres szoftveres szűrés náluk sincs.

A plágiumkereső programok a diplomák értékét védik

A magyar felsőoktatás gyakorlatával ellentétben külföldön már számos iskolában természetes a szoftverek használata. Az egyik legnépszerűbb programra, a TurnItIn-re összesen kétezerötszáz felsőoktatási intézmény – köztük a legjobb egyetemei – fizet elő világszerte. A szoftver működése a rendszerbe betöltött szövegek darabolásán – úgy nevezett töredékek létrehozásán – és az egyes szövegek töredékei közti egyezések keresésén alapszik. A program a vizsgált dokumentumokat összeveti az adatbázissal, amely tartalmazhatja a már átnézett anyagokat, az internet szövegeit valamint előfizetéses oldalak publikációit. A plágiumkeresőt nemcsak a szakdolgozatok ellenőrzésénél, hanem az évközi munka során is használják. A TurnItIn WriteCheck platformján az oktatók létrehozhatnak egy mappát, amelybe a diákok feltöltik házifeladataikat, így azok automatikusan keresztülmennek egy ellenőrzésen.

„A plágiumszűrés segít abban, hogy a hallgatók valóban megérdemeljék a diplomájukat, és a felsőoktatási intézmények bizonyítványai ne értéktelenedjenek el a piacon” – mondja Pataki Máté, a magyar nyelvű KOPI Online Plágiumkereső program fejlesztője. Az ingyenes honlap, amelyet az MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztálya és az ausztrál Monash Egyetem hoztak létre 2003-ban, jelenleg 20 ezer dokumentumot őriz az adatbázisban, és húsz szótól, azaz körülbelül egy fél bekezdéstől mutatja ki az egyezést. A Debreceni Egyetem, az ELTE, a Corvinus és a BME oktatói időnként igénybe veszik a honlapot, de vannak iskolák, amelyek kimondottan ódzkodnak a KOPI használatától. „Sok helyen azért nem alkalmazzák a szoftvert, mert félnek, hogy kitudódik a plágium, és lerontja az iskola hírnevét” – mondja a programozó, akinek az egyik felsőoktatási intézmény munkatársa arról számolt be, hogy náluk a diplomamunkák 10 százaléka tartalmaz általában forrásmegjelölés nélküli idézeteket. A fejlesztő szerint az egyetemek és főiskolák összefogásával lehetséges lenne egy egységes plágiumszűrő-rendszer és egy átfogó adatbázis kiépítése. Ez esetben a programot telepíthetnék az egyes iskoláknál – így csak az intézményen belül látnák a szűrések eredményeit.  


Barsi Böbe


Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhatsz meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2011 című kiadványból, amit megvásárolhatsz az újságárusoknál, vagy megrendelhetsz a www.hvgplusz.hu weboldalon.