Geréby Zsófi, az Urbanlegend alapítója

„„Hét éve rendszeresen bicikliztem a városban, többek közt az egyetemre is bringával jártam, és egyre inkább zavart, hogy sehol semlehet kapni tartós, praktikus, nem mellesleg jól kinéző biciklisruhákat” – mondja Geréby Zsófi, az Urbanlegend biciklisruha-szalon alapítója, aki első kollekcióját még az egyetemen, diplomamunkájához tervezte.

„Ezért úgy döntöttem, hogy megtervezem magamnak. A MOME textilszakán a diplomamunkaként egy női biciklisruha-kollekciót adtam be. Engem mint nőt és biciklistát, többek között az is érdekelt, hogy mi a nők szerepe a bicikli kultúrtörténetében. A női kerékpározás első évtizedei egybeestek a szavazati jogért, a tanulás jogáért és a törvény előtti egyenlőségért folytatott küzdelmekkel - a bicikli pedig segített ebben. A kis részletek, amelyek botrányt keltettek a konzervatív lakosság szemében száz évvel ezelőtt, a napjainkig meghatározó, és vonzó részei a biciklizésnek. A biciklizés fontos hatással volt a női viseletek átalakulására, miközben maga a biciklizés ruhatára nem fejlődött túl a sportruházaton, és ezen igyekszem változtatni.”

Az Urban Legend Kft. megalapításához persze némi szerencse is kellett. „Nem sokkal a diplomamunkám elkészítése után megtudtam, hogy meghirdettek egy startup-pályázatot hallgatóknak. Nemcsak a termékeket kellett megtervezni, de egy üzleti tervet is el kellett készíteni. Egy rövid piackutatás után – kiderült, komoly igény lenne női biciklisruhákra – úgy döntöttem, elindulok” – teszi hozzá.

Zsófi szerint nem biztos, hogy a pályázat nélkül létrehozta volna a céget, előtte ugyanis nem voltak konkrét tervei a márka felépítésére. A nyereményként kapott kétmillió forint lett a cég alaptőkéje, amely azóta saját szalonnal, webáruházzal működik, emellett három budapesti üzletnek szállít. „A vállalkozás elindításakor a bizalom kiépítése és a tőkehiány leküzdése jelentette a legnagyobb kihívást” – mondja, hozzátéve: utóbbihoz rendszerint komoly üzleti tapasztalatra van szükség, márpedig ez az, amiben a kezdő vállalkozók hiányt szenvednek.

„Én elég szerencsés voltam, mivel sikerült megtalálnom egy piaci rést, ami után a brand felfuttatása már nem volt annyira nehéz. A tőkehiány viszont a mai napig problémát jelent, a pályázatkor kapott pénz épphogy elég volt a vállalat beindítására.”

Cziva Gergely, az Artanis Kft. alapítója

„Elsős egyetemista voltam, amikor megalapítottuk a céget. Családi vállalkozásként indult: én főleg informatikai fejlesztésekkel, webfejlesztéssel foglalkoztam, az édesanyám pedig könyvelést vállalt” – mondja Cziva Gergely, a grafikai tervezéssel, szerveroldalak, felhőalkalmazások fejlesztésével, webdizájnnal és keresőoptimalizálással foglalkozó Artanis Kft. alapítója, aki jelenlegi kollégáival az egyetemen ismerkedett meg.

Két volt csoporttárssal egy másik céget is alapítottak, amely mobilalkalmazások fejlesztésével foglalkozik. „Az általunk fejlesztett szoftverek legtöbbje egyedi fejlesztés, a megrendelőkkel együtt készítjük el a számukra megfelelőt” – magyarázza. Az egyetem alatt több versenyen, startup-pályázaton is indult, ezeken leginkább kapcsolati tőkét szerzett. „Pályázaton nem vettünk részt, mindent igyekeztünk saját erőből felépíteni. Szerencsére a megrendelők elégedettek voltak azzal a szolgáltatással, amit nyújtottunk. A pályázatok úgyis korlátoznának minket, és rengeteg adminisztrációt borítanának a cégre” – teszi hozzá.

Czerván Ildikó, a CsoXi Hungary Kft. alapítója

„Az egyik barátnőm nagy kedvence a mák és a csokoládé, de ezt a kettőt együtt – vagyis mákos csokoládét – sehol nem lehetett kapni. Neki készítettük az első táblás csokoládét” – meséli a kezdetekről Czerván Ildikó, a CsoXi Hungary Kft. alapítója, akit az első tábla csoki után egyre több ismerős keresett meg különleges „csokikívánságokkal”. „Az első csokik chilisek, ánizsosak, gumimacisak, szegfűszegesek voltak. Akkor döntöttük el, hogy céget alapítunk, amikor már ismeretlenek és cégek is érdeklődtek nálunk” – teszi hozzá.

A siker titka? Hogy nincsenek határok. „Bármilyen csokoládét elkészítünk, volt már olívabogyós, sült csirkés, burgonyás, virágos csokoládé is, több ezer félét készítettünk az elmúlt években”. A cég alacsony árakkal és különleges csomagolással próbál kitűnni – utóbbinál nemcsak arra figyelnek, hogy a vevő úgy érezze, „valami újat kap”, hanem arra is, hogy a becsomagolt csoki 40 fokban se olvadjon meg.

Az indulás így sem volt zökkenőmentes. Bár Ildikó a főiskolán gazdálkodást és menedzsmentet tanult, „de egy üzlet beindításához valódi tudás kell, ezt pedig csak akkor lehet megszerezni, ha már túl vagy kisebb-nagyobb kudarcokon”. „Nehézségek voltak bőven, és még mindig akadnak újabbak. A mi országunk nem az a hely, ahol segítik az induló vállalkozásokat. Kevés pályázat van, és azokhoz sok önrész kell. Egy jó ötlettel csak úgy nem lehet elindulni – kell hozzá tőke és rengeteg kitartás, küzdelem és bátorság” – magyarázza.

Rajnai Richárd, a Kötéltechnika Kft. alapítója

Családi vállalkozást élesztett fel Rajnai Richárd, a Kötéltechnika Kft. alapítója, akit 2012-ben az év fiatal vállalkozójának választottak. „Végzős voltam a Dunaújvárosi Főiskola gazdálkodási szakán, amikor döntenem kellett. Vagy elmegyek brókernek egy nagyobb céghez, vagy saját vállalkozásba kezdek. Édesanyám korábban működtetett egy kötél- és hálógyártással foglalkozó kisvállalkozást, ezért úgy döntöttem, ezen a területen próbálom magamból kihozni a maximumot” – mondja.

Richárd fél évig teljesen egyedül dolgozott, első termékeit kézzel készítette. „Az első év mindig kínszenvedés, az csak a munkabefektetésből áll. Lélekben dől el, végig tudja-e csinálni az ember, hosszú távon viszont megéri”– mondja. Az újdonságot a megszűnt családi vállalathoz képest az új üzlet- és marketingpolitika jelentette: „A kötélgyártással kapcsolatos tapasztalatokat párosítottam a főiskolán tanultakkal. Rájöttem, hogy az emberek nem cégeket, hanem terméket keresnek. Elsősorban az interneten kezdtem hirdetni, a termékeknek tematikus oldalakat hoztam létre.”

A vállalkozás gyorsan növekedett, ma már tíz embert foglalkoztatnak, az alapanyag gyártását gépek végzik, csak a feldolgozás zajlik kézi erővel, manufaktúra jelleggel, és megrendelőből sincs hiány. „Bátorítjuk az alkalmazottakat, hogy legyenek saját ötleteik, prémiumot kapnak, ha növelni tudják a hatékonyságot. Egyik alkalmazottunk például kitalált egy módszert, amivel sok időt meg tudtunk spórolni: amikor szintetikus szálakat kell vágni, a levágott végeket le kell égetni, amire ollót és öngyújtót használtunk. Egyszer az egyik ember beszerzett egy állatorvosi érvágót, ami egyszerre vágja és le is égeti a szálakat. Az eszközt azóta a kötéltechnikus Jedi-kardjának hívjuk” – magyarázza, hozzátéve: ha valaki olyan terméket vagy szolgáltatást kínál, amivel egyetlen magyar cég sem foglalkozik, érdemes belevágni a vállalkozásba, „az emberek egy részében ugyanis van egyfajta patriotizmus, a magasabb ár ellenére is a hazait választják”.