Nem mindegy, mit értünk pedagógushiány alatt, a túlórák is teljes álláshelyeket fedhetnek el

Hány pedagógus hiányzik valójában a magyar köznevelésből? A Pedagógusok Szakszervezete szerint erre nem lehet pusztán a betöltetlen álláshelyek számából válaszolni. A statisztikák értelmezésekor figyelembe kellene venni többek között a visszafoglalkoztatott nyugdíjasokat és a túlórákkal lefedett álláshelyeket is. Közben más szakemberekből, például iskolapszichológusokból is komoly hiány van.

Nem mindegy, mit nevezünk pedagógushiánynak – többek között erről beszélt a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a szeptember elsején tartott sajtótájékoztatóján.

A szakszervezet szerint a pedagógushiány nagyságát nem lehet egyszerűen abból megállapítani, hogy hány betöltetlen álláshely van az óvodákban és az iskolákban. A rendszer ugyanis több módon is képes úgy működni, hogy közben a statisztikákból nem feltétlenül látszik, valójában hány teljes állású szakemberre lenne szükség.

Az egyik ilyen probléma a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatása. A PSZ szerint mintegy tízezer nyugdíjas dolgozik ismét az oktatásban. Ők ugyan betöltik az adott feladatokat, de a szakszervezet szerint kérdés, hogyan kell figyelembe venni őket akkor, amikor arról beszélünk, van-e elegendő pedagógus a rendszerben. Hangsúlyozták, hogy:

Nem tudjuk, hogy a túlórákkal mennyi álláshelyet takarnak el az oktatási intézmények.

Vagyis attól, hogy az órákat végül megtartják, még nem biztos, hogy az adott intézményben elegendő pedagógus dolgozik. Ha a hiányzó kollégák óráit a már ott dolgozó tanárok között osztják szét, az a betöltetlen státuszok számában nem feltétlenül mutatja meg a szakemberhiány valódi mértékét.

Az sem mindegy, mi történik az óvodákban

A PSZ szerint ugyanezért az óvodai létszámadatokat is körültekintően kell értelmezni. A pedagógushiány ugyanis nem kizárólag azt jelenti, hogy egy álláshely teljesen betöltetlen. Az is szakemberhiányra utalhat, ha egy intézmény a szükségesnél kevesebb dolgozóval, átszervezésekkel vagy a meglévő munkatársak nagyobb terhelésével kénytelen megoldani a feladatait.

Ez azért is fontos, mert a pedagógushiányról szóló vitákban rendszeresen előkerül a demográfiai változás: ha egyre kevesebb gyerek jár az intézményekbe, akkor kevesebb pedagógusra is van szükség. A PSZ szerint azonban ennél jóval összetettebb a helyzet. A csökkenő gyereklétszámból önmagában nem következik, hogy ugyanolyan arányban csökkenhet az oktatásban dolgozó szakemberek száma is.

Ezer diákra jut egy teljes állású iskolapszichológus

Ráadásul nemcsak tanárokra és óvodapedagógusokra van szükség az intézmények megfelelő működéséhez. A PSZ az iskolapszichológusok helyzetét is példaként említette.

A sajtótájékoztatón egy szlovákiai konferencián elhangzott szakmai álláspontra hivatkozva arról beszéltek, hogy ideális esetben 40 gyerekre kellene jutnia egy iskolapszichológusnak. Ehhez képest Magyarországon a szabályozás szerint ezer tanulónként biztosítanak egy teljes állású iskolapszichológust.

A két szám közötti különbség jól mutatja, miért nem lehet kizárólag a gyerekek és a pedagógusok összlétszámának összevetésével eldönteni, megfelelő-e egy intézmény szakember-ellátottsága.

Ha ugyanis kisebb pedagógusterhelést, több egyéni fejlesztést, megfelelő pszichológiai segítséget és a gyerekek szükségleteihez jobban igazodó oktatást szeretnének, ahhoz akkor is szakemberekre van szükség, ha közben demográfiai okokból csökken a tanulók száma.

Hozzászólások

„Abszurd hungarikum, hogy egy diáknak ma sokszor nehezebb bekerülnie egy úgynevezett elitgimnáziumba, mint néhány évvel később egy színvonalas egyetemre”

A hatosztályos gimnázium rengeteg lehetőséget ad a tehetséges gyerekeknek, a felvételik körül kialakult harc és az igazságtalan rendszer viszont komoly gond – véli Molnár Péter, a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója. Szerinte az iskolája ugyan a jelenlegi helyzet egyik nyertese, de a rendszer így is sok tehetséges gyereket hagy cserben.

Közoktatás
Kurucz-Gáspár Tünde