Azon agyalni, hogy mégis meg kellett volna változtatnotok a szakok sorrendjét. Most már úgyis mindegy. Egyébként pedig jövőre akár szakot is válthattok, és még fizetnetek sem kell.

Félóránként újraszámolni a pontjaitokat. Hacsak nem szereztetek hirtelen egy új nyelvvizsgát. Inkább próbáljátok ki pontszámító kalkulátorunkat.

Azon aggódni, hogy ha nem kerültök be, vége az életeteknek. Egyrészt még ott van a pótfelvételi, másrészt az egyetem helyett vagy előtt számtalan dolgot csinálhattok. Például önkénteskedhettek, vagy elvégezhettek egy OKJ-s tanfolyamot.

Egyedül várni a ponthatárokat. Ha nem is mentek a Pont Ott Partira, legalább legyen körülöttetek néhány barát, akikkel majd együtt örülhettek/szomorkodhattok.

Félni az ismeretlentől. Jó eséllyel a következő néhány év lesz életetek legjobb időszaka. Inkább nézzetek már most utána, hogyan hozhatjátok majd ki belőle a legtöbbet: gólyatábor, egyetemi klubok, szakkollégiumok, menő professzorok, kollégium - ez kell nektek.

Azon görcsölni, hogy nem lesz elég magas a pontszámotok. Legfeljebb szereztek még egy nyelvvizsgát/emelt szintű érettségit, és jövőre újra megpróbáljátok.

Azon aggódni, mihez fogtok kezdeni a diplomátokkal. Ha azt választottátok, ami tényleg érdekel, biztos jól döntöttetek. Egyébként is, hol van az még?

Egész nap görcsölni. Nyár van, inkább olvassatok el ötven jó könyvet, menjetek strandra ingyen, vagy nyaraljatok olcsón.