A 15 éves diákok mintegy fele ideges és feszült lesz, ha a telefonja nincs a közelében. Holott a telefonhasználat amellett, hogy a tanulmányi teljesítményükre is negatívan hat, a mentális egészségüket is megterheli - derül ki a több mint 70 országban végzett, több millió 15 évest vizsgáló PISA-felmérés friss adataiból.

Míg az idősebbek körében még mindig a Facebook a legnépszerűbb közösségi oldal, addig a fiatalabbak körében már évekkel ezelőtt átvette a helyét a Messenger, az Instagram, majd a TikTok.

A friss PISA-felmérés szerint ezek annyira fontos szereplői a diákok életének, hogy a magyar 15 évesek körülbelül fele még tanulás közben sem kapcsolja ki a közösségi alkalmazások értesítéseit, sőt, 40 százalékuk akkor sem, amikor alszik, vagy amikor éppen tanórákon van. Ennek egyik oka az attól való félelem, hogy lemaradnak valami fontosról, a másik pedig az unalom.

TikTokkal az unalom ellen

"A TikTok három fő motiváció mentén képes fontossá válni egy gyerek számára: eltünteti az unalom lehetőségét, javítja a hangulatot, és lehetővé teszi az énkifejezést. Az alkalmazás rövid videóinak végtelen pörgetése lehetővé teszi számukra, hogy elszakadjanak a valóságtól, amivel szembesülniük kellene" - írja a frissen megjelent, Hol a boldogság mostanában? című könyvében Tari Annamária pszichoanalitikus.

A szakember szerint a korábbi generációk számára az unalom jelensége nem volt ismeretlen, mert ha esett az eső, vagy valami miatt nem engedték el őket a barátaikhoz nem volt más lehetőségük, mint feltalálni magukat és olvasni, rajzolni, vagy csak kifelé meredni az ablakon és unatkozni. Ráadásul az unalom olyan állapot, amely növeli a kreativitást, serkenti az asszociatív gondolkodást, mert arra késztet, hogy kitaláljunk valamit. Ezzel szemben a mostani gyerekek számára ott van az internet és a TikTok, így valamilyen hasznos, vagy éppen haszontalan, de legalább offline cselekvés helyett azzal töltik az időt, hogy perceken, vagy órákon keresztül videókat pörgetnek, amelyek ráadásul gyakran nem is felelnek meg a valóságnak, sőt a memóriára és a figyelemre is rossz hatással vannak.

A Social Media Psychology nevű oldalon megjelent, TikTok is killing your brain, one short-form video at a time című cikkben például azt írják, hogy a tizenöttől harminc másodpercig tartó videók végtelen nézegetése úgy csökkenti a figyelmet, ahogy egyetlen más médiatípus sem. Általa ugyanis sérül a rövid távú memória és a koncentrációs képesség is.

Az pedig szinte már köztudott tény, hogy a közösségi média a testképre is rossz hatással van, és olyan stressznek teszi ki nemcsak a fiatalokat, de az idősebbeket is, ami a való életben nem, vagy más formában történne meg.

Bár a felmérésben az online zaklatásra nem térnek ki, a kutatásból kiderült, hogy Magyarországon a 15 éves tanulók 8 százaléka számolt be arról, hogy nem érzi magát biztonságban az iskola olyan közös tereiben, mint a folyosó, büfé vagy mellékhelyiség, 5 százalékuk pedig a saját osztálytermében, sőt, a 15 évesek 7 százaléka az iskolába menet sem. Ha pedig ez valóban így van, joggal feltételezhető, sőt, kutatások, és sajnos a valóság is azt bizonyítja, hogy a zaklatás az iskolából kilépve, az online térben folytatódik tovább, gyakran durvább módon, mint a valóságban.

"Online szabadon kifejezhetjük negatív érzelmeinket, szenvedélyeinket és késztetéseinket. Kevéssé kell félni megtorlástól, szankciótól, amivel a szuperego egyébként büntetne minket a való életben. Nincs törvény vagy erkölcsi támpont" - szerepel a korábban már említett könyvben, amiben a szerző hozzáteszi, hogy

a net olyan hely, ahol éretlenek lehetünk, függetlenül attól, hogy ki hány éves.

Nem ritkán látni például a közösségi oldalakon olyan bejegyzéseket, amik alatt szinte gyöngysorszerűen gyűlölködnek az emberek, legyen szó egy politikai tartalmú cikkről, egy celeb fotójáról, valakinek a véleményéről, vagy gyakran egy teljesen ártatlan dologról. A szakember szerint ugyanakkor, míg ez a fajta nyílt konfrontáció és az, hogy egyébként teljesen ismeretlen személyek "esnek egymásak" az interneten inkább az idősebb, 45-75 év közötti korosztályra jellemző (iskolai végzettségtől függetlenül), a 30 év alattiak jellemzően nem szállnak be a kommentháborúzásba.

"Nagyon sokszor azt látjuk, hogy a vitát elindító eredeti pontról leszakadva az agresszió önálló életet kezd élni és egyszerűen a csoportdinamika pszichológiai jellemzői fognak megjelenni. Lesznek centrális személyek, lesznek a holdudvarba tartozók, és lesznek olyanok, akik kívülről csak hallgatnak, és ahogy egyre inkább gömbölyítik a fonalat, elkezd mindenki törekedni arra, hogy egyre inkább hasonlítson a centrális személyre"

- magyarázza Tari Annamária, hozzátéve, hogy az ebben a virtuális közegben egyre inkább feloldódó önkontrollal elkezd előjönni egy olyan stílus, amit egyébként a valóságban védenek azok a morális határok, amiket egyébként az illető a saját személyiségére igaznak és valódinak hisz.

Felmerül azonban a kérdés, hogy az online térben ez vajon miért nem történik meg, hiszen a sokszor kép nélküli, álnévvel vitát szító "trollok" között sokan a nevüket, arcukat, és a profiljukon megtalálható adatokat (foglalkozás, munkahely, iskolai végzettség) felvállalva keverednek indulatos online vitákba, amiket gyakran látnak az ismerőseik, családtagjaik. A nyugati országokban egyre inkább elterjedt szokás az is, hogy a munkáltatók is átnézik a hozzájuk jelentkező potenciális munkavállalók profiljait. Ha pedig azt látják, hogy a személyesen nagyon is elbűvölő, megnyerő, egyébként jól képzett személy az interneten vállalhatatlan, alpári stílusban kommunikál, egyszerűen nem alkalmazzák.

A pszichológus szerint ennek a viselkedésbeli torzulásnak több oka is van: az egyik, hogy az online térben az érzelmek gyorsabban előjönnek, és hamar megjelenik egyfajta nárcisztikus jellemvonás is, főleg akkor, ha esetleg egy másik kommentelő számon kéri, kifogásolja az illető modorát, stílusát vagy mondanivalóját. A másik pedig, hogy azok az emberek, akiknek a való életben is egy túlhajszolt, feszített, problémákkal teli életük van, boldogan nyúlnak az internet kínálta lehetőségekhez, ami tulajdonképpen az indulatok levezetésének egyfajta csatornája.

A csendes generáció

Ezzel szemben a Z-generáció és a náluk fiatalabbak nem így vezetik le az indulataikat. Nem hiába mutatnak rá kutatások is arra, hogy ők az úgynevezett "csendes generáció", akik a napi ügyekhez - legyen szó politikáról, gazdaságról, iparról vagy a globális felmelegedésről - nagy számban nem csatlakoznak és nem fejtik ki a véleményüket, pláne nem nyíltan. Rájuk inkább az jellemző, hogy a saját közegükben, zárt csoportokban, az őket személyesen érdeklő, gyakran könnyedebb témákról, mint például a divat és a zene társalognak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne fordulna elő közöttük is az a fajta moderálatlan kommunikáció, ami az idősebb korosztály esetében. A különbség annyi, hogy a fiatalok haragja gyakran kifejezetten egy személy, és nem egy adott téma vagy jelenség ellen irányul.

"A bullying (zaklatás, bántalmazás) jelenségében a fiatal generációk érzelmi bizonytalansága, izoláltsága és rossz érzései jelennek meg. 15-25 éves kor között, ha nincs elég élő, szociális kapcsolatuk, ahol tényleg valódi érzelmi kötelékek vannak -  és nem csak az, hogy csak bemennek a munkahelyükre vagy az iskolába, ahol egyébként lehet, hogy nem is kedvelnek senkit -  az érzelmi közelség hiánya kitermel egy sokkal érdesebb stílust, és ekkor látjuk azt, hogy kíméletlenebbek tudnak lenni egymással" - mondja a szakember, aki szerint a mesterséges intelligancia térnyerésével ez a fajta kegyetlenség csak még veszélyesebb lehet.

Ennek egyik kifejezetten aggasztó eszköze például a deepfake, vagyis olyan manipulált fotó, vagy manapság akár már videó is (például bosszúpornó), amin valaki úgy szerepel, hogy arról gyakran nem is tud, a beleegyezését pedig pláne nem adta hozzá, az arcát a tudta nélkül, az AI segítségével montázsolták rá, mindezt olyan hiperrealisztikus módon, hogy fel sem tűnik, hogy a látottak nem a valóságot tükrözik.

Arról nem is beszélve, hogy az emberi kapcsolatok hiányát is egyre többen igyekeznek a mesterséges intelligenciával pótolni.

Van visszaút?

Bár a technológia fejlődését aligha lehet megakadályozni, Tari Annamária szerint a 2020-as lezárások és a koronavírus-járvány rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos az offline világ és a valós emberi kapcsolatok, és hogy sokszor milyen jóleső dolog emberek között sorakozni egy gombóc fagyiért és közben egymással beszélgetni ahelyett, hogy csak pötyögünk, lapozunk, pörgetünk, és egymással chatelünk vagy gyűlölködünk az online térben.

A fiatalok körében erre leginkább azok a középiskolások és fiatal felnőttek emlékeznek, akiket érintett az online tanulás. Azok számára azonban, akik esetleg már elfelejtették, hogy milyen volt a közvetlen családtagjainkon kívül másokkal is valós kapcsolatot teremteni, kiemelten fontos a telefonozás és az internethasználat mennyiségének korlátozása, és hogy ne jussunk el addig, hogy ezek nélkül ne tudjuk, hogy "kik vagyunk és hol a helyünk a saját életünkben."

"Korlátokkal és kritikai szűrővel felvértezve még menthetjük a menthetőt" - zárul a kötet.