Nyelvcserés támadás: mire jó a közösségi nyelvoktatás?

Spontán angolóra péntek este valamelyik budapesti romkocsmában? Erasmusos nyelvlecke magyarórákért és/vagy idegenvezetésért cserébe? Ki mondta, hogy a nyelvtanulás pénzbe kerül?

  • Eduline
Shutterstock

„2009. január 25-én, a januári ausztrál nyárban, egy szál rövidgatyában, a verandán bepötyögtem az első szavakat, és elindítottam a blogot, amelynek az volt a célja, hogy dokumentálja, ahogy megkísérlek megtanulni öt év alatt öt nyelven, elfogadható kommunikációs szinten” – meséli Kőrösi Bálint, az Öt év – öt nyelv blog alapítója és szerzője, aki az elmúlt években több ezer embernek segített tanácsaival, ma pedig már előadásokat is tart.

Bár a nagyratörő terv – határidőre – nem jött össze, a kísérlet mégsem vallott kudarcot: a megrögzött nyelvtanuló ma már anyanyelvi szinten beszél angolul, megértette az orosz nyelv alapjait, beszél spanyolul, kínaiból már vizsgát is tett, és megtanult németül kommunikálni. És nem úgy tűnik, hogy abbahagyná a kísérletezést a különféle módszerekkel és nyelvoktató anyagokkal – kipróbált már különleges szótanulási technikákat, ingyenes és fizetős appokat, podcastgyűjteményeket, és persze a nyelvcsere sem maradt ki.

Mire jó a nyelvcsere?

Nyelvcsere, vagyis language exchange. Így hívják a nyelvtanulás egyik leghatékonyabb és – nem mellékesen – legolcsóbb módszerét. A nyelvtanárral vagy önállóan, tankönyvekből, szótárakból vagy nyelvoktató oldalakról elsajátított nyelvtani szabályok és kifejezések használatát be kell gyakorolni, ehhez pedig nem a nyelviskola az egyetlen megfelelő helyszín: a language exchange hívei kávézókban, kocsmákban, idegen nyelvi klubokban, egyetemeken, könyvtárakban, na meg a nyelvcserére specializálódott közösségi oldalakon is gyakorolnak. Teljesen ingyen.

A forgatókönyv mindig ugyanaz. Két különböző anyanyelvű ember találkozik egy-két órára, és egy kávé mellett mindenféle témákról beszélgetnek, eleinte az egyik, majd a másik fél anyanyelvén. „A nyelvcsere nagy előnye, hogy így az igazi nyelvvel lehet megismerkedni, nem pedig egy mesterséges, vizsgaszagú valamit sajátítunk el” – magyarázza Kőrösi Bálint, aki az elmúlt években sokszor használta ezt a módszert. Azt mondja, két fontos szabályt érdemes betartani: mindkét nyelv gyakorlására ugyanannyi időt és energiát kell fordítani, vagyis a találkozó felénél mindig át kell váltani egyik nyelvről a másikra, és olyan beszélgetőtársat kell keresni, akivel sok a közös téma. „Rengeteg nyelvcserés partnerrel volt dolgom az elmúlt években, de amikor nem volt közös érdeklődési pont, gyorsan kimerültek az órák a kötelező körök után, egyszerűen nem érdekeltük egymást. Amivel nincs semmi gond, csak úgy nehéz nyelvet tanulni. Az én taktikám az volt, hogy megkerestem tíz-húsz embert, és mindenkinek volt egy-egy óra, utána pedig eldöntöttem, hogy az adott személy érdekel-e engem. A legjobb németes nyelvcserepartnerem például egy amerikai lány volt, mert sokban egyezett az érdeklődési körünk és a véleményünk” – tette hozzá.

Romkocsma, Erasmus, nyelvklub

És hogy hol lehet rátalálni a megfelelő nyelvtanuló partnerre? Körkérdésünkre többen azt válaszolták: ahol Erasmus-ösztöndíjasok vannak, ott nagy valószínűséggel nyelvtanulásra nyitott emberekből sincs hiány, ezért érdemes megnézni az egyetemi hirdetőtáblákat, sőt akár saját, kétnyelvű hirdetést is ki lehet tenni, ahogy a külföldi hallgatókkal foglalkozó szervezeteknél is érdemes érdeklődni. Persze amióta – kis túlzással – fél Európa a budapesti romkocsmanegyedben tölti a péntek és a szombat estét, még könnyebb a dolguk a nyelvtanulóknak.

Aki pedig a szervezett megoldásokra szavaz, több tucat nyelvklub közül választhat. Utóbbi műfaj nem új. A hetvenes-nyolcvanas években is működtek – főként orosz – nyelvi klubok, mára pedig jó néhány újraéledt: több fővárosi és vidéki közösségi házban hetente-kéthetente szerveznek találkozókat nyelvtanulóknak. A beszélgetés témáját a résztvevők vagy a csoport vezetője határozza meg, a lényeg csupán annyi, hogy végig az adott idegen nyelven kell beszélni. A legtöbb helyen nem zárják ki a kezdőket sem, de a csatlakozás előtt érdemes erről információt kérni, ahogy a részvételi díjról is – igaz, a legtöbb közösségi ház beéri a jelképes hozzájárulással.

Cikkünk a Campus Plusz 2015 című kiadványban jelent meg.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

Könnyebb bejutás, ösztöndíj, nagyobb lemaradás: így kerül a hátrányos helyzetű diákok 89 százaléka a szakképzésbe

Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.

Először mértek számítógépes problémamegoldást a PISA-n: mit tud valójában egy jól teljesítő 15 éves?

A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.

@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu

Lépjünk ki a tesztmánia bűvköréből: a három lépés, amivel a tanárok megváltoztathatják a világot

Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.