Fontos, hogy a gyerekek megtanulják felismerni az állatok jelzéseit, tiszteletben tartani a határaikat, és azt is tudják, mikor kell segítséget kérniük egy felnőttől. Arról, hogy hogyan tanítható mindez, és mit tehet a pedagógus, ha azt tapasztalja, hogy egy gyerek bánt egy állatot, dr. Koska Hedvig állatvédelmi szakállatorvossal beszélgettünk.
Korábbi kutatásai szerint a pedagógusok közel ötöde hallott már gyerektől állatkínzásra utaló történetet. Mire érdemes ilyenkor felfigyelni, és mit tehet a pedagógus?
A kutatásom egyik fontos tanulsága, hogy a pedagógusnak meghatározó szerepe lehet az állatbántalmazás felismerésében, hiszen olyan történeteket is hallhat, amelyek más szakemberhez nem jutnak el. Ezért minden ilyen beszámolót komolyan kell vennünk, akár a saját tettéről, akár egy általa látott esetről mesél a gyerek. A legfontosabb, hogy nyugodt, bizalmat ébresztő légkörben hallgassuk meg; hagyjuk, hogy a saját szavaival beszéljen, és kerüljük a sugalmazó kérdéseket, a számonkérést, valamint a megszégyenítést.
Hol húzódik a határ a kíváncsiságból vagy tudatlanságból eredő helytelen bánásmód és a tudatos állatkínzás között? Mikortól értheti meg a gyerek, hogy fájdalmat vagy félelmet okoz?
Ennek megítélésekor a gyerek fejlettségét, ismereteit, szándékát és a történtek körülményeit együttesen kell mérlegelni. Egy kisgyerek azért is megszoríthat túl erősen egy állatot, mert még bizonytalanok a mozdulatai, vagy nem tudja megfelelően szabályozni az erejét. Tudatos bántalmazás esetén már érti, hogy a viselkedése fájdalmat okoz, és szándékosan idézi elő az állat szenvedését. Különösen aggasztó az ismétlődés, az előre eltervezett bántás és az állat menekülésének szándékos megakadályozása. A szándék tisztázása segít eldönteni, milyen támogatásra van szüksége a gyereknek. Az állat biztonságáról pedig minden esetben gondoskodnunk kell.
A fájdalom és a félelem megértése fokozatosan alakul ki, ezért nem köthető egyetlen, minden gyerekre érvényes életkorhoz. Már óvodáskorban tanítható, hogy az állat megijedhet, fájdalmat érezhet, és időnként nyugalomra van szüksége.
A megértést a hétköznapi helyzetekhez kapcsolódó, egyszerű magyarázatok segítik: „Elhúzódott, ezért most abbahagyjuk a simogatást.”
Hogyan taníthatjuk meg egy három–négy éves gyereknek, hogy az állatoknak is vannak határaik, és a simogatás vagy az ölelgetés kellemetlenné válhat számukra?
Ebben az életkorban az egyszerű, következetesen alkalmazott szabályok segítenek a legtöbbet: „Hagyjuk aludni.” „Ha elmegy, engedjük el.” „A búvóhelyén békén hagyjuk.” A felnőtt példája különösen fontos – tehát amikor az állat elfordul vagy eltávolodik, mi is szakítsuk meg a közeledést, és röviden mondjuk el a gyereknek, miért tesszük.
Közben a gyerek érzéseit is elfogadhatjuk: „Látom, még szeretnéd simogatni. A cica most pihenni ment, ezért hagyjuk nyugodtan.” Segíthet, ha felidézünk egy számára ismerős élményt: vele is előfordulhat, hogy éppen nincs kedve az öleléshez. Ez közelebb hozhatja számára az állat helyzetét, miközben a figyelmét az állat tényleges viselkedésére irányítjuk.
Ha a felnőtt biztonságosnak ítéli a helyzetet, kutyánál vagy macskánál rövid simogatás után szünetet tarthatunk, és megfigyelhetjük, kezdeményez-e további kapcsolatot az állat. A mozdulatlan tűrésből még nem következik, hogy jól esik neki az érintés. A szoros ölelést és a lefogást kerüljük. Kisgyerek és állat együttlétéhez folyamatos, figyelmes felnőttfelügyelet szükséges; ennek hiányában biztonságosan el kell különíteni őket.
Milyen jelekből ismerhető fel, hogy az állat fél, terhes számára a közeledés, vagy szeretné, ha békén hagynák? Mely jelzéseket taníthatjuk meg egy kisgyereknek?
A kisgyerekek számára az állat elfordulása, eltávolodása és elbújása a legkönnyebben felismerhető jelzések közé tartozik. Ezekhez rögtön társítsunk egy egyszerű szabályt: ha az állat elfordul, eltávolodik vagy elbújik, ne menjünk utána, hanem álljunk meg, adjunk neki teret, és szükség esetén szóljunk egy felnőttnek.
Kutyánál a test megmerevedése, a fej elfordítása, a hátrahúzott fülek és a maga alá húzott farok is figyelmeztethet arra, hogy kellemetlen számára a helyzet. Sőt, bizonyos körülmények között az ásítás is feszültséget jelezhet. Ilyen helyzetben a morgás már határozott figyelmeztetés arra, hogy hagyjuk békén. A farokcsóválást mindig az egész testtartással és a körülményekkel együtt kell értelmezni. Macskánál a feszes test, a hátracsapott fülek, a farok csapkodása, a fújás vagy a menekülési kísérlet jelezheti, hogy meg kell szakítani a közeledést.
Természetesen egyetlen mozdulatból nem mindig lehet biztos következtetést levonni: az ásító kutya például egyszerűen álmos is lehet. A gyereknek néhány világos, könnyen követhető szabályra van szüksége, a finomabb jelzések értelmezése a felnőtt felelőssége. Már az állat korai jelzéseire reagáljunk, hogy a helyzet ne fajuljon morgásig, odakapásig vagy karmolásig.
Mi a helyzet a madarakkal, hüllőkkel és kisebb állatokkal? Honnan tudhatja a gyerek, hogy például egy csirkének vagy gyíknak fájdalmat okoz?
A gyerekeknek ezért elsősorban azt érdemes megtanítani, hogyan bánjanak kíméletesen az állatokkal, és mikor kérjenek segítséget. Már a találkozás előtt tisztázzuk velük, hogy az állatot nem szorítjuk meg, nem rángatjuk, nem emeljük fel a farkánál vagy a szárnyánál, és nem üldözzük.
Egy vadon élő gyíkot például ott figyeljünk meg, ahol találkoztunk vele. Kisebb állatoknál pedig különösen jó tapasztalat lehet a csendes, érintés nélküli megfigyelés. A lényeg, hogy ne várjuk meg, amíg az állat látványosan jelzi a fájdalmát vagy félelmét: a kíméletes bánásmódot már az első pillanattól biztosítsuk.
Hogyan taníthatjuk meg a helyes bánásmódot azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs otthon állatuk? Mit tehet a pedagógus, ha a családban természetesnek tartják például a kutya folyamatos kikötését?
Az otthoni állattartás hiánya nem akadálya annak, hogy a gyerek megismerje az állatok szükségleteit és megtanuljon figyelmesen viselkedni velük. Rövid videókkal, képekkel, történetekkel és bábjátékkal is közelebb hozhatjuk számára ezeket a helyzeteket. Egy felvételt megállítva megkérdezhetjük: „Mit veszel észre az állaton? Mit tennél most?” Egy mese feldolgozásakor pedig arról is beszélgethetünk, milyen szükségletei vannak a történetben szereplő állatnak a valóságban.
Ha a gyerek otthon az állat jóllétét veszélyeztető szokásokkal találkozik, különösen fontos, hogy félelem nélkül beszélhessen róluk. A pedagógus tárgyszerűen, a család megbélyegzése nélkül mutassa be, mire van szüksége az állatnak.
A kutyának például rendszeres mozgásra, környezete felfedezésére, megfelelő pihenőhelyre és társas kapcsolatokra van szüksége. Magyarországon az eb tartós kikötését jogszabály tiltja.
A családdal való egyeztetés és az esetleges hatósági jelzés a felnőttek felelőssége – a gyerektől nem várhatjuk el, hogy egyedül változtassa meg az otthoni állattartás körülményeit, vagy konfliktust vállaljon a hozzátartozóival. Abban viszont segíthetünk neki, hogy tudja, melyik megbízható felnőtthöz fordulhat, ha aggódik egy állatért.
Mit jelezhet, ha egy nagyobb gyerek vagy kiskamasz tudatosan bánt egy állatot? Milyen problémák, körülmények húzódhatnak meg a háttérben?
A tudatos állatbántalmazás komoly figyelmeztető jel, amelynek hátterét körültekintően kell feltárni. Szerepet játszhat benne az erőszakos minták követése, a gyereket ért bántalmazás, tartós feszültség vagy az érzelmek szabályozásának nehézsége.
Azt is érdemes tisztázni, befolyásolták-e a társai: biztatták, nyomás alá helyezték vagy kényszerítették-e. Egy kisebb, gyerekekkel készített interjúkra épülő kutatásban az erőszak megszokottá válása és az érzelmi nehézségek egyaránt hangsúlyos szerepet kaptak.
Önmagában ebből a viselkedésből nem állítható fel diagnózis, és a gyerek későbbi életútjára sem lehet biztos következtetést levonni – minden esetben az adott gyerek helyzetét és körülményeit kell megismernünk.
Az állatot meg kell óvni a további bántalmazástól, és ezzel egyidejűleg meg kell szervezni a gyerek számára szükséges segítséget, ismétlődő vagy súlyos bántalmazás esetén pedig a segítségnyújtás nem halogatható.
Találkozott állatorvosként olyan sérült állattal, amelyről kiderült, hogy gyerek bántotta? Volt szerepük az állatorvosi tapasztalatainak abban, hogy az oktatás felé fordult?
Állatorvosi hivatásom során számos olyan helyzettel találkoztam, amikor az állatok iránti szeretethez hiányos ismeretek társultak, és ez átgondolatlan állatbeszerzéshez, felelőtlen állattartáshoz vezetett. Ezek a tapasztalatok is arra ösztönöztek, hogy az oktatás felé forduljak, és az állatvédelem-pedagógia szemléletét minél szélesebb körben megismertessem.
Mit jelent az állatvédelem-pedagógia, és hogyan ad választ az előző kérdésekben felmerült problémákra?
Az állatvédelem-pedagógia az állatokkal való felelős együttélést megalapozó, tudatos nevelési és oktatási tevékenység. Az állatok szükségleteinek megismerését összekapcsolja az együttérzés, az önszabályozás és a felelősségérzet fejlesztésével. A gyerek konkrét helyzeteken keresztül tanulja meg, hogyan gondoskodhat egy állatról, miként tarthatja tiszteletben annak pihenését, és kitől kérhet segítséget, ha bajt észlel.
Észreveszi-e a gyerek, hogy az állat szeretne eltávolodni? Képes-e abbahagyni a simogatást akkor is, ha ő még folytatná? Tudja-e, kihez forduljon, ha bántalmazást lát? Ezeket a helyzeteket az életkorához igazodó módszerekkel lehet feldolgozni és gyakorolni.
Ugyanilyen lényeges a pedagógusok felkészítése. Szakmailag megalapozott ismeretekre, a mindennapokban használható módszerekre és egyértelmű segítségkérési lehetőségekre van szükségük. Az Állatvédelmi Témahét kapcsán is fontosnak tartom, hogy a foglalkozásokon megismert szemlélet és a bevált gyakorlatok az intézmény mindennapi életének részévé váljanak.
Hogyan valósul meg mindez egy gyerekfoglalkozáson? Milyen feladatokkal és módszerekkel tanítható a felelős állattartás és az állatok határainak felismerése?
Egy óvodai foglalkozást például bábokkal eljátszott rövid történettel indítanék. A kiskutya visszahúzódik a fekhelyére, miközben a történet másik szereplője még játszani szeretne vele. A gyerekekkel közösen megbeszéljük, mi történik, majd eljátsszuk, hogyan lehet figyelembe venni a kutya igényét: pihenni hagyjuk, és más elfoglaltságot választunk.
Ezt követően képeken vagy meséken keresztül figyelhetjük meg az elfordulást, az elbújást és a feszült testtartást. Minden felismert jelzéshez kapcsoljunk megfelelő viselkedést is. Kártyák segítségével azt is végiggondolhatjuk, mire van szüksége egy kutyának, egy nyúlnak vagy egy tyúknak. A gyerekek kiválaszthatják az adott állathoz illő táplálékot, pihenőhelyet, mozgási lehetőséget vagy társas környezetet ábrázoló lapokat.
Iskolásokkal már gondozási beosztást és költségtervet is készíthetünk, valamint megbeszélhetjük, ki látja el az állatot hétvégén vagy a gazdája betegsége idején. Kiskamaszokkal olyan helyzet is feldolgozható, amelyben valakit a társai egy állat megijesztésére biztatnak. Gyakorolhatják, hogyan utasítsák vissza ezt, és miként kérjenek segítséget úgy, hogy közben magukat se sodorják veszélybe.
Ha a foglalkozáson élő állat is részt vesz, a programot a faj sajátosságaihoz és az adott egyed terhelhetőségéhez kell igazítani. Itt szeretném kiemelni, hogy intézményben élő állatos programként a terápiás kutya részvételét szoktuk javasolni. Hozzáértő felügyeletről, pihenésről és zavartalan visszavonulási lehetőségről egyaránt gondoskodni kell. A csendes megfigyelés önmagában is értékes tanulási helyzet. Az állat nyugalom iránti igényét a foglalkozás teljes menetében tiszteletben kell tartani.
Mennyire mérhető a foglalkozások hatása? Milyen változások jelezhetik, hogy formálódik a gyermekek állatokhoz való viszonya és viselkedése?
A foglalkozások hatását több szempontból érdemes vizsgálni: hogyan változnak a gyerek ismeretei, miként ítél meg egy helyzetet, és hogyan viselkedik a gyakorlatban. A foglalkozás előtt és után például hasonló képeket vagy történeteket mutathatunk neki, és megkérdezhetjük, mit vesz észre, illetve mit tenne az adott helyzetben. Néhány hét elteltével a feladatot érdemes megismételni. A pedagógusok és a szülők megfigyelései szintén sokat elárulhatnak: abbahagyja-e a gyerek a simogatást, amikor az állat elhúzódik, vagy segítséget kér-e, ha aggasztó helyzetet tapasztal?
A feladatokban nyújtott teljesítmény mellett tehát a hétköznapi viselkedés alakulását is figyelemmel kell kísérnünk. A tartós változást a rendszeres gyakorlás, a következetes felnőtt példa és a támogató környezet segíti. Saját programjaink eredményességéről a hozzájuk kapcsolódó hatásvizsgálatok alapján tehetünk megalapozott állításokat.
A pedagógusok visszajelzései számos sikertörténetről tanúskodnak. Különösen örömteli, hogy olyan településekről is érkeznek biztató beszámolók, ahol a felelőtlen állattartás következtében sok kóbor állat él.
Hallgatók jönnek, hallgatók mennek, egy valaki azonban hosszú ideje biztos pont az ELTE BTK-n: Sutyi. A 20 éves cirmos otthonosan jár-kel a Trefort-kertben, jól ismeri az egyetem minden zugát, és az sem billenti ki a nyugalmából, ha falatozás közben veszik videóra.
Amikor az oktatás megújításáról, tantervi reformokról vagy az iskolák modernizációjáról folyik a vita, a felnőttek – politikusok, szakértők, pedagógusok és szülők – végeláthatatlan csatákat vívnak egymással. Összecsapnak a kötelező tananyag mennyiségén, a tantárgyak struktúráján, az óraszámokon és a méréseken. Egyetlen kérdést azonban szinte sehol a világon nem tesznek fel: Miért nem szólhatnak bele maguk a tanulók szervezetten, elfogadott módon és érdemben abba, hogy mit és hogyan tanuljanak? Vélemény.
Idén nyáron jutott nyilvánosságra, hogy a Filozófiai Doktori Iskolában fideszes politikusok és velük jó kapcsolatot ápoló személyek szerezhettek érdemtelenül doktori fokozatot, vagy juthattak el az abszolutóriumig.
Több tankerületből is érkezett hozzájuk visszajelzés, miszerint korlátozták a pályázatok megismerésének feltételeit.
A Klebelsberg Központ szerint valaki megpróbálhatta befolyásolni a véleményezők önálló döntését a Külső-Pesti Tankerületi Központ igazgatói pályázatainak véleményezése során. A szervezet hivatali visszaélés gyanúja miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen.
@eduline.hu 👊 📢 Szerda este tartották a Civil Ellenállás Napját a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, ahol tanárok, emberi jogi aktivisták mellett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is beszédet mondott. 🗣️ #fyi #magyartiktok #eduline #civil ♬ eredeti hang - eduline.hu
Törley Katalin és Pilz Olivér az Eduline-nak elmondták: a Tanítanék Mozgalomhoz eddig körülbelül 50 pedagógus fordult panasszal, de becslésük szerint ennél nagyságrendekkel több tanár lehet, akiket nem engedtek vissza a pályára.
Az érintetteknek az első, 50 ezer forintos részletet 15 napon belül utalják, a támogatás második felét pedig november 30-áig, iskolakezdési utalványként kapják meg.
Az oktatási miniszter bejelentette, hogy akciótervet indítanak a tanárhiány problémájának megoldására és a tanrend felülvizsgálatára.
