A Civil Közoktatási Platform hosszú távú oktatásfejlesztési javaslata alapjaiban változtatná meg a magyar közoktatás működését. A javaslatcsomag több elemével már külön cikkekben is foglalkoztunk az Eduline-on:
A tantervi szabályozásra vonatkozó elképzelések azonban önmagukban is jelentős változást hoznának. A javaslat szerint a Nemzeti alaptantervben és a helyi tantervekben csak a legszükségesebb közös tananyagot kellene meghatározni. A hangsúly a részletes tananyagi követelmények helyett a fejlesztési feladatokra kerülne.
A dokumentum egyértelműen fogalmaz a kerettantervek jövőjéről:
A közoktatásban maradjon meg a NAT „intézménye”, de a lényeges egyszerűsödés miatt kerettantervekre nincs szükség. (…) a NAT műveltségi területeken adja meg a tartalmat, de ne jelöljön ki tantárgyakat.
Vagyis a központi szabályozás továbbra is meghatározna bizonyos közös oktatási tartalmakat és fejlesztési célokat, de az egyes tantárgyak kijelölése már az iskolák feladata lenne.
Ez nem azt jelentené, hogy eltűnne például a matematika vagy a történelem az iskolákból. A változás lényege az lenne, hogy az intézmények nagyobb szabadságot kapnának abban, milyen tantárgyi felosztásban, milyen tanulási egységekben és módszerekkel dolgozzák fel az előírt műveltségi területeket.
A dokumentum a helyi tantervek szerepét is újragondolná: „A helyi tantervek sem adják meg ebben az új szabályozási rendszerben a részletes tartalmakat, de leírhatják a helyi lehetőségek kihasználásának módját, tartalmait, valamint rögzítik az iskolában tanított tantárgyakat vagy a tanulásszervezés tantárgyaktól eltérő, innovatív módjait, az ezekre fordítható idő megjelölésével.”
A NAT ugyanakkor továbbra is meghatározná az évfolyamonkénti iskolai foglalkozásokra fordítható idő felső határát, tehát a központi szabályozás nem szűnne meg teljesen.
Nagyobb szabadság, másfajta tanítás
A stratégia szerint a pedagógusoknak a jelenleginél jóval nagyobb mozgásteret kellene kapniuk a tanítás tartalmának és módszereinek megválasztásában. A részletes tananyag-előírások helyett nagyobb hangsúly kerülne a diákok egyéni fejlődésére, érdeklődésére és képességeire.
A dokumentum szerint a jelenlegi, részletesen előíró tantervi rendszer jelentősen korlátozza a pedagógusok lehetőségeit. A szerző úgy fogalmaz, hogy a tantárgyakat és az óraszámokat központilag meghatározó tervezés „a közoktatásban lehetetlenné teszi a pedagógusok érdemi differenciáló tevékenységét”.
Az új rendszerben az iskolák olyan tanulási modulokat is kialakíthatnának, amelyek a diákok igényeiből indulnak ki, és a pedagógusok, a szülők, valamint a tanulók közötti egyeztetéssel jönnek létre.
A dokumentum ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ehhez önmagában nem lenne elég a NAT és a kerettantervek átalakítása. A pedagógiai szemléletnek is változnia kellene, amit a pedagógusképzés és a továbbképzési rendszer megújításával, oktatáskutatással és új pedagógiai programok kidolgozásával támogatnának.
A hagyományos osztályozás helyett a tanulást segítő, fejlesztő szöveges értékelés – többek között ez is szerepel a Civil Közoktatási Platform (CKP) átfogó oktatásfejlesztési javaslatcsomagjában. A Nahalka István oktatáskutató által jegyzett stratégia szerint az osztályozás mára elveszítette eredeti funkcióját. Azonban a szülők nem feltétlenül örülnek, ha az ötös helyett egy négy-öt mondatos szöveg szerepel a naplóban.
