A 72 éves Gaál Ottó 1974 és 1995 között összesen 27 nyelvből tett közép- és felsőfokú nyelvvizsgát, később pedig kidolgozta saját módszerét, a kreatív nyelvtanulást. A HVG-nek adott interjújában arról beszélt, hogy szerinte a magyar nyelvoktatás túl sok lexikális tudásra épít, miközben kevés figyelmet fordít arra, hogy a diákok valóban használni is tudják a nyelvet.
Gaál szerint a nyelvtanulás lényege nem több ezer szó bemagolása, hanem a nyelvi szerkezetek megértése és biztos használata. „A nyelvtanulás nem bölcsész-, inkább mérnöki munka: szerkezeteket kell felismerni, egyenleteket alkotni, amelyekbe belehelyezzük a megfelelő szavakat.”
Azt mondta, az aktív és a passzív szókincs aránya nagyjából egy az öthöz, vagyis jóval több szót értünk meg, mint amennyit rendszeresen használunk. Szerinte ezért nem a megtanult szavak száma a legfontosabb, hanem az, hogy a nyelvtanuló magabiztosan tudja alkalmazni őket.
Ha én ezer szóval belépek a nyelvvizsgára, de úgy, hogy a megfelelő igét minden módon tudom ragozni, és ahhoz kapcsolni a többi szót, akkor azt a benyomást keltem, mintha ötezer szót tudnék.
Ennek megfelelően saját könyvében is mindössze 150 igére és ezer szóra építette fel az alapokat. Úgy véli, „ezer szóval, jól begyakorolt sémákkal le lehet nyűgözni a vizsgabizottságokat, és az idegen nyelvi környezetet is.”
AI-beszédszimulációval gyakorolhatnak idegen nyelvet a diákok a KRÉTA-ban
A tankönyvek felét kihagyná
Gaál szerint a jelenlegi középiskolai nyelvkönyvek túlzsúfoltak, ezért a diákok sok olyan anyagot tanulnak meg, amelyre a kezdeti szinteken nincs feltétlenül szükség. Úgy véli, a nyelvkönyvek reformja viszonylag egyszerű lenne.
„Kell egy nagy olló, kettévágni a könyvet, és csak a felét tanítani” – fogalmazott és hozzátette, hogy ezt képletesen érti. Szerinte témakörönként kellene csökkenteni a tananyagot, hogy a diákok kevesebb, de biztosabb tudást szerezzenek. Érdekességként azt is elárulta, hogy könyvének ezer szavas alapszókincsét a Szomszédok című sorozat leggyakrabban előforduló szavaiból állította össze, mert szerinte az jól tükrözte a hétköznapi beszélt nyelvet.
A diákok túl keveset beszélnek az órákon
A HVG felidézte, hogy szakértői becslések szerint 600-800 tanóra elegendő lehet egy középfokú nyelvvizsgához, miközben a magyar közoktatásban a diákok az érettségiig 1200-1800 nyelvórán vesznek részt. Ennek ellenére sok végzős mégsem jut el erre a szintre. Gaál Ottó szerint ennek egyik legfontosabb oka, hogy a nyelvórákon a beszéd háttérbe szorul. A diákok előbb írni és olvasni tanulnak, sokat hallgatják a tanárt, miközben kevés lehetőségük van valóban megszólalni.
Azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz.
Úgy gondolja, a beszédet külön készségtantárgyként kellene kezelni, hasonlóan a zeneoktatáshoz, hiszen egyszerre csak egy ember tud beszélni, ezért nagy létszámú csoportokban nehéz elegendő gyakorlási lehetőséget biztosítani.
A szóbeli nyelvvizsgákkal kapcsolatban is más álláspontot képvisel, mint sok nyelvtanár. Szerinte nem az a cél, hogy a tanuló mindenáron beszéljen, hanem hogy kevés, de biztos tudásra építsen, mert ebből később könnyebben fejlődhet tovább. A valódi nyelvtudást pedig nem hétköznapi helyzetekhez köti: „Nem nyelvtudás, ha tudok kérni egy kávét az adott nyelven, az onnantól kezdődik, ha meg tudom nevettetni a taxisofőrt.”
Podcastek, filmek, játékos szókártyák – nyáron a nyelvtanulást vagy a már megszerzett tudás szinten tartását sokkal lazábban is fel lehet fogni. Összegyűjtöttünk néhány módszert és ingyenes alkalmazást, amelyekkel akár észrevétlenül is fejlődhettek.