A középszint történelem érettségi hivatalos megoldását itt találjátok.

Itt van az emelt szintű töriérettségi hivatalos megoldása.

Problémás feladatok: ezeket a válaszokat fogadják el

Az első rész feladatsorait és nem hivatalos megoldásait itt tudjátok megnézni.

13. feladat

(Megjegyzés: A kérdés a patrimoniális királyságra vonatkozik, viszont a forrás már abból az időből származik amikor az uralkodó eladományozta földjei jelentős részét és az adományozásokért cserébe hűbéri szolgálatot kért a vazallusaitól.)

A IX. századi Európában, a fénykorát élő frank birodalomban a korai és az érett középkor határán, az állam élén álló uralkodó rendelkezett szinte az összes földbirtokkal. A hatalom alapja a földbirtok volt az uralkodó pedig a hozzá kötődő személyeknek hűségért és katonai szolgálatért cserébe földbirtokot adományozott. Így az önálló nagybirtokok sokasága jött létre. Ezeket uradalmaknak nevezzük, és a gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. Az uradalom (dominium), a feudális rendszerek birtokszerkezetének jellegzetes eleme: több, általában összefüggő, de külön kezelt birtoktestet (majort) magában foglaló, egy személy tulajdonában és egységes vezetés alatt álló birtok.

Ebben az időszakban a gazdaság súlypontja a városokból a falvakra helyeződött, az uradalom központja pedig az udvarház volt. Az udvarház a többi épülettől eltérően nagyobb méretű, általában kőből épült, innen irányították az uradalom gazdasági működését, körülötte pedig a fából készült gazdasági épületek álltak.  A földbirtokos gazdasága kisüzemi termelésen alapuló nagygazdaság volt, mert a munka a földeken és a  paraszti üzemekben (malmokban, sörfőző házakban) folyt, amelyek betagolódtak az uradalom szervezetébe. Az ipari tevékenység kezdetleges volt (lakatosokat és más mesterséget űzőket nem találtak az összeírók), főleg a mezőgazdasági termékek feldolgozására szorítkozott (malom, sörfőző). A földek egy részét a jobbágyok megkapták használatra, ezért terményadóban fizettek, másik része pedig a földesúr saját kezelésében volt (majorság), amelyet a jobbágyok robotmunkájával műveltetett meg. A földesúri monopólium azt jelentette, hogy bizonyos tevékenységeket csak az ő engedélyével lehetett végezni (búzaörlés-malom, sörfőzés). A jobbágyok időszakonként kisebb ajándékokkal kedveskedtek a földesúrnak (banalitások).

14. feladat

Az 1945-ben létrehozott ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete, az alapítás 1945 június 26-án történt San Francisco-ban, 51 alapító ország, székhelye New York) a háborúban győztes nagyhatalmak kezdeményezésére  alakult meg, abból a célból, hogy a nemzetközi együttműködés révén megelőzzék a háborúkat és lehetőség nyíljon az országoknak az egymás közötti problémák megtárgyalására.

Legfontosabb szerve a Közgyűlés, ahol minden ENSZ tagállam képviselteti magát, feladata az ENSZ alapelveinek megfelelően a párbeszéd biztosítása a tagállamok között, ügyek megvitatása, alárendelt szervek ellenőrzése és felügyelete, ajánlások megfogalmazása. A másik legfontosabb szerve a Biztonsági Tanács, feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, határozatai az összes tagállamra vonatkozóan kötelezőek, fegyveres alakulatok felállítását és helyszínre rendelését is megvalósíthatja.  A 15 tagú testület öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió – 1992-től Oroszország – és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van, a maradék 10 tagot kétéves periódusokra választják. A biztonsági tanács állandó tagjai a II. világháború győztes hatalmai, akik hidegháború alatt többször álltak szemben egymással (elsősorban a Szovjetúnió és az USA), illetve a vétójog alkalmazásával több alkalommal akadályozták meg a másik fél terjeszkedési, befolyásszerzési politikáját.

15. feladat

A magyarság (a forrás türkökként említi) 840-850 között érkezett Etelköz (a Dnyeper és az Al- Duna közötti terület) területére. Nem volt ismeretlen számukra a Kárpát medence, hiszen már 862-ben is behatoltak seregeik a frank birodalomba és ekkor áthaladtak ezen a területen is. Ez a hely megfelelt a magyarok akkor életformájának, ráadásul könnyebben volt védhető, mint Etelköz.

A frank, bolgár és moldva fennhatóság alatt álló területek gyér lakosságúak voltak, amelyeket nagyobb ellenállás nélkül meg lehetett hódítani. A magyar seregek gyakran vettek részt egy-egy szomszédos nép hívására háborúkban. 892-ben Arnulf keleti frank uralkodó szövetségeseként harcoltak a morva Szvatopluk ellen. 894-ben VI. (Bölcs) Leó bizánci császár hívására a bolgár Simeont támadták meg Árpád fia, Levente vezetésével. Szintén ebben az évben Szvatopluk hívására vonultak hadba a frankok ellen. Ezek a csapatok azonban nem tértek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén maradtak, tudatos terv alapján készítették elő a magyar törzsszövetség átköltözését. 895 tavaszán hozzájuk csatlakozott a magyar fősereg Árpád vezetésével. A sereg a Vereckei-hágón át jött be az országba, de a nép zöme még Etelközben maradt. Azonban ők sem időzhettek sokáig, mivel a nyakukon voltak a besenyő hadak.

A besenyők Simeon kérésére megtámadták a szálláshelyeiken maradt magyarokat, Így az ott élő magyaroknak menekülniük kellett (mivel nem volt jelen fő seregük), ráadásul út közben még a bolgár sereg is rájuk támadt mielőtt a Kárpát-medencébe juthattak volna az erdélyi hágón át. 895-ben a Dunától keletre eső területek magyar kézre kerültek, a Kárpát-medence elfoglalása pedig 902-ig tartott (honfoglalás)

16. feladat

Luther Márton 1517 október 31-én függesztette ki az egyház megújítását szolgáló tételeit a Wittenbergi vártemplom kapujára (a reformáció kezdete) A 16. század közepére a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével a reformáció Magyarországon is elterjedt, ahol kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás (evangélikus prédikátor) munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Méliusz Juhász Péter (debreceni református püspök), Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a Királyi Magyarország területén pedig Sylvester János és Károli Gáspár vizsolyi biblia voltak. Az unitárius vallás leghíresebb hirdetője a kolozsvári Dávid Ferenc volt.

A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a katolikus Habsburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A protestáns (tiltakozni szóból, a reformáció alatt a katolikusokkal szembeforduló egyházak közös elnevezése) irányzatok a nemzeti nyelven folytatták le a szertartásaikat, mellyel hozzájárultak a magyar nyelv  és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is (bibliafordítások). Iskolákat, kollégiumokat (Pápa, Sárospatak, Debrecen) és nyomdákat (kiadványok, prédikációk nyomtatása) hoztak létre amelyek segítségével Az új irányzatok elterjedésének további okai:  II. Miksa idején sok lutheránus dolgozott az országos hivatalokban; a cuius regio, eius religio elvének elfogadása: akié a föld azé a vallás, tehát a földesúr áttérése a területén élők áttérését eredményezte; a protestáns hittérítők felkészültsége; az olcsó, külsőségektől mentes egyház szimpatikusabb volt, mint a hívektől eltávolodott katolikus.

Erdélyben János Zsigmond fejedelem szintén a reformáció hívévé vált, és a kálvinizmus Erdélyben az államvallás rangjára emelkedett. Az erdélyi szászok megtartották a lutheránus (evangélikus) vallást, A székelyek és a magyar nemzetiségű protestánsok pedig csatlakoztak a kálvini reformációhoz. A magyarok egy kisebb része főleg Kolozsvár könyékén a reformáció radikális irányzatát képviselő új csatlakozott. Hosszú viták után az 1568-as tordai országgyűlés négy hivatalos felekezetet ismert el: a kálvinista, a lutheránus, a katolikus és az unitárius vallásokat (az ortodox románok vallása kimaradt). Ez az esemény volt a vallásszabadság legelső törvénybe iktatása a világtörténelemben.

17. feladat

Széchenyi István 1791-1860 között élt és a magyarországi polgári átalakulás híve volt. Reformprogramja a Hitel (1830) a Világ (1831) és a Stádium című művekben kerül kifejtésre.

A reformprogramból az első a Hitel megteremtése Magyarországon, mindez az ősiség (1351- a nemesi birtok elidegeníthetetlen) eltörlésével valósítható meg, hiszen ha a nemesi birtokot nem lehet megterhelni, akkor kölcsönt sem lehet rá felvenni. A birtokok fejlesztéséhez azonban hitelre (pénzre) van szükség. A fiscalitas (kincstárra háramlás eltörlése) a szabad örökösödés bevezetése miatt fontos, míg a birtokbírhatás joga azt eredményezi, hogy mindenki szerezhet, vásárolhat földet.

Mindezek olyan jogi átalakulást eredményeznek amelyek révén a gazdasági viszonyok területén a feudális jogrendet felváltja polgári jogrend. Ennek egyik alapvető tényezője, hogy a törvény mindenkire vonatkozik, a törvény előtt mindenki egyenlő, legyen az nemes, vagy „nemtelen”.

A jogok kiszélesítésével párhuzamosan a kiváltságok is csökkennek Széchenyi elképzelése szerint: a nemesek adómentessége megszűnik, hiszen hozzájárulnak a vármegye és az Országgyűlés működésének költségeihez, mindezzel megszűnik a több évszázados nemesi adómentesség. A jogkiterjesztés révén az ország lakosaiból felelősséggel tartozó polgárok lesznek, akik politikai érdekeikért felléphetnek a nyilvánosság révén. Nagyobb politikai átalakulást nem képzelt el ekkor, sőt majd kifejezetten ellenzi Kossuth ilyen irányú megszólalásait.

18. feladat

Az április törvények 1848-ban új alkotmányt teremtettek Magyarországon, amely így feudális jogrendű országból polgári berendezkedésű országgá vált 1848. április 11-én az uralkodó szentesíti az Áprilisi törvényeket. Az áprilisi törvényekben megtörténik a Feudalizmus lebontása - ősiség eltörlése, tized eltörlése, úriszék eltörlése, úrbéri terhek és szolgáltatások eltörlése.
A Polgári állam felépítése
- önálló, felelős Magyar Kormány (Batthyány vezetésével ápr. 7.)
– népképviseleti országgyűlés Pesten
– 3 évenkénti, általános, titkos választás
– közteherviselés
– bevett vallások egyenjogúsítása
– sajtó és szólásszabadság

Az uralkodó közös, de az ügyek önállóak, a külügyről és a közös védelemről nem rendelkezik, emiatt fegyveres konfliktusra kerül sor 1848-ban.

Az 1867-ben alkotott kiegyezés (a magyar fél részéről Deák Ferenc a kezdeményezi) az április törvények (választójog, országgyűlés) és a Pragmatica Sanctio (közös védelem, közös uralkodó) alapján szabályozza a birodalom működését. Ez gyakorlatilag egy kompromisszum a birodalom két legnagyobb nemzete között, ami lezárja a 1848-49-es forradalom és szabadságharc után kialakult konfliktusos viszonyt.

Eszerint a két ország közös uralkodóval bír, egymástól elválaszthatatlan, közös védelemmel és bizonyos területeken közös ügyekkel rendelkezik (külügy, hadügy és az ezekre fordítandó pénzügy). A közös költségvetés megállapítása a delegációk feladata.A közös ügyeket  ún. delegációk felügyelik, amelyek üzenetváltással kommunikálnak egymással (60-60 fő) nem ülésezhetnek együtt, így nem olvadhatnak közös parlamentté. A két országnak külön parlamentje van, amelyek ellenőrzik a minisztereket (felelős kormány). Az uralkodó a végrehajtó hatalmat a kormányon keresztül gyakorolja. Az uralkodónak különleges jogköre az előszentesítés joga, vagyis törvényjavaslatot csakis az ő jóváhagyásával lehetett benyújtani.

Hozzá kapcsolódnak a kiegészítő törvények a gazdaságról-egységes vámterület, a nemzetiségekről, amelyek alapvetően meghatározzák 1918-ig a birodalom működését.

19. feladat

Magyarország demográfiai viszonyait illetően az 1980-as években történt meg a fordulat. Addig a magyar népesség fokozatosan növekszik a természetes szaporodás révén (a születésszám magasabb mint a halálozások száma). A demográfiai fordulat elsősorban a gazdasági tényezőkkel magyarázható (többletmunka szükségessége , leterheltség növekedése a jövedelmi viszonyok megtartásához, bizonytalanság a munkahelyi viszonyokat illetően).

Alapvető probléma, hogy az 1960-70-es évek családtámogatási juttatásait (gyes, gyed) a Kádár-rendszer a 80-as évekre már nem tudta hasonló szinten biztosítani, a pénz elértéktelenedett, azaz vásárlóereje csökkent. A  fogyasztói szemlélet előtérbe kerülése és a szülések későbbre időzítése is szerepet játszik a demográfiai fordulatban. A rendszerváltás óta ezek a folyamatok felerősödtek, viszont a népességszám a bevándorlás miatt mégsem csökken olyan jelentős mértékben. Mindez egy elöregedő társadalmat eredményez amely sok problémát vetít előre (nyugdíj, intézmények működtetése, gazdasági növekedés stb.)

Fontos a táblázat használata, az adatok  példaként való ismertetése

20. feladat

Címszavakban az okok:
Alacsony iskolázottság, kedvezőtlen szocializációs minták,  hagyományos roma szakmák megszűnése, a családokban a hátrányok újratermelődése, faji előítéletesség, többségi társadalom normáihoz való nehezebb alkalmazkodás, rossz lakhatási körülmények.

További ok, hogy régebben a cigányok azokban a gazdasági ágakban találtak munkát, amelyek a válság idején tönkrementek (pl. bányászat, kohászat, építőipar). A különbség és a távolság cigányok és nem cigányok között az iskolázódásban is növekedett. Óvodába országosan a gyermekek 88 százaléka jár, míg a cigány gyermekeknek pedig kevesebb, mint fele. A  cigány fiatalok többsége (csaknem 60%) elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de nagy részük csak később, mint a nem roma kortársaik. A 8 általános után jelentős részük nem tanul tovább, ők is csak az alacsonyabb presztízsű és kisebb jövőbeni munkalehetőségekkel kecsegtető szakiskolákban. A 8 általános után a roma pályakezdő fiataloknak csak 44 %-a tud munkába állni, a többiek munkanélkülivé válnak. 

Az ország legelmaradottabb területein élnek, azokon a településeken is a település határán kívül, ill. elkülönített rossz infrastruktúrájú telepeken. A rendszerváltás óta ez a csoport van leginkább kiszolgáltatva a munkaerőpiacon. Csak a gyermekvállalásból származó juttatások biztosítanak biztos jövedelmet a családnak, ez együtt jár a magas gyermekvállalási kedv, viszont olyan rosszak az életkörülményeik, olyan alacsony életszínvonalon élnek, hogy jelentős részük nem éli meg az öregkort (magas a középkorúak elhalálozási rátája).