A 2007/2008-as tanévben Németországba utaztak a legtöbben Erasmussal. Pontosan 752 diák tanult kint fél- vagy egy évig, valamelyik német egyetemen. A második helyen Franciaország áll, a maga 367 ösztöndíjasával, a bronzérmes pedig Olaszország – ide összesen 262 magyar egyetemista utazott a cserefélévre. – tájékoztatta az eduline-t a Tempus Közalapítvány. Látszik tehát, hogy a diákok szívesen utaznak a nagyobb, és világnyelveket beszélő országokba, ennek oka azonban valószínűleg kettős.

Nagy ország, nagy kaland

A többség nyilván nagy, és pezsgő egyetemi városokba vágyik, ahol a tanuláson túl kalandvágyát is kielégítheti, illetve minél több cserediák-társsal ismerkedhet meg. Az Erasmus programot választó diákok - ki mástól, mint - csoport- és évfolyamtársaiktól tájékozódnak leginkább. Ha valaki részt vett már a programban, és pozitív élményekkel tért haza, biztosak lehetünk benne, hogy iskolájából többen is pályázni fognak a jövőben ugyanarra az egyetemre, ahol ő cserediákoskodott.

Ami húzó szempont még, az egyértelműen a nyelvtudás tökéletesítése, illetve a kulturális közelség érzése. A félévet sokan szeretnék úgy kihasználni, hogy amennyire csak lehet, el tudjanak mélyedni a fogadó-ország nyelvében. És – bár az Erasmus program egyik célja a kultúrák közelítése – sokan szívesebben választanak olyan országot, amelynek történelmét és szokásait valamelyest ismerik, vagy ahol már jártak azelőtt. A legtöbben nagyobb biztonságban érzik magukat egy zsúfolt francia egyetemvárosban, mint mondjuk egy kisebb norvég településen.

Berlin – túlzás nélkül – az egyik abszolút favorit. A magyar diákok több okból is nagyon kedvelik. Olyan pezsgő világváros, amely rengeteg újdonságot tartogat a magyarországi kulturális és szórakozási lehetőségekhez hozzászokott fiatalok számára, befogadó, multikulturális hely. Ugyanakkor talán a tradicionális magyar-német összefonódások miatt az ide érkező magyarok nem érzik elveszettnek magukat, hiszen a németeknek sok hasonló szokásuk van, mint nekünk.

Fontos szempont továbbá, hogy – a Berlint megjárt erasmus-diákok beszámolói szerint – a város nem drágább, mint Budapest, már ami az étkezést és a szórakozást illeti. Sokaknak szempont az is, hogy az adott városba el lehessen jutni fapados repülőjáratokkal is – márpedig Berlinbe el lehet. A hazatértek egybehangzó véleménye szerint még repülővel éri meg kiutazni leginkább, lévén a vonatozás és a buszozás nagyon drága. A fapados jegyek viszont – ha időben lefoglaljuk – fillérekbe kerülnek. Persze Berlint leszámítva is lehet menni egy csomó helyre Németországban, többek között például Bonnba, Göttingenbe, Mainzba, vagy Mannheimbe. A legtöbb Erasmus csereprogramot bonyolító egyetem Németországban található.

Franciaországban kimondatlanul is elvárják a franciatudást. A francia egyetemeken tanult cserediákok arról számolnak be, hogy az ottani oktatási rendszerben több önállóságot követelnek meg tőlük, és az értékeléskor nagyobb súllyal esnek latba az egyénileg végzett feladatok, mint mondjuk az írásbeli számonkérés. Franciaországot azért is szeretik sokan, mert az alap ösztöndíjon felül a diákok igényelhetnek lakhatási támogatást is, és azt kivétel nélkül mindenki meg is kapja. Csak saját bankszámla kell hozzá, és az állam hozzájárul a szobabérléshez. Az EU területén egyébként mindenhol 300-400 euró körül van egy havi bérleti díj, de aki ezt túl soknak találná, annak sem kell elkeserednie: a nagyobb egyetemvárosokban van kollégium is, illetve olyan diákszállók, ahol ketten laknak egy szobában. Így rögtön le is lehet akár felezni az árat. Franciaországban természetesen Párizs a legnépszerűbb, de sokan választják Lyont, Nancyt és Lille-t is.

Van, aki forrón szereti

„Egyben biztos voltam: ha megpályázok egy egyetemi cserefélévet, akkor az csakis valamelyik mediterrán országban lehet majd. Szerintem ennek az egész kiutazásnak nem is a tanulás a lényege. Persze az is fontos, hogy megszerezd a kreditjeidet, de ennél sokkal fontosabb, hogy beleszippants egy új mentalitásba, és megpróbáld a hétköznapjaidat úgy berendezni, mintha te is „helyi” lennél. Ez az igazi nagy kaland.” – vélekedik a jogot végzett Csaba, aki Spanyolországban volt kint két évvel ezelőtt. „Ha déli országot választasz, mindenképpen rá vagy kényszerülve a fogadó ország nyelvének használatára, mert a déliek még nagyon messze vannak attól, ami Észak- és Nyugat-Európában már természetes – hogy mindenki beszél angolul. Én a mediterrán életérzésen kívül ezért is választottam Spanyolországot: és bejött, mert most már sokkal jobban beszélek spanyolul.”

Olaszországban az egyik közkedvelt célpont a Bolognai Egyetem, de sokan mennek Rómába, Nápolyba, Sienába és Milánóba is. Az Olaszországban vendégeskedő magyar diákok szinte kivétel nélkül pezsgő életről, sokáig nyitva tartó szórakozóhelyekről, és barátságos emberekről számolnak be. Sokan kiemelik ugyanakkor a beszámolókban, hogy az olasz szervezés hagy némi kivetni valót maga után: az órarendek például gyakran változnak „önkényesen”, és néha a vonat sem arra az állomásra érkezik meg, ami a menetrendben fel van tűntetve. Az pedig, hogy minden és mindenki késik, már szinte közhelyszámba megy.

Érdekesség, hogy az első három favorit országot egy sokkal kisebb, és a magyarok számára kevésbé ismert ország követi: Finnország. Csak utána következik Hollandia és az Egyesült Királyság. A Top 10-et pedig Spanyolország, Ausztria, Belgium és Svédország zárja.

Kanaki Anna

eduline