Érettségi után egy év szabi

Ilyenkor januárban az angol fiatalok egy része nekiindul a világnak és megkezdi jól megérdemelt tanulás- és szülőmentes kalandjait. Sokan egyszerűen csak utazgatnak és alkalmi munkákat vállalnak különböző országokban de egyre népszerűbb segélyszervezetekhez csatlakozva harmadik világbeli országokban karitatív munkát végezni.

A jótékonykodásban és az elszakadási vágyban rejlő üzleti lehetőségeket jól mutatja, hogy az elmúlt húsz évben több tucat cég alakult ezeknek a fiataloknak a kiszolgálására. A Real Gap, a Great Gap Years, a Gap Work csak néhány azok közül, amelynek a kínálatában szinte minden típusú utazás megtalálható, a szórakoztatótól a kalandoson át az alapítványi munkáig. Ezeknél a cégeknél lehetőség van arra, hogy a srácok az általuk választott, harmadik világbeli országokban működő jótékonysági szervezetekhez kerülhessenek. Segíthetnek élelmezni a mombasai hajléktalanokat, becsatlakozhatnak a nicaraguai vadvédelmi alapítványokhoz vagy taníthatnak angolt a szegény gyerekeknek Ecuadorban.

Egy ilyen program általában 1 hónapos és ezért 150 - 300 000 Ft körüli összeget fizetnek a jelentkezők, de lehetőség van tetszés szerinti hosszabbításra is. A fenti összegben persze csak a szállás és az ellátás van, minden más (jegyek, biztosítás) plusz költségnek számít. Néhány cég komplett utakat is kínál, ezeknek az ára az uticéltól és a programoktól  függően változhat, például egy 18 hetes, három különböző (3-6 hetes) alapítványi munkával és egy hónapos szervezett utazgatással megfűszerezett program kb. 2.5 - 3 millió Ft. A cégek elmondása szerint egyébként a legnépszerűbb célországok, régiók Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia, Ausztrália és Új-Zéland.

 

A legtöbb diákokat közvetítő cég természetszerűen kötődik valamilyen jótékonysági szervezethez, amelyhez adományként eljuttatja a részvételi díjak egy részét, de emellett más előnye is van, az utazgató diákok körül kialakult iparágnak. Az öregebb cégeknek, mint például a Projekt Abroad, amely már több mint tíz éve szervez gap year munkákat a harmadik világba, kialakult hálózata van, ami azért hasznos mert a cég helyismereténél fogva valóban ott tud munkahelyeket teremteni, ahol erre a legnagyobb szükség van.

A diákok többsége ezalatt a külföldön eltöltött időszak alatt van életükben először olyan szituációban, amikor teljesen önállóan kell döntéseket hozniuk, és egyedül, csupán saját ösztöneikre és ítélőképességükre hallgatva kell megküzdeniük a nehézségekkel és a különböző személyes krízisekkel. Persze ezt is el lehet rontani. Ha valaki mindentől elzárkózik, akkor a gap year nem ér semmit. A tapasztalat fontos része, hogy a srácok kényelmetlen hotelekben aludjanak, hogy helyi, sokszor ismeretlen ételeket fogyasszanak, és hogy őrült módon képesek legyenek az utolsó percben megváltoztatni a terveiket csak azért, mert új haverokra tettek szert. És hogy ezek a kalandok mennyire lényegesek, mi sem bizonyítja jobban, hogy az elit amerikai egyetemeken, köztük a Harwardon és a Princeton-on is külön felhívják a professzorok a diákok figyelmét ezekre az utakra.

Az utazás anyagi támogatói legtöbbször a szülők. Ők azok, akiknek el kell engedniük a gyerek kezét és hozzá kell szokniuk a gondolathoz, hogy nem irányíthatják mostantól a csemetéjük minden mozdulatát. Ez persze gyakran félelmet szül, aminek nem tesz jót az sem, hogy minden évben történik egy-két tragédia az utazgató diákokkal, amiket aztán felkap a média. A közvetítő cégek komoly ellenőrzés alatt állnak a gyakorlati működésüket illetően, hiszen a fiatalok egy ilyen úton igen kiszolgáltatott helyzetben vannak, de így is vannak olyan balesetek, amelyek kivédhetetlenek.

Az elmúlt pár évben két nagyon komoly tragédia rázta meg Nagy-Britanniát, az egyikben öt csoportosan utazó diáklány halt meg egy ecuadori busz balesetben, amelynek okozóját, egy teherautósofőrt azóta sem találják. A másik eset alig egy éve történt fokvárosban, itt három fiú vesztette életét szintén egy balesetben. Na és persze ott vannak azok a filmek, amik jellenzően hátizsákos amerikai turistákról és az őket elrabló, fogjul ejtő és bántó helyiekről szól.

Ami a magyar diákokat illeti, a gap year fogalma már ismert, ugyan még nagyon kevesen csinálják, de ennek több oka is van. Az első probléma, hogy sokan nem beszélnek nyelveket olyan szinten, hogy bele merjenek vágni, a másik, hogy nálunk kicsit fordítva működik a dolog, azaz  sok diák a pont azért hagy ki egy évet és megy el dolgozni, hogy aztán ki tudja fizetni a főiskolát/egyetmet.

 

Krisztina O'Brien