Pukli István: „A tűzoltás nem azonos az oktatásirányítással”
Az oktatás átalakításának nem az intézményrendszerből, hanem abból kellene kiindulnia, hogy milyen társadalmat szeretnénk.
AFP / Kisbenedek Attila
Arról már korábban írtunk, pontosan milyen gyakorlatokkal valósítják meg itthon az egyébként tiltott szegregációt. Az Abcúg cikke most egészen konkrét példákat is említ az elkülönítésre, amelyet a kormány bár szavakban elítél, a jogszabályi környezet simán lehetővé teszi a terjedését.
Alapvetően szabad iskolaválasztás van Magyarországon, tehát aki nem akarja a körzetes iskolába íratni gyerekét, az kérheti, hogy másik intézménybe járhasson. Pécsen azonban arra lettek figyelmesek, hogy gyakran a hátrányos helyzetű, jellemzően cigány gyerekek is ingáznak, és rosszabb iskolába járnak az otthonuktól távolabb, mintha a saját, körzetes sulijukba járnának, ahova egyébként a törvény szerint fel kéne őket venni – már ha ezt kérik.
Ez a portál szerint úgy történhet, hogy az igazgató - bár nem tehetné meg - lebeszéli a szülőt arról, hogy a körzetükben található iskolába írassák a leendő diákot. Néhány jellemző indok: „Nézze, én felvehetem ide a maga gyerekét, de maga is tudja, hogy ez egy nagyon erős iskola, az itteni követelményeket a maga gyereke biztos nem tudja majd követni”, „Felveszem én szívesen, de szerintem rosszul fogja érezni magát itt a gyereke. Tudja, sok a fizetős program, kirándulások, ezeket maga nem fogja tudni kifizetni, a gyereknek ezért itthon kell maradnia, rossz lesz neki”, Ha elmenne olyan iskolába, ahová inkább olyan gyerekek járnak, mint a magáé, jobban be tudna illeszkedni, jobban is érezné magát”.
Kézdi Gábor közgazdász kutatók vizsgálta a pécsi szegregációs viszonyokat, ahol egyébként az országos átlagnál kisebb az elkülönítés mértéke, és a fenti gyakorlat ellenére is csökken ennek mértéke. Ez szerinte annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben több szegregációt megelőző lépést tett a város, így több osztályt indítottak, ahol erre szükség volt, vagy éppen bezárták a szegregálódó iskolákat.
