Pro: mikor jó döntés?
Az egyetemi gyakorlóiskolákból és az évről évre tíz-tizenötszörös túljelentkezést regisztráló topgimnáziumokból egyenes út vezet a legjobb egyetemekre, ezek az intézmények tarolnak a tanulmányi versenyeken, a diákok tucatnyi szakkör és fakultáció közül választhatnak, a tanári kar pedig felkészült és motivált pedagógusokból áll, akik közül sokan egyetemen is oktatnak − ilyen érvek szólnak az erős, teljesítményorientált középiskolák mellett.
Pszichológusok szerint a „versenyistálló” tökéletes választás, ha egyértelműen az egyetemi továbbtanulás a cél, ha a diák kiemelkedően teljesít az általános iskolában, motivált és érdeklődő, sőt akkor érzi elemében magát, ha kihívásokkal találkozik az iskolában, ha szereti a verseny- és vizsgaszituációt.
Az erős középiskolákban nemcsak a pedagógusok felkészültsége, hanem a közösség húzóereje is sokat lendíthet a tanulók teljesítményén – ez pedig fontos szempont, mert a 14-15 évesek identitását és terveit elsősorban a barátok határozzák meg.
Kontra: mikor nem jó döntés?
Nem mindenkinek tesz jót, ha erős, teljesítményorientált középiskolába kerül − sokan akkor tudnak igazán jól teljesíteni, ha a saját tempójukban tanulhatnak. Ha az iskola nem passzol a diák képességeihez, ha túl nagyok az elvárások, a tanulót folyamatosan kudarcélmények érik, és egyre nehezebben viseli majd a teljesítménykényszert.
Hat- és nyolcosztályos gimnáziumok: kinek való ez az iskolatípus?Érdemes azzal is számolni, hogy az erős gimnáziumokban délutánonként és hétvégenként sem áll meg az élet: a szakkörök, a versenyfelkészítések és a versenyek miatt az ilyen intézményben tanulók kevesebb szabadidővel gazdálkodhatnak.
A cikk a HVG rangsor - Középiskola 2017 című kiadványban jelent meg, a teljes anyagot ott olvashatjátok el - a kiadványt megrendelhetitek a kiadónál.
