szerző:
Eduline

Hol és hogyan kezdhet neki az álláskeresésnek egy pályakezdő? Mit írjon le az önéletrajzában az, akinek alig-alig van szakmai tapasztalata? Utánajártunk, milyen út vezet a diplomaosztótól a munkaszerződés aláírásáig, és hogyan lehet átvészelni az első napokat-heteket az új munkahelyen.

"Mit írjak a CV-be, ha valójában még sehol nem dolgoztam?"
©

„Teljesen tanácstalan voltam, amikor elkezdtem írni életem első önéletrajzát. Felsoroltam az összes lényeges dolgot, hogy hol szereztem érettségit, milyen szakon fogok diplomázni, hol végeztem el a két szakmai gyakorlatot, mikor és milyen nyelvvizsgát szereztem - és még csak egy A4-es oldal negyedét töltöttem meg. Fogalmam sem volt, mit írhatnék még magamról” - mondja Zsuzsa, aki néhány éve végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, és már végzősként elkezdett munkát keresni, „de az állásinterjúkon is lefagytam időként, amikor arra kérdeztek rá, milyen szakmai tapasztalatom van”.

„Mit írjak a CV-be, ha valójában még sehol nem dolgoztam?” - nem véletlen, hogy több tucat ilyen kérdést lehet találni a népszerű kérdés-válasz oldalakon, a legtöbb pályakezdő előbb-utóbb ugyanis szembesül ezzel a problémával. Pedig az önéletrajzban nem csak a gimnázium és az egyetem vagy főiskola nevét, a szakot, a korábban megszerzett nyelvvizsga szintjét és típusát kell feltüntetni. Érdemes beleírni például a korábbi versenyeken - például a TDK-n és az OTDK-n - való részvételt és a helyezéseket is, a kiemelkedő sportteljesítményt, az elnyert ösztöndíjakat, a szakkollégiumi tevékenységet, a szakmai diákszervezetekben betöltött tisztséget, az ott végzett feladatokat is.

Fontos azt is beleírni a CV-be, ha valaki Erasmusszal vagy más ösztöndíjjal külföldön töltött egy vagy több szemesztert (felmérések szerint könnyebben helyezkednek el és 15 százalékkal többet keresnek azok, akik külföldön is tanultak), ha önkénteskedik valamilyen szervezetnél, részt vett különböző események vagy szakmai konferenciák szervezésében. Persze a releváns diákmunka, a szakmai gyakorlat helye és ideje, valamint az ott végzett feladatok, projektek részletezése sem maradhat ki - ezek mind azt üzenik a HR-esnek, hogy aktív, szorgalmas, sokoldalú pályázóval van dolga.

Ez a legjobb állások előszobája: miért érdemes gyakornoki munkát vállalni?

A leghatékonyabb "pályaorientációs" eszköz, a tapasztalatszerzés és a kapcsolatépítés legjobb módja, belépő a munkaerőpiacra - többek között így jellemezték a gyakornoki munkát egyetemisták az Eduline-nak. Sokuk szerint nem szabad beérni a párhetes, kötelező szakmai gyakorlattal, érdemes hosszabb ideig gyakornokoskodni. Azt is elárulták, miért.

Mindig az adott céghez, szervezethez és pozícióhoz érdemes alakítani az önéletrajzot, kiemelni mindent, ami kapcsolódik a leendő munkahelyhez, feladatkörhöz - hívják fel a figyelmet a szakemberek. Ha például valaki marketinges munkakörre jelentkezik pályakezdőként egy divatcéghez, nem árt beleírni a CV-be, ha diákmunkásként többször dolgozott ruhabolti eladóként, ezzel ugyanis azt bizonyítja, hogy ismeri a vásárlók igényeit. Egy kommunikációs vagy újságírói álláshoz jó referencia egy személyes blog, míg ha valaki például pedagógusként helyezkedne el, jól mutathat az önéletrajzában a korábbi magántanári munka.

Kérdések, kérdések, kérdések

Ha az önéletrajz meggyőzte a HR-est, jöhet az állásinterjú. „Fontos szabály: az állásinterjún nem kell félni, izgulni, hiszen nincs tétje. Legfeljebb nem választanak ki, de ez nem a világvége, nagyon sok állásra lehet még jelentkezni. Ez nem egy diplomavédés, nem kell rástresszelni. Gyakorlatilag egy beszélgetésről, üzleti tárgyalásról van szó” - mondja Istenes Viktóra HR-tanácsadó. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell felkészülni az állásinterjúra - alaposan utána kell nézni például az adott cégnek, milyen feladatok várhatók a megpályázott munkakörben, és persze érdemes átgondolni, ki mit válaszolna például arra a kérdésre, miért éppen erre az állásra és miért éppen ehhez a céghez jelentkezett, nem gondolja-e, hogy a releváns szakmai tapasztalat hiánya akadályozni fogja a feladatok sikeres elvégzésében. Hogyan képzeli ez magát egy, öt vagy éppen tíz év múlva, milyen karriercéljai vannak? Miért gondolja, hogy ő a megfelelő jelölt? Többek között ilyen kérdésekre is számítani kell, ahogy azt is át kell gondolni, ki milyen fizetéssel lenne elégedett - erre ugyanis garantáltan rákérdeznek majd.

Tapasztalat, rugalmasság, pénz: eláruljuk, miért jó egyetemistaként dolgozni

Gyorséttermekben, nagyáruházakban, üzemekben, üzletekben, szórakozóhelyeken, hotelekben, kisebb-nagyobb cégeknél - ezekben a napokban is több tízezer diák dolgozik ilyen munkahelyeken, a nyári hónapokban pedig még több középiskolás, egyetemista és főiskolás vállal munkát. De milyen feladatkörök és gyakornoki programok közül válogathatnak, és hogyan illeszthetik be munkahelyi feladataikat a mindennapjaikba?

Egy állásinterjún a legfontosabb feladat meggyőzni az adott cég munkatársait arról, hogy a pályázó tudja, mit szeretne elérni, nem fél a munkától, a feladatoktól, a kihívásoktól - ugyanakkor van benne szakmai alázat. Éppen ezért érdemes előre eltervezni, egy pályakezdő hogyan mesél egyetemi éveiről, hogyan foglalja össze néhány mondatban az önéletrajzát, mivel egészíti ki azt, és milyen kérdéseket tesz fel a HR-esnek, a leendő munkaadónknak.

Az a bizonyos első munkanap

„Elveszettnek éreztem magam, ráadásul túl elegáns ruhában voltam, mert minden állásportálon azt olvastam, hogy egy fokkal legyen az ember elegánsabb az első munkanapján, mint a többi kolléga” - emlékszik vissza első munkanapjára Zsuzsa, aki azt mondja, azt érezte, kimozdult a komfortzónájából, „az egyetem jól ismert közegéből egy egészen ismeretlen csapatba kerültem, nem ismertem az embereket, az irodát és a feladataimat, de aztán napról napra jobb lett, az első munkahét utolsó napján már egész jól éreztem magam”.

A karrier-tanácsadó oldalak rendszeresen foglalkoznak az első munkanap kihívásaival, nem véletlenül: a pályakezdők (és a tapasztaltabb munkavállalók is) az első napon valóságos információdömpinggel néznek szembe, nem ismerik az adott cégkultúrát, a kollégákat. Ráadásul az is előfordulhat, hogy egy friss diplomás jó néhány feladatot egészen unalmasnak talál, hiszen a munkatársai eleinte még nem tudhatják, mire képes és mire nem, ezért alapfeladatokat adnak neki - amikor azokat megfelelően oldja meg, egyre komolyabb szakmai kihívások elé állítják.

Az a bizonyos első munkanap: mire kell számítani?
©

„Akinek szerencséje volt, az már egyetemistaként a szakmai gyakorlaton találkozott hasonló helyzettel, tudja, milyen az, hogy be kell járni, hogyan kell a kollégákkal viselkedni” - magyarázza Istenes Viktória, aki szerint fontos, hogy a pályakezdő szakemberekben meglegyen a szakmai alázat a munkával és a kollégákkal szemben, és ennek jelét is kell adni. „Ha van lehetőség, akkor kérdezzen a kollégáktól, jegyzeteljen és figyelje meg, hogyan működik a rendszer, amelybe frissen bekerült” - teszi hozzá.

Hogyan tovább?

De mi a helyzet akkor, ha az első időszakban nem azt kapja valaki a munkahelyétől, amire számított?  „Ezt kétféleképpen lehet kezelni. Ha az ember középtávon gondolkozik, akkor érdemes egy kicsit félretenni az elvárásokat, és elfogadni, hogy mivel ő az új ember, és nem feltétlenül ismer minden munkafolyamatot, lehetséges, hogy nem fog elsőre olyan felelősségteljes feladatokat kapni. Ezt az időszakot ki kell várni” - magyarázza a HR-tanácsadó, aki szerint ha hónapok után sem változik a helyzet, érdemes azzal a kollégával beszélni először, aki hátráltatja a pályakezdőt a betanulásban vagy tudna több és más jellegű, komolyabb feladatot adni.

„Sokszor azért nem kapnak a pályakezdők elsőre nagy felelősséggel járó munkákat, mert nincs idő a betanításukra, kisebb cégeknél ez gyakran előfordul. Ha továbbra sem változik a helyzet, akkor a közvetlen feletteshez érdemes menni és beszélni a helyzetről. A nagyobb cégeknél persze vannak mentorprogramok, így a betanulási fázis is könnyebben megy mind a két fél számára. Egy mentor adott esetben segíthet a betanulásban, a feladatok átlátásában is” - tette hozzá.