Radó Péter: Ez a tanév úgy indult el, hogy a NER centralizált oktatási rendszerét működtetik tovább

Radó Péter a Népszavának adott interjújában úgy fogalmazott, a kormányváltás óta „szépen kommunikálható kozmetikai intézkedések”, s noha úgy látja, voltak olyan lépések, amelyeket szükséges volt megtenni, több olyan intézkedés is elmaradt, amelyeket szerinte már az első hónapokban végre lehetett volna hajtani. Például, az egyik legnagyobb problémát annak tartja, hogy az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium még nem épült fel teljesen, a tárcának ugyanis nincs önállóan részleteztt költségvetési sora, emellett még mindig jelentős a szakemberhiány.

Az oktatási tárcának már első lépésben nagy szüksége lett volna egy kutató-fejlesztő intézetre, de ilyet nem hozhattak létre, ezért kínjukban kitalálták, hogy az eddig középirányító szervként működő Klebelsberg Központot alakítják át kutató-fejlesztő intézetté, ami elég nagy marhaság, mert hivatalnokokból nem lehet kutatókat, elemzőket, tantervfejlesztőket faragni

– fogalmazott.

Az oktatáspolitikai szakértő kitért arra is, hogy meglátása szerint az egyik legalapvetőbb probléma a következetes stratégiai kommunikáció hiánya arról, hogyan szeretnék átalakítani a közoktatást. Mint mondta, mivel mostanáig főként olyan intézkedések történtek, amelyek kiépült apparátus vagy jelentős költségvetési forrás nélkül is létrejöhettek, így ezek többsége elsősorban a bizalom erősítését szolgálta, éppen ezért úgy látja, továbbra sem rajzolódott ki, mi a hosszabb távú stratégiai irány.

Azzal kapcsolatban, hogy rendszerszinten továbbra sem egyértelmű, merre tart az oktatáspolitika, példaként említette, hogy Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter nem engedélyezte egy vidéki egyházi gimnázium nyolcosztályos képzésének elindítását, mert az tovább erősíthette volna a helyi iskolai szegregációt. Ezt az elemző helyes döntésnek tartja, ugyanakkor szerinte továbbra sem tudni, milyen rendszerszintű lépésekkel csökkentené a minisztérium a szociális szelekciót és az etnikai szegregációt.

Az egyik legnagyobb bajom a stratégiai hallgatás a minisztérium részéről, valamint az ennek következtében kialakult bizonytalanság. Az oktatási rendszer szereplői így nem tudják, mire számítsanak, nem lehet felkészülni semmire

– nyilatkozta.

Az elemző szerint változatlan lényegében a rendszer

Radó Péter az iskolaigazgatók nagyobb döntési szabadságával és a tankerületi rendszer átalakításával kapcsolatban is kritikusan fogalmazott, ugyanis szerinte valódi decentralizáció egyelőre nem történt. Bár a Klebelsberg Központ középirányító szerepe megszűnt, a tankerületek pedig közvetlenül a minisztérium alá kerültek, az iskolák továbbra sem rendelkeznek saját költségvetéssel és valódi helyi döntési jogkörökkel, ahogyan az igazgatók sem kaptak munkáltatói jogokat. Az elemző ezért úgy látja, hogy az eddigi változtatások nem érintették a rendszer alapjait, vagyis

ez a tanév úgy indult el, hogy a NER centralizált, bürokratikus oktatási rendszerét működtetik tovább.

Hozzátette: ezzel alapvetően lenne baj, ha az oktatásirányítás augusztus elején kijelentette volna, hogy most nincs más választás, egyelőre így lehet tovább működtetni a rendszert. Azonban a szakértő szerint azt is jelezni kellett volna, hogy ebben az időszakban fellépnek a rendszer „vadhajtásaival”, a hatalommal való visszaélésekkel és a korrupcióval szemben.

Radó szerint ahhoz, hogy az oktatás átalakítása ne egymástól elszigetelt intézkedésekből álljon, szükség lenne egy olyan központi „hordozóprojektre”, amelyhez a további reformokat hozzá lehet igazítani, erre pedig szerinte egy új közoktatási törvény megalkotása lenne alkalmas. Ha előre meghatároznák, hogy az új törvény mikor léphet életbe, abból vissza lehetne számolni, mennyi idő áll rendelkezésre a stratégia kidolgozására, a szakmai egyeztetésekre és a szükséges elemzések elkészítésére, valamint arra is, hogy felmérjék, milyen forrásokra és intézményrendszerre lesz szükség.

Szerintem az lenne a jó, ha az oktatási minisztérium azt mondaná, elkezdjük egy törvénymegalapozó stratégia elkészítését, aminek ekkor vagy akkor lesz egy első változata, bemutatjuk, kik dolgoznak rajta, ennek alapján pedig fel lehetne építeni egy cselekvéssort, amelyből arra is lehetne következtetni, négy év alatt hova szeretnénk eljutni. De most még azt sem tudjuk, hogy a jelenlegi oktatásirányítás meddig akar eljutni négy év alatt.

-  fogalmazott.

Az interjúban a történelmi mélyponton lévő rfriss hazai PISA-eredmények is szóba kerültek, amelyek kapcsán az elemző azt mondta, az oktatásban tapasztalható nemzetközi visszaesés mögött nem egyszerűen globális válság, hanem egy „globális alkalmazkodási válság” áll. Szerinte miközben a Covid hosszú távú következményei, a technológiai változások és az egyre intenzívebb online jelenlét számos országban hatással vannak a diákok teljesítményére, a magyar oktatási rendszer különösen nehezen képes alkalmazkodni ezekhez a folyamatokhoz.

Úgy véli, az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon olyan oktatási rendszer alakult ki, amely kevéssé képes az innovációra és a technológiai változások tanulási folyamatba történő beépítésére. Példaként Szingapúrt és Észtországot említette, ahol szerinte a diákok szintén intenzíven használják az online platformokat, az oktatási rendszer azonban megtalálta a módját annak, hogyan lehet ezeket a technológiai változásokat beépíteni.

Radó Péter: A magyar közoktatás ma nincs fejleszthető állapotban

Radó Péter oktatáspolitikai szakértő szerint a magyar diákok romló teljesítménye mögött számos globális folyamat állhat, a hazai oktatási rendszer azonban képtelen megfelelően alkalmazkodni ezekhez.